MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)
MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)
MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy októberben a Ház elé terjesztett törvényjavaslat esetén talán általában szokásos eljárás, hogy az előterjesztő – bízva a törvényhozók munkabírásában és a módosító passzusokat illető mértéktartásában – a szentesítendő törvény hatályba lépésének dátumául a következő év, vagyis 1992 első napját jelöli meg. Hangsúlyozom: általában szokásos eljárásról beszélek. A magyar Országgyűlésben azonban az utóbbi hónapokban általában szokásos eljárásról nemigen beszélhetünk. Egyik kedvenc gyermekkori olvasmányunkban, a Micimackóban, Micimackó barátai közül egyes-egyedül Nyuszi tudta, mi az általában szokásos eljárás Füles farkának megtalálására. Nekünk azonban nincsen Nyuszink, mi kénytelenek vagyunk megelégedni azzal, hogy rendre olyan kérdésekkel kell foglalkoznunk, amelyek fényévnyi távolságban állnak egy-egy törvényjavaslat lényegétől – jelen esetben tehát azzal, hogy például módosító indítványt nyújtsunk be most, január végén, arról, hogy a tárgyalás alatt álló törvénytervezetben a hatályba lépés dátuma ne január 1-je legyen. Elszoktunk tehát az általában szokásos eljárástól, de ennek ellenére nem nagyon kívánunk hozzászokni a rendkívüliekhez sem – mint például ahhoz, hogy állandóan olyan törvényjavaslatok kerüljenek elénk, melyek nincsenek tárgyalásra kellően érett állapotban.
Jelen esetben ennek mindenekelőtt az az oka, hogy a törvényhozás előtt három, egymáshoz szorosan kapcsolódó törvényjavaslat fekszik: a Munka Törvénykönyvéről, a köztisztviselők jogállásáról és a közalkalmazottak jogállásáról szóló. A törvényjavaslatokból kitűnően, a Munka Törvénykönyve tartalmazza a valamennyi jogviszonyra vonatkozó, általános rendelkezéseket, és itt nyernek szabályozást az állami és magángazdálkodó szférában munkaviszonyban állók jogviszonyának részletkérdései is. Az általános munkajogi elvek alapján a közalkalmazottak és köztisztviselők jogállásáról külön törvények intézkednek.
Ez a megoldás követi a modern jogállamban kialakult rendszert, ebben ugyanis a privát gazdálkodás, az állami közfunkciók és a közszolgálat élesen elkülönülnek egymástól. Ennek következtében a három speciális területen létesülő jogviszonyok is más és más munkajogi szabályozást igényelnek.
A jelen javaslat rengeteg helyen hivatkozik a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseire, így addig, amíg az említett törvényjavaslat elfogadásra nem kerül, véleményem szerint nem lenne tárgyalható a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényjavaslat sem. Mindezek ellenére azonban röviden kifejteném véleményem magáról a törvénytervezetről.
A javaslat nem ad egyértelmű eligazítást arról, hogy hatálya mely szervekre és személyekre terjed ki, illetve átfedés tapasztalható a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslattal. A javaslat definíciója szerint közalkalmazott az, akit költségvetési szervnél közalkalmazottként alkalmaznak. Ez a definícó, azon túl, hogy tautológia, még azzal a komolyabb következménnyel is jár, hogy amennyiben egy létező szervet beemelnek a költségvetésbe, kinevezett munkatársai közalkalmazottá változnak, ha viszont kiemelik onnan, úgy munkatársai elveszítik közalkalmazotti jogállásukat.
A hibás kiindulás magában a javaslatban is ellentmondásokhoz vezet. Mivel maga a polgármesteri hivatal is az önkormányzat költségvetési szerve, így nem tisztázott, hogy a polgármesteri hivatalban dolgozókra a köztisztviselők jogállásáról vagy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt kell-e majd alkalmazni.
A javaslat grammatikai és logikai értelmezése szerint a hatálya ugyanakkor kiterjed a fegyveres erők és testületek, továbbá a rendészeti szervek nem szolgálati viszonyban álló, úgynevezett polgári alkalmazottaira is. Minthogy ez csak az értelmezést segítő miniszteri indokolásból derül ki, a javaslat szervi és személyi hatályát véleményünk szerint egyértelműbbé kell tenni.
A javaslat terjedelmesen foglalkozik a szakszervezeti jogokkal is – nem veszi azonban figyelembe, hogy a szakszervezetek mellett egyéb érdekvédelmi szervezetek is létrejöttek, és továbbiak létrejötte is várható. A szakszervezeti jogok szabályozása egyébként is bonyolult, és ez rányomja bélyegét az egész irányítói tevékenységre is.
