ISTVÁN JÓZSEF
ISTVÁN JÓZSEF
ISTVÁN JÓZSEF (FKgP 12 tagú képviselőcsoport): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tulajdonviszonyok rendezéséről szóló – 1939. május 1-től 1949. június 8-ig – a 3623-as számú törvénytervezet vitája ma délelőtt már megkezdődött. Ebben előttem több képviselőtársam már felszólalt. Ez a törvénytervzet része a politikai rendszerváltásnak, remélem.
Szó esett az érintettek köréről, beszéltek a zsidókról, a baloldaliakról, jobboldaliakról, a németekről, a svábokról. Én azokról szeretnék szólni, akik ez időben kárt szenvedtek azért, mert azzal büntették őket: hol laktak.
Az én választókörzetem Dél-Somogy, amely a volt jugoszláv határral határos, s ott mintegy 20 kilométeres széles sávban több községből ez idő alatt kitelepítették az ott lakókat. Bűnük egyedül az volt, hogy ott éltek. Hogy milyen módon történt, hogy odamentek hozzájuk és adtak két óra határidőt, hogy a személyes kis csomagjaikat összepakolják, majd utána, két óra múltán teherautóra rakták őket és internálták… Csak a jóisten tudja, milyen módszerek alapján választották ki az embereket.
Tény az, hogy ma is választó állampolgáraim 10 százalékát érinti ez. Természetes, hogy ezért is, de azért is, mert az emberi jogi bizottságban már az elmúlt esztendőben elénk került a törvénytervezet, a Kisgazdapárt nevében ott is támogattam ezt a törvénytervezetet, és a magam szerény módján segítettem, hogy minél előbb a Parlament elé kerüljön megvitatásra.
Ezek előrebocsátása után magáról a törvénytervezetről szeretnék szólni néhány dolgot.
Az állam felelőssége szempontjából lényeges, hogy a kárpótlás csakis jogszabály által okozott vagy jogszabályokon alapuló károk pótlásáról szóljon. Ez a megközelítés kizárja azt, hogy a hatályos jogszabályok egykori megsértésével okozott károk is bekerüljenek a kárpótlási körbe. A közigazgatási hatáskörben okozott károk ellen volt bírói út: a közigazgatási bírósághoz lehetett folyamodni. Kérdéses lehet, mely jogszabályok voltak alkalmasak, vagy készültek azzal a céllal, hogy szándékosan okozzanak kárt, s e kárt ne ellentételezzék kártérítéssel vagy kártalanítással.
A kárpótlási törvény mellékletei tartalmazzák a figyelembe vett, a jelen kárpótlás jogalapjául szolgáló jogszabályokat. Összhangban az első kárpótlási törvénnyel, ez a tervezet 1939. május hó 1-jét tekinti a jogérvényesítés kezdőpontjának. Itt szeretném megjegyezni, hogy a 3413-as számú törvénytervezet – amelynek a vitája ismét folyik a tisztelt Házban – az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról, viszont 1939. március 11-ét jelöli meg határnapként, 1989. október 23-áig. Miután egymást érinti a két kárpótlási törvény és egymást ki is egészíti, nem tudom, miért az eltérő időpontok.
A kárt okozó jogszabályok feltárása sem volt könnyű feladat. Lehetséges, hogy nem is teljes. Csupán egyetlen kérdést tennék fel. Vajon az egykori városi, megyei önkormányzatok szabályrendeletei, a felsorolt törvényeken túl, nem tartalmaznak-e a tulajdon sérelmére rendelkezéseket – akár buzgóságból, akár a törvények, jogszabályok alkalmazása érdekében készülhettek ilyen szinten rendelkezések –, és ha igen, van-e ezekről felmérés? Úgy gondolom, ha nem készültek ilyen szabályrendeletek, akkor ki kellene mondani, hogy ezekre nem lehet hivatkozni. Jogforrástani szempontból ugyanis a törvényhatóságok a szabályalkotás jogával voltak felruházva, s azok jogi normák. Tisztelettel kérdezem ezért az igazságügyi miniszter urat, illetve az őt helyettesítő államtitkár urat: történtek-e a jogrendezés céljából e vonatkozásban vizsgálódások?
