SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: És ez működik vajon? Igen. Elnézést, mert így nem hallom tisztán.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Asszony! Először is szeretnék arról egy megjegyzést tenni, hogy az úgynevezett szakszervezeti üdültetés, mert – tévedés ne essék – nem igazán szakszervezeti ez az üdültetés, azt hiszem, ebben teljesen egyetértünk, hiszen az üdültetés költségeit évek óta körülbelül egyharmad részben fedezi a beutalt, egyharmad részben kigazdálkodja az üdülővagyont kezelő szervezet, egyharmad részben pedig az állami költségvetés adja. Ez tehát nem szakszervezeti üdültetés, mint ahogy a szakszervezetek általában egyetértenek azzal, hogy a mai körülmények között az üdültetés nem szakszervezeti feladat.
Az, hogy változás nem történt: azt gondolom, hogy az interpelláció maga is kitér arra, hogy alapvető változások történtek. Sem a Kormány nem várt már, sem a szakszervezetek nem vártak már, hanem azon a bizonyos október 25-én megszületett a megállapodás arra nézve, hogy az üdülővagyon alapítványi formában hasznosítódjék.
A Kormánnyal szemben kritikaként fogalmazódott meg, hogy az előkészítő bizottság csak decemberben kezdte meg a működését.
Tisztelt Ház! Sajnálattal kell jelentenem, hogy az előkészítő bizottság a mai napig nem kezdte meg a működését, méghozzá azért nem, mert az első üléseket hiába hívta össze a Kormány, hiába biztosította a feltételeket, hiába voltak jelen mind a kormányzati képviselők, mind számos szakszervezet képviselője, az MSZOSZ képviselői nem jelentek meg. A szakszervezetek közti torzsalkodások akadályozták meg, hogy a bizottság érdemben foglalkozhasson az üdültetés támogatásával, az üdülőjegyek szétosztásának kérdésével, és így – legalábbis 92 első négy hónapjában – a régi elosztási elvek érvényesültek. Hogy ez milyen veszteséget okoz, szerencsére nem nagyon nagy a baj, a szakszervezeteken keresztül történő értékesítés helyett, illetve mellett megjelentek a kereskedelmi módszerekkel történő értékesítések, és itt egy aránynövekedés következett be, vagyis a fel nem használt beutalójegyek, amelyek valóban veszteségesek, mint ahogy a képviselő asszony mondta, de ezeknek az aránya jelentősen csökken.
A veszteség inkább abból adódik – és ezért is sürgető a beavatkozás –, hogy ilyen formában nem a szociálisan legjobban rászorultak jutnak üdültetéshez.
Az alapvető probléma abból adódott, hogy bár az Érdekegyeztető Tanácson megegyezés született arról, hogy az alapító okirat mellékletében felsorolt vagyontárgyak feletti rendelkezési joggal bíró, vagy az ezt érintő vagyoni igénnyel rendelkező szervezetek ezen jogosultságokat az alapítvány javára az elfogadott alapító okirat egyetértő aláírásával felajánlják, értelmezési problémákat vetett föl az MSZOSZ, és nem írta alá az alapító okiratot. Nem írta alá, mert egy olyan témakört hozott ide, ami nem ide tartozik. Minden állampolgárnak megvan a joga, hogy egy törvényt kifogásoljon, erre megvan a jogrendszer, van Alkotmánybíróság, azonban a magyar Alkotmány nem ad jogot arra, hogy az ilyen megtámadás fölfüggessze egy törvény hatályát. És ebből önkényesen egyetlen szervezet sem vonhatja ki magát. Itt pedig erre történt kísérlet, és ez természetesen elítélendő. Tehát ez nem helyes, természetesen elítélendő.
A leírt helyzet ellenére az alapítvány előkészítése tovább folyt, elkészült a több mint 350 ingatlant tartalmazó ingatlankataszter, és ebben a pillanatban van módom bejelenteni a tisztelt Háznak, hogy ma délelőtt az érintett szakszervezetek közül öten, tehát az MSZOSZ kivételével aláírták az alapítvány alapító okiratát.
Az MSZOSZ képviselője február 6-áig kért haladékot arra, hogy nyilatkozzék, az alapító okiratot alá tudja-e írni, vagy sem. A többi érintett fél ezt tudomásul vette, bár kifejezte azt a véleményét, hogy most már túl kellene lennünk ezen a problémán.
Az interpellációban foglaltaknak megfelelően valóban van előkészületben egy törvényjavaslat, ennek azonban nem jogalkotói szándéka, hogy megkérdőjelezze az 1991. évi XXVIII. törvény módosítását. Jogi szakértők úgy ítélték meg, hogy a Kormánynak kötelezettsége van arra, hogy az Országgyűlés felhatalmazást kérjen egy több tízmilliárd forint értékű állami vagyon, tehát nem szakszervezeti vagyon alapítványba tételéhez.
Ezenkívül az önfinanszírozó működéssel összefüggő problémakörben is célszerű országgyűlési határozatot hozni. Nevezetesen ugyan arra dolgozódtak ki tervek, méghozzá a régi üdülési főigazgatóságon, amelyek önfinanszírozóvá teszik többéves folyamat folyamán ezt az egész üdülővagyont, azonban az nyilvánvaló, hogy ez a következő néhány évben nem következhet be. Ezért a Kormány az Érdekegyeztető Tanácson kötelezettséget vállalt arra, hogy a következő években, de legalább 3 évig költségvetési támogatásban részesíti az üdültetést. Sajnálatos módon az Országgyűlés a kívánatosnál néhány százmillióval kevesebbet szavazott meg erre a kérdésre, de végül is ez a 800 millió forintos támogatás, amely egy klauzulával került elfogadásra, nevezetesen kormánydöntés szükséges a felhasználás módjáról, ez biztosítani fogja, hogy 92-ben működőképes legyen a rendszer. Ehhez azonban nem a régi rendszert kell továbbműködtetni, hanem létre kell hozni az alapítványt.
Az alapítvány ilyen formában elindul a maga útjára, tulajdonképpen 5 szakszervezet partnerségével. Csak reményünket tudjuk kifejezni, hogy ez az áldatlan jogvita befejeződik, s egy nem idetartozó jogvitával nem akadályozza egyetlen szervezet sem, így az MSZOSZ sem azt, hogy a munkavállalók, tehát nem a szakszervezeti tagok, hanem a munkavállalók – ez a két kör nem fedi le egymást – hozzájuthassanak egy szociálisan indokolt rekreációs, tehát munkaerő-újrateremtő lehetőséghez.
A törvényjavaslat, amelyről az előbb beszéltem, az előbb említett költségvetési kötelezettségvállalást is, ami egyelőre egy kormánydeklaráció, országgyűlési döntéssé próbálná emelni.
Kérem a tisztelt Házat, hogy a fentiek alapján a választ fogadja el, és bízzunk abban, hogy a további, ide nem illő akadályok ennek a kérdésnek a rendezését nem fogják hátráltatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
