FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Először egy kérést szeretnék tolmácsolni. Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének delegációja tartózkodik Magyarországon, amely éppen ezt, az 1985-ös genfi egyezmény végrehajtását – tehát pontosan a munkaegészségüggyel kapcsolatos intézkedéseknek vagy egyezménynek a végrehajtását – próbálja ellenőrizni Magyarországon. A Magyar Orvosi Kamara üzemorvosi szekciója, tehát az üzemorvosok érdekvédelmi szervezete kérte a Munkaügyi Minisztérium munkavédelmi főfelügyelőségétől, hogy – tekintettel a pont e tárgyban elhangzó interpellációra – adjanak lehetőséget ennek a delegációnak, hogy pont ma tegyenek egy ilyen parlamenti látogatást. Ismételt kérés ellenére, a Munkaügyi Minisztérium ezt nem tette lehetővé, inkább Fehérvárra irányította őket. Az üzemorvosi szekció érdekvédelmi szervezete azt kéri ezért, hogy legalább a szó szerinti jegyzőkönyvet juttassák el utólag ehhez a delegációhoz.
Rátérve a szakmai részre: a tisztelt miniszter úr válaszának tartalmi részével részben egyetértünk, illetőleg részben ismétlése volt annak, amit korábban már hallottunk. Intézkedés hiányában azonban ezt nem lehet másnak tekinteni, mint egy kívánságlistának – jobbik esetben egy szándéknyilatkozatnak –, amelyet akár hangosan gondolkodásnak is tekinthetünk. A tragédia az, hogy az idő múlásával az üzemorvosi szolgálatok lepusztulnak. Különösen akkor, ha az elgondolás szerint a családorvosi szolgálat működésbe lép, az üzemorvosok elvesztik azt a lehetőséget, hogy egyenrangú félként, szektorsemleges elosztásban részt vehessenek a gyógyító tevékenységben.
Valóban, mi is úgy gondoljuk, hogy 40%-ban végzik azt a tevékenységet, amit szigorúan prevenciónak, kockázatfelmérésnek, stb.-nek tekintünk, azonban a 60%-os curatio mutatja, tehát gyógyítási tevékenység mutatja annak a létjogosultságát, hogy erre igenis szükség van.
Természetesen van bizonyos párhuzamosság, de mi helyesnek látnánk ezt a párhuzamosságot kiegyenesíteni – úgymond –, tehát az ebben részt vevő orvos tulajdonképpen vállalkozóként nagyon is folytathatna gyógyító tevékenységet.
Na most említettem, hogy ez szándéknyilatkozat szintjén maradt eddig. Ennek a szándéknak a komolyságát mutathatta volna az, hogy az 1992-es költségvetésben megjelentek volna ennek a pénzügyi vonzatai. Ez azonban nem jelent meg, és hát ez elgondolkoztató legalábbis.
A válaszban ugyancsak nem hallottunk határidő-megjelölést. Ez megint a rossz érzésünket fokozza.
Most az a tény, hogy 1%-os járuléknövekedés történt és a betegszabadság intézményét bevezettük, ez nyilvánvalóan a munkáltatóknak a kedvét és a lehetőségét csökkenti arra, hogy még további költségeket fordítsanak a munkavédelmi szolgálatoknak a beállítására.
Az is nyilvánvaló előttünk, hogy azok az üzemek, amelyek fokozottan – munkavédelmi szempontból fokozottan – veszélyesek, fordítsanak többet erre a munkavédelemre, és ezt mi el tudjuk képzelni egy munkavédelmi és balesetbiztosításban, amit a társadalombiztosítással kötnének, majd a későbbi távlatban ez akár leválhatna a társadalombiztosítás egészségbiztosítási alapjából, hiszen mi eleve, korábban három részre akartuk első lépésben is osztani a társadalombiztosítási alapot.
A probléma még az, ami megjelent, hogyha az üzemegészségügyet foglalkozás-egészségüggyé akarjuk kiszélesíteni, de ha továbbra is tétlenül nézzük az eseményeket, akkor ez annyira lepusztul, hogy nem lesz mit kiszélesíteni.
Na most az időre tekintettel nem interpellációs sikerhajhászásból, hanem azért, hogy a szociális bizottság kapjon egy lehetőséget arra, hogy – mint ahogy a hagyományok eddig mutatták – kisegíthessék a kormányzatot, kérem a képviselőtársaimat, hogy erre az interpellációra nemmel szavazzanak velünk együtt, s ebben az esetben a szociális bizottság ugyanúgy tárgyalni fogja, mint annak idején az országgyűlési határozatot és várható, hogy hamarabb kerül intézkedésre sor, mint jelen esetben. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Határozathozatal