A javaslatban ugyanakkor a munkáltató jogai sincsenek kellően tisztázva. Nincsen eszköz a kezében arra, hogy a munkafegyelmet, a munkavégzési morált befolyásolja. Ezzel függ össze a fegyelmi jog ugyancsak bonyolult szabályozása. A fegyelmi jog, mint befolyásoló eszköz sem marad kizárólagosan a munkáltató kezében, sőt, kis létszámú szervezet esetén, a fegyelmi vétséget a szervezeten kívülálló személyek bírálják el úgy, hogy nem ismerik a szerv sajátos helyzetét, belső viszonyait. Másfelől nincs meghatározva, hogy mi számít fegyelmi vétségnek – ezzel viszont a közalkalmazottat tartva bizonytalan helyzetben.
A közalkalmazottak egységes előmeneteli és illetményrendszerének elvét jó megoldásnak tartjuk, viszont nem hallgathatjuk el a szóban forgó javaslatban felvázolt rendszer merevségét illető aggályainkat sem. Először is, a javaslat nem ösztönöz arra, hogy kívülről kerüljenek be dolgozók a közalkalmazotti körbe. Másodszor, a munka melletti tanulásra sem ösztönöz, hiszen előfordulhat, hogy valaki munka mellett szerez képesítést, miközben betölti a 30–35. életévét, és a besorolás alapján igen kedvezőtlen fizetési feltételek közé kerül. Ezt figyelembe véve, nemcsak a beáramlás lehetősége szűkül igen kicsire, hanem megnőhet a jelenlegi közalkalmazotti munkakörben dolgozók elvándorlása is – hiszen az esti vagy levelező oktatás, netán a munkanélküliség miatti későbbi, jelenlegi végzettségnek megfelelő munkába állása miatt lényegesen kedvezőtlenebb helyzetbe kerül, mint a nappali tagozaton végzők és az azonnal elhelyezkedni tudók.
Ez egyrészt kizárja a végzett munka mennyisége és minősége szerinti differenciálást, s az esti és a levelező oktatás olyan mérvű degradálásához vezethet, ami maga után vonja az ilyen oktatásban résztvevők számának radikális csökkenését, amely már nemzetgazdasági károkat is okozhat. Harmadszor: a bértáblázat nem ösztönöz a tanulásra, nem értékeli a szaktudást. A magas tudásszintű, hosszú ideig végzett munka nem kapja meg az elismerést, a fokozatok háromévenként követik egymást. A felsőfokú végzettségű pályakezdő fiatal és a hat évet már ledolgozott közalkalmazott bére közötti különbség a jelenlegi minimálbért figyelembe véve mindössze bruttó 2100 forint.
Tisztelt Képviselőház! Félő, hogy a bértáblázatot egyben kontraszelekciós táblázatnak is szánta az előterjesztő. Az előmeneteli és illetményrendszer valójában nem egy szociológiailag átgondolt karrierrendszert valósít meg, hanem lényegileg csak az illetményrendszert rögzíti. Ez arra utal, hogy a javaslat kimunkálása előtt például azt sem tisztázták, hogy zárt vagy nyílt közszolgálati rendszert kívánnak-e meghonosítani.
Elfogadhatatlan a miniszteri jogkörbe utalni a minősítés rendjének megállapítását, hiszen ezáltal a közszolgálatban annyiféle minősítési rendszer lesz, ahány miniszter létezik. Ma 19, holnap 21, holnapután 26. Egy karrierrendszerű közszolgálatban a minősítés ilyen mérvű heterogenitása nem fogadható el.
Ugyanígy az sem, hogy a munkaviszony megszüntetése tekintetében a munkavállaló ki legyen szolgáltatva a munkáltatónak, aki felmentéssel megszüntetheti az illető munkaviszonyát, ha az munkáját nem végzi megfelelően, ami a legszubjektívebb főnöki megítélésnek nyit tág teret.
Kifogásoljuk, hogy a javaslat szinte semmi figyelmet nem szentel a közszolgálati alkalmazottak speciális jogainak és kötelességeinek, holott az általános munkaviszonyhoz képest éppen ezek miatt szükséges külön törvényt alkotni a közszolgálati munkaviszonyról.
Nem ad eligazítást a javaslat arra az esetre sem, amikor a vezető közalkalmazott, de a munkáltató ezen kívülálló szerv vagy személy. Ilyen személy például az iskolaigazgató, ahol a kinevezési jogkört az önkormányzati képviselőtestület, az egyéb munkáltatói jogokat viszont a polgármester gyakorolja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül ismét az általában szokásos eljárásról. Ha már a tárgyalás alatt álló törvénytervezet hatályba lépésének időpontját amúgy is módosítani leszünk kénytelenek, tegyük meg azt, hogy a munkaviszonyt érintő törvények között is ésszerű sorrendet állítunk fel. Elsőként és mindenekelőtt folytassuk le a Munka Törvénykönyvére vonatkozó, olyan, amilyen kormány-előterjesztés vitáját, majd az általános szabályozásra tekintettel ezt követően alkossuk csak meg a közalkalmazottakról és a köztisztviselőkről szóló törvényeket. Ha füle s farkát nem is, de a törvények logikus tárgyalási rendjét talán megtalálhatjuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
