HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter:
HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter:
HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő úr! Tisztelt Ház! A folyamatos állami ifjúságpolitikai feladatokat továbbra is Botos Balázs politikai államtitkár úr vezetésével működő… (Közbeszólás: Bárdos!) … Bocsánat, Bárdos Balázs… (Derültség.) … politikai államtitkár úr irányításával működő Miniszterelnöki Hivatal ifjúsági koordinációs titkársága látja el. A bekövetkezett személyi változás azt jelenti, hogy kormányzati szinten én felügyelem, ahogy ez egyébként minden napilapban és hivatalosan a közlönyben is megjelent. Ezzel részletesebben nem is akarok foglalkozni.
Az interpelláció az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvény úgymond, szelektív alkalmazását kéri számon, amikor implicit formában arra utal, egyértelműen közli is, hogy a Kormány nem tárgyal az ifjúság képviselőivel, akik így nem gyakorolhatják a törvény szerinti véleményezési, egyetértési jogaikat. Az említett törvény jogi megítélése szerint teljes egészében hatályos, ez nem kétséges. Azonban maga a hivatalos jogszabálygyűjtemény is lábjegyzetet fűz hozzá. Idézem a lábjegyzet szövegét: "Elavult rendelkezéseket tartalmaz, tekintettel a Köztársaság alkotmányos rendjében bekövetkezett változásokra." Ezzel a megjegyzéssel magától értetődően egyetértek. Hiszen a rendszerváltozás óta, annak folyamatában rendszeresen és óhatatlanul előfordul az, hogy a jog nem éri utol a politikai, társadalmi változásokat. Ez egy példája ennek. A törvény preambuluma szerint például a társadalom elvárja, "hogy az ifjúság a szocialista társadalom felépítésének áldozatos munkása, a szocializmus és a kommunizmus megvalósításának résztvevője legyen." Hát, ez ennek a törvénynek a szelleme. Ebből következik az akkori érdekképviselet formálissága, a KISZ-esek fejbólintásai vagy éppen a huszadrangú ügyekről folytatott látszatviták következtek mindebből, miközben az alapvető kérdésekről szólni nem egy esetben rendőrségi ügyet eredményezett.
Persze azt is érdemes hozzáfűznöm, hogy a mechanikus egyeztetési rendszer kiválóan alkalmas volt az állami és a társadalmi szervek felelősségének egybemosására, amiből éppen általános felelőtlenség következett.
Ha a tisztelt képviselő úr ezt az egyeztetést kívánja vissza ebből a nem vitásan elavult törvényből, azt én nagyon szormorúnak tartanám. De egyértelműen kiderül az interpelláció szövegéből és tartalmából, logikájából is, hogy nem ezt kívánja. (Filló Pál: Nem kívánom vissza!) Tehát, nem ezt kívánja.
Magától értetődő, hogy ezt a törvényt azért sem lehet alkalmazni, mert olyan, már nem létező szervezeteket említ, mint például a KISZ, az Úttörőszövetség, sőt följogosítja őket bizonyos jogok gyakorlására. Magától értetődő, hogy ezek a szervezetek nem helyettesíthetőek be a manapság magát országosnak deklaráló – ez kétséges – kb., ez egy hozzávetőleges szám, 50 gyermek- és ifjúsági szervezettel, hiszen ilyen nagy számú, gyakran eltérő álláspontot képviselő szervezet és szervezetek esetében valamilyen módon ki kell alakítani az érdekegyeztetés mechanizmusát és a Kormánynak, illetve a koordinációs titkárságnak meg kell találnia a tárgyaló partnereket.
A Kormány hároméves feladatterve, melynek a címe: "A gyermekek és fiatalok jövőjéért", nem véletlenül fogalmazta meg rövid határidőre ezt a teendőt. Addig is szükség van azonban a konzultációra a szabadon létrejött ifjúsági és gyermekszervezetekkel. A Kormány a fontosabb kérdésekben, mint például az imént említett feladatterv kidolgozása, az elmúlt időszakban is összehangolta álláspontját az érintettekkel és természetesen a jövőben is ez a szándékunk. Rövid távú együttműködésünk – számomra legalább is az elmúlt három-négy nap tapasztalata azt mutatja – életképes, a MISZOT-tal és az azon kívüli szerveződésekkel egyaránt több ügyben megállapodásra jutottunk vagy ilyen megállapodásokat készítünk elő, például az IDE-vel. Ügyelni fogunk természetesen arra, hogy a Kormány ne hozzon lényeges döntéseket az ifjúságról az ifjúság nélkül.
Meggyőződésem szerint tehát nem kérhető számon egy idejétmúlt, egyes részeiben alkotmányellenes törvény szükségszerűen szelektív alkalmazása – itt a szelektívitáson van a hangsúly – akkor, amikor dolgozunk az új érdekegyeztetési mechanizmus kialakításán, amely – ezt remélem – garantálni fogja az ifjúság képviselőinek beleszólási lehetőségét saját ügyeibe. Az ifjúsági szervezetek egy része – de talán ez csendült ki az interpellációból is – várja az ifjúsági törvény meghozatalát, és nem kétséges, az ehhez kapcsolódó jogszabályok meghozatalát. Ezen rövid idő alatt is az az álláspont alakult ki, és az a véleményem most is, hogy idő előtti és rendkívül elhibázott lenne most egy ifjúsági törvényt keresztülhajszolni esetleg a Parlamentben akkor, amikor azok a szükséges és ezt az alaptörvényt működtető jogszabályok, illetve jogszabály-módosítások még nem történtek meg, amelyek, mondom, kitöltenék ezt az ifjúsági törvényt. Ezért elképzeléseink szerint – és ezen dolgozunk, egy jogszabályalkotási terven – először a majdani alaptörvényt működtető jogszabályok megváltoztatása, illetve esetleges új jogszabályok – ezek miniszteri rendeletek is lehetnek – megalkotása szükséges. Úgy gondolom, hogy ezekre lehet ráépíteni a hosszú távra szóló ifjúsági törvényt.
Ez az elképzelésünk, én ehhez kérem majd a tisztelt Ház és magától értetődően a képviselő úr támogatását is, most pedig azzal, hogy fogadják el a válaszomat. Köszönöm. (Taps.)
