SOLT OTTILIA (SZDSZ)
SOLT OTTILIA (SZDSZ)
SOLT OTTILIA (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A kedvezményes üdüléssel kapcsolatban már hangzott el Surján miniszter úrhoz interpelláció e Házban 1990. november 20-án. Elhangzott a kérdés, hogy e téren mik a Kormány hosszú távú szándékai, történt-e konzultáció, és ha igen, milyen eredménnyel az érdekelt szakszervezetekkel.
Paszternák képviselőtársam, aki annak idején interpellált, megemlítette azt is, hogy sokáig nem tartható fenn az az állapot, amikor a Kormány a szakszervezetek, a szakszervezetek pedig a Kormány álláspontjára várnak.
Most 1992-t írunk, s azóta változás nem történt.
A Kormány 1990. augusztus 23-án az ön – Surján miniszter úr minisztériumának – hatáskörébe utalta a kedvezményes üdülés rendezését.
Az Országgyűlés előtt 1990. szeptember 10-e óta fekszik egy országgyűlési határozati javaslat, melyet Palkovics Imre, MDF-es képviselőtársam nyújtott be. Szeptember 12-én, ugyancsak 1990-ben, a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság határozatban kérte a Kormányt, hogy két hónapon belül hozzon javaslatot a bizottság elé. A bizottság alelnökeként azóta sem volt módom megismerni a Kormány elképzeléseit.
Az állami költségvetés, ha csökkenő mértékben is, de az elmúlt években is támogatást nyújtott a bizonyos eufemizmussal szakszervezetinek nevezett üdüléshez, s 1992-re is megszavazott 800 millió forintot, noha a szakszervezetek egymilliárd-kétszázezret kértek.
A bizottság azonban mindeddig semmilyen tájékoztatást, beszámolót nem kapott e költségvetési támogatási pénzek felhasználásáról. Mint a Kormány kijelölt felelősét kérdezem önt, mekkorára becsüli azt az anyagi kárt, amely a becslések szerint 50 milliárd forint piaci értéket is meghaladó üdülési vagyon szakszerűtlen, gazdaságtalan, jogilag tisztázatlan hasznosítása végett állt elő csak az elmúlt két évben.
Költségvetési támogatás ide vagy oda, az úgynevezett szakszervezeti beutalójegyek ára olyan magas, és az elosztási rend olyan mértékben őrzi a régi SZOT-monopóliumot, hogy az elő- és utószezonra szóló üdülési jegyeket kibocsátó ÜMF nyakán maradnak ezek az üdülési jegyek. Viszont ezeket a jeggyel már fedezett helyeket az üdülők nem hasznosíthatják más módon, ez tehát tiszta veszteség.
Kérdés: mekkora anyagi kár származik a fel nem használt beutalójegyekből?
Kérdezem a miniszter úrtól, hogy az üdülési lehetőségek elosztásáról, a kedvezményekhez jutás elvi szempontjairól, a szétosztás technikájáról van-e a Kormánynak elképzelése. Ismertette-e ezeket a szakszervezetekkel? Végeztetett-e a Kormány megalapozott felmérést arról, hogy lehetséges-e önfinanszírozó módon működtetni az üdülővagyont?
Mint ismeretes, az Érdekegyeztető Tanács az elmúlt év, tehát 1991. október 25-én megállapodást fogadott el a Nemzeti Üdülési Alapítvány létrehozásáról. E megállapodás része volt, hogy 10 napon belül előkészítő bizottság alakul, amely 1992-ben biztosítja az üdülési vagyon, és az alapítvány működésének feltételeit.
Kérdezem miniszter urat, hogyan fordulhatott elő, hogy a bizottság csak decemberben kezdte meg működését, hogy tőle függetlenül megtörtént, illetve folyamatban van az 1992. évi beutalók szétosztása, hogy a bizottságtól függetlenül az üdülési főigazgató személyéről döntés született.
Paszternák képviselőtársam másfél évvel ezelőtti interpellációjában arra utalt, hogy a Kormány lépése nélkül nem történhet elmozdulás e téren. Most az a sajátos helyzet állt elő, hogy az a szakszervezeti tömörülés – az MSZOSZ –, amely egyik tagszervezetének Paszternák képviselőtársam az elnöke, hónapok óta, szembeszegülve egy hatályos törvénnyel, igyekszik megakadályozni annak az alapítványnak a jogszerű létrejöttét, amely kimozdíthatná az üdülés ügyét a holtpontról. A jelek szerint sikerrel teszi ezt, a Kormány ahelyett, hogy állást foglalna az eredeti ÉT-megállapodás gyors végrehajtása mellett, információink szerint olyan törvénytervezet beterjesztését fontolgatja, amely az üdülési vagyont kivonná a szakszervezeti vagyont ideiglenesen kezelő szervezet rendelkezése alól.
Megkérdezem miniszter urat, megkérdőjelezhető-e az 1991-es XXVIII-as törvénnyel létrehozott VIKSZ jogosultsága az alapítvány alapító okiratának aláírására.
Ha nem, akkor mi az akadálya az alapítvány megszületésének, hogy a régóta vajúdó kérdés kimozduljon a holtpontról.
Várom válaszát. Köszönöm. (Taps.)
