SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár:
SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár:
SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Önök előtt fekszik a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényjavaslat, amely először rendezi legmagasabb jogforrási szinten az állam, illetve az önkormányzatok által fenntartott, a társadalom számára nélkülözhetetlen közszolgáltatásokat ellátó közalkalmazottak jogállását. Ezáltal a hatályos munkajogi szabályozást felváltja a gazdaság és a foglalkoztatás differenciált feltételeinek megfelelően tagolt, azaz több törvényben kodifikált jogi rendezés. Így az új Munka Törvénykönyve mellett kiemelkedő szerep jut a közigazgatásban dolgozó köztisztviselők jogállását rendező törvénynek, valamint a most beterjesztett, több mint félmillió munkavállaló foglalkoztatásának legjelentősebb kérdéseit megállapító, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénynek.
Elöljáróban szükséges említést tenni e két törvénynek a Munka Törvénykönyvhöz való viszonyáról. A közigazgatás jellegéből adódóan a köztisztviselői jogállásban kifejezésre jut annak hierarchizált jellege, ezért a köztisztviselők vonatkozásában a gazdaság viszonyait szabályozó Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseit kifejezetten csak a köztisztviselői törvény külön felhatalmazására kell alkalmazni.
Módosul viszont a helyzet a közalkalmazottak vonatkozásában, miután a javaslat által érintett terület néhány szempontból rokonságot mutat a gazdaság viszonyaival. Ennek alapján a két törvény közötti kapcsolat jellegét vizsgálva megállapítható, hogy a Munka Törvénykönyve rendelkezései az általánosak a munkavégzésre irányuló jogviszonyok, így a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is.
A jelen javaslat határozza meg azokat a speciális kérdéseket, amikor a Munka Törvénykönyvétől eltérő szabályokat kell alkalmazni a közalkalmazotti jogviszony tekintetében.
A javaslat által bevezetni kívánt megoldás nem egyedülálló, mivel mind a hazai jogtörténetben, mind pedig a nemzetközi gyakorlatban számos hasonló példa található. Magyarországon csak az 1945 után bekövetkező politikai változás számolta fel a szerkezetileg tagolt szabályozást, amely fokozottabb kötelezettségek előírása mellett számos jogi garanciát nyújtott az állami és az önkormányzati alkalmazottaknak. Nyugat-Európában pedig jelenleg is általánosnak tekinthető az a modell, amely elválasztja egymástól a közszolgálatot ellátók jogállásának megállapítását a gazdaságban létrejövő munkaviszonyok szabályozásától.
A nemzetközi tapasztalatoknak egy igen fontos közös eleme, hogy az önálló, elkülönült szabályozás jogi lehetőséget teremt a közfeladatot ellátó munkavállalók státuszának megszilárdításához. Mindezek után engedjék meg, hogy rövid áttekintést adjak arról, milyen körülmények indokolják a közalkalmazotti jogviszonynak a javaslatban kialakított szabályozását.
Elsődlegesen a költségvetési függőség miatt a felek a legtöbb kérdésben nincsenek alkupozícióban, ugyanis az alkalmazást érintő feladatok megoldása nem a közalkalmazott tényleges munkáltatójától, hanem egy közhatalmi szerv döntésétől függ. Éppen e kapcsolat miatt kell a felek egyezkedése helyett a szabályozásban a zömében kógens elemeknek dominálni, ugyanis az állam ezen a területen, mint a központi költségvetés gazdája, közhatalmi jelleggel vesz részt a közalkalmazotti jogviszonyt érintő kérdések rendezésében.
A központi költségvetésről döntő Országgyűlés, valamint a törvények keretei között a helyi költségvetés felett diszponáló önkormányzati képviselő-testületek közjogi szervezetek, ezért hangsúlyozni kell, hogy költségvetési döntéseikben sem az érintett munkáltató, sem pedig az általuk foglalkoztatott közalkalmazottak érdekképviseleti szervezetei mellérendeltségi alapon nem vehetnek részt.