Fontos kérdésnek tartom, hogy a "tulajdonsérelem" kifejezésről is szóljak. Emlékeztetni szeretném önöket a "tulajdon" és a "tulajdonjog" közötti különbségre. A "tulajdon" ugyanis dolog, szolgáltatás, jog feletti hatalom. Ezzel szemben a "tulajdonjog" a hatalom jog által definiált formája. A tulajdonjognak öt részjogosítványa van: rendelkezés, birtoklás, hasznok szedése, használat és gyümölcsöztetés. Ez a felsorolás hatályos polgári jogunkban, és az azt megelőző korszakok magánjogában világosan elhatárolt intézményeket jelöl. Ugyanakkor a jelen tervezet sommásan szól a tulajdon sérelméről – csakhogy a tulajdonjog egyes felsorolt elemei együtt és külön is sérelmet szenvedtek. Akit megfosztottak a tulajdona feletti rendelkezési jogától, egészen másképpen élte át a jogfosztást, mint az, akit csak a jogaiban ért sérelem: akinek ugyan nem vették el a jogszabályok értelmében a jogát, de a lakásából társbérletet csináltak, vagy oda állami szerveket vagy más szerveket telepítettek be, és velük volt kénytelen együtt élni. Nem tudjuk, hogy részesülhet-e sérelemért kárpótlásban az ilyen érintett.
A kérdésről azért is kell részletesen szólni, mert a tervezetből hiányoznak a pontos értelmezések. A tulajdoni, tulajdonosi sérelem dologi sérelmet jelent – tehát független attól, hogy a tulajdonos szenvedett-e meghurcoltatást vagy nem. Úgy véljük, a sérelem meghatározása a jogalkalmazást segíti elő, ezért fontosnak tartjuk e tekintetben a tervezet pontosítását.
Ha a tulajdonjog egyes részjogosítványainak sérelmét külön is látjuk, akkor ez lehetővé teszi számunkra, hogy a tulajdonosi sérelmet ne egyetlen egészként, csak a rendelkezési jogtól való megfosztásban lássuk.
A törvénytervezet szól a háborús vagy a népellenes bűncselekményekről is – a 2. § (2) bekezdése –, e vonatkozásban kell feltennünk, hogy a Btk. szerint vagy a nemzetközi jog által definiált "népellenes" bűncselekményről van-e szó. A sajtótermékek máris emlegetik a párizsi békeszerződés 26. és 27. cikkelyeit. Az "emberiség elleni bűncselekmények" volt a megfelelő kategória, és a törvényjavaslat is célszerű lenne, ha e körben követné a tételes jogszabály utalását. A jelenlegi fogalmazás értelmezhető túl tágan és túl szűken is. A pontosítás rendkívül fontos.
Nem engedhetjük meg az olyan laza meghatározásokat sem, mint – idézem – "illetőleg más jogcímen orvosolták": 2. § (3) bekezdése. Mert valamely sérelmet orvosolni, nézetünk szerint, csak megfelelő, a jogtalanságot eltüntető jogcímmel lehet. A sérelemre tekintettel más jogcímen kapott orvoslás nem feltétlenül jelent kárpótlást.
A tervezet, a törvényjavaslat visszautal a kárpótlási törvény 1. számú mellékletének 6. pontjára. A pont zár alá vételről szól, ami nem azonos a kötelező letéttel. Egyébként a kárpótlási törvény 7. pontja a zsidók tulajdonában lévő műtárgyak zár alá vételéről szól. A törvény szóhasználata mögött eltérő jogi aktusok húzódnak.
Kérem az illetékeseket, hogy e kérdéseket megfontolva, segítsék a törvény használhatóbb szövegének az elkészítését. Erre nézve módosító indítványt is kívánunk előterjeszteni.
A kárpótlási igények benyújtása körében a jelen törvénytervezet 120 napot jelöl meg, a másik négy hónapot ír elő. Úgy gondolom, ezeket is összhangba kellene hozni.
Az eljárási szabályok a kárpótlás alapvető kérdései. A kormányzati felhatalmazás célszerű – a 7. § (4) bekezdése foglalkozik ezzel –, de úgy véljük, az is szükséges, hogy a Kormány felhatalmazása alapján készülő szabályok anyagi, technikai és személyi feltételeiről tájékoztatót kapjon az Országgyűlés.
Végezetül: egyetértünk azzal, ami a Kormány szándéka ezzel a törvénytervezettel.
A magántulajdont elismerő és védelmező, a piacgazdaságot létrehozó állam erkölcsi és jogi kötelessége, hogy az intézkedései által vagyoni sérelmet szenvedettek anyagi kárpótlásáról gondoskodjék, a teherbíróképességet figyelembe véve.
A fenti megjegyzésekkel a Független Kisgazdapárt támogatja a törvénytervezetet és kéri, hogy a tisztelt Ház szavazza meg.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr. (Taps a jobb oldalon.)