A szabályozás tartalmával és technikájával kapcsolatban megállapítható, hogy – tekintettel a terület sokszínűségére – a közalkalmazott jogállásáról szóló törvényjavaslat kötelező erővel és részletesen csak a közalkalmazotti jogviszony olyan tartalmi kérdéseit definiálja, amelyek általános jelleggel, egységesen rendezhetők valamennyi közalkalmazotti jogviszony vonatkozásában.
A közös pontokon túlmenően az egyes ágazati, illetve szakmai sajátosságok a törvény felhatalmazása alapján a Kormány- és miniszteri rendeletekben kerülnek szabályozásra. Ezek a jogforrási szintek megfelőek arra, hogy kellően differenciáltan meghatározzák a közalkalmazottak jogállására vonatkozó azon szabályokat, amelyek törvényi szintű, egységes megfogalmazása szükségtelen, és az egyes területek, így például a közoktatás vagy az egészségügy eltérő jellege miatt egyben lehetetlen is lenne.
A rendeletek szabályozási jelentősége ugyanakkor nem jelent visszatérést a korábbi, szinte korlátlan rendeleti jogalkotáshoz, azaz a végrehajtó hatalom indokolatlan túlsúlyossá válásához.
Úgy vélem, végezetül indokolt néhány szóban említést tenni a szakszervezetnek a törvényjavaslat egyes pontjaihoz való viszonyáról. A jogalkotási munka során az érintett szakszervezetek is elismerték, hogy különálló törvényi szintű szabályozása szükséges a közalkalmazotti jogállásnak. Azonban a költségvetési intézmények érdekegyeztető bizottságának, röviden KIÉB-nek nevezett szervezetnek tárgyalásai során a szakszervezeti jogok tekintetében egyes kérdésekben nem sikerült a kormányzat és a munkavállalói oldal álláspontját közelíteni. A véleménykülönbség fennmaradásának oka az alábbiakban keresendő: a javaslat alapján a kollektív szerződés megkötésével összefüggő sajátosságoktól eltekintve a szakszervezetek rendelkeznek mindazon érdekvédelmi jogokkal, amelyeket az új Munka Törvénykönyve megállapít. A kiírt egyeztetések során azonban a szakszervezetek számos olyan joghoz is ragaszkodtak, amelyeket az Érdekegyeztető Tanács munkájában résztvevő, és a közalkalmazotti szakszervezetek zömét is tömörítő munkavállalói konföderáció nem igényelt.
A másik problematikus kérdés, hogy a szakszervezetek normatív erejű kollektív megállapodások megkötését igényelték az önkormányzatokkal és egyes ágazati miniszterekkel. A kollektív alkuk ilyen rendszere eleve ellentétes a javaslat logikájával. A közalkalmazottak alkalmazásával kapcsolatos részletes garanciákat ugyanis az állam által kibocsátott jogszabályok, és nem az önkormányzat vagy a minisztérium és szakszervezetek egyezkedése biztosítja.
Tisztelt Ház! A munka világának rendezése igen sürgős feladat, amelyet az új Munka Törvénykönyve és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény csak együttesen tud majd megvalósítani. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló javaslat egyben olyan törvényjavaslat is, amelynek célja nem pusztán egy széles munkavállalói réteg státuszának kizárólagos jogi szempontokon alapuló rendezése. Mert emellett kifejezett szándéka az összes meglévő és közismert gazdasági nehézség ellenére, hogy megkezdődjön az ország számára oly fontos közszolgáltatásokat ellátó közalkalmazottak egzisztenciális helyzetének megfelelő rendezése, hogy újra megteremtődjön az a méltó elismerés, amely a közalkalmazottakat megilleti.
Ezért ajánlom most különösen az önök figyelmébe a törvényjavaslatot, és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy megvitatása után fogadja azt el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
