GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr kérdéseinek megválaszolása előtt szükséges tájékoztatni önöket, hogy az 1991. év a cukorrépa-termelés, -feldolgozás vonatkozásában rendkívülinek tekinthető. Az ágazat eddigi történetében még sohasem tapasztalt nagy vetésterületen, 160 ezer hektáron vetettek el a mezőgazdasági üzemek, vállalkozók, kistermelők cukorrépát, ami az előző évinél – ami 131 ezer hektár volt – 23%-kal több. Kérem, most mondom, a cukorrépa-termelés, -termeltetés, a cukorrépa-feldolgozás rendkívül jó üzlet volt az elmúlt években, tehát nem akarom a termelőket ilyen szempontból túltermeléssel hibáztatni. (Közbeszólás: Minek volt a szerződés?) Nem volt még, majd mindjárt mondom. A cukorrépatermés termésátlaga is kedvezően alakult, közel 40 tonna hektáronként. S mindezek következtében 6 millió tonna cukorrépa-mennyiség termett 1991-ben, kétmillió tonnával több, mint 1990-ben, tehát ez megint egy 23%-os plusztermelés.
A termést adó termő-vető területből a cukorgyárak 145 ezer hektáron termelt répa átvételére kötöttek szerződést, és itt a válaszom.
Meg kell állapítanunk, hogy a mezőgazdaság és a feldolgozóipar részéről megnyilvánult termelési kedv növekedéséhez több tényező járult hozzá. Az 1990. évi aszályos időjárás miatt alacsony répatermés – 35 tonna/hektár – következtében az országosan alacsony cukorkészlet. A cukor szabadpiaci árának 1990. évi jelentős emelkedése által keltett kedvező exportremények, valamint az előzőekkel összefüggésben az a tény, hogy a cukorgyárak a cukorrépa árát 18–40%-os, átlagosan 27%-os mértékben növelték. A túltermelési gondokat fokozta, hogy a jugoszláviai bérfeldolgozásra tervezett vetésterület felett is termeltek cukorrépát.
Rendkívüli évnek tekinthető a múlt év az időjárási körülmények vonatkozásában is, hiszen az október, november havi összes lehullott csapadék a 30 éves átlaghoz képest, ami 96 mm volt, az ország területének mintegy felén 150 mm körül alakult. Ez a répatermelő mezőgazdasági üzemekben rendkívül megnehezítette a betakarítási munkákat, amihez ráadásul hozzájárultak a december eleji erős fagyok.
Rá kell mutatnunk arra is, hogy az időjárási körülmények a feldolgozóipart is érzékenyen érintették, ugyanis a répa felszedése – az előzőek miatt – elmaradt a kívánatos ütemtől. Ezért több cukorgyár a feldolgozási kampányban 5–11 napos leállásra kényszerült, tehát leállásra a fő időszak alatt, ilyen volt a kabai, selypi, sarkadi, szerencsi cukorgyár, illetve időszakosan 70–80%-os kapacitáskihasználással működtek, például a szolnoki cukorgyár.
Bizonyára önök előtt is ismert, hogy az élelmiszeriparon belül a privatizáció a legnagyobb mértékben a cukoriparban zajlott le, és erre hivatkozott Mizsei képviselő úr is. Kétségtelen az is, hogy a cukorgyárak a privatizációt megelőzően igyekeztek vonzóvá tenni magukat a minél nagyobb leszerződött területtel. Nem vették figyelembe azt a tényt, hogy a korábbi volt NDK- és szovjet piacokra az addig nagy volumenben szállított magas cukorigényű dzsem- és befőttkivitel visszaesett. A belföldi cukorfogyasztás pedig az előző évben lezajlott lakossági felvásárlás tartalékainak felhasználásával csökkent. Ugyancsak csökkent a cukorfogyasztás – bizonyára emlékeznek képviselő urak – a szőlőtermelés, illetve a borfeldolgozás területén bevezetett kormányzati intézkedések következtében is. Előzőek miatt jelentős túlkínálat alakult ki cukorrépából és cukorból.
A cukor szabadpiaci ára 270–280 dollár/tonna körüli árra csökkent, így a jóval magasabb hazai önköltség miatt jelentős támogatás nélkül nem is exportálható. Mindezt súlyosbította az a tény, hogy a jugoszláviai bérfeldolgozásra tervezett vetésterületből több ezer hektáron maradt répa a földben, a jugoszláv betakarító gépek részbeni beérkezése, illetve a kinti feldolgozó kapacitások csökkentése miatt. Bizonyára tudják a képviselő urak, hogy a pélmonostori, eszéki cukorgyárakat a szerbek egyszerűen szétlőtték.
Rátérve a képviselő urak konkrét kérdéseire: sajnos, tudomásom van arról, hogy a 15 350 hektár cukorrépa befagyott a földbe. A földben maradt, megfagyott, majd fölengedett cukorrépa cukortartalmának lebomlásával összefüggő, a képviselő úr által kifejtett szakmai véleményt helytállónak tartom. Egyetértek képviselő urak azon véleményével is, ha a vertikumban valamelyik fél szerződést szeg, gazdasági erőfölényével visszaélve jogsértést követ el, azt megfelelően szankcionálja a Gazdasági Versenyhivatal. Ez a szolnoki cukorgyár esetében be is következett, gazdasági bírság fizetésére kötelezték.
Tájékoztatom önöket továbbá, hogy ugyanakkor másik cukorgyár ellen vizsgálat folyik, szerződéskötéstől való indokolatlan elzárkózás miatt. A "Kapos" Cukor Részvénytársaságról van szó. Fel kell hívnom a figyelmet továbbá arra is, hogy a szerződésszegőkkel szemben peres úton jogorvoslati lehetősége van bármely gazdálkodó szervezetnek.
Szeretném tájékoztatni a képviselő urakat a megtett intézkedésekről. 1992. január elején a tárca áttekintette az egész cukorvertikum helyzetét. A mezőgazdasági üzemeknél földben maradt cukorrépa, a jugoszláviai háborús viszonyok, illetve a hazai szükségletet meghaladó cukormennyiség miatt kialakult feszültségek pénzügyi rendezésének lehetőségét átnéztük. Erről előterjesztés készült az agrárpiaci rendtartás koordináló bizottság részére, melynek állásfoglalása szerint az időjárási körülmények, a jugoszláv háborús viszonyok következtében felmerült veszteségek pénzügyi rendezésére a már korábban odaítélt ellentételezésen túl – ez sajnos csak 50 millió forint volt – további intervenciós támogatásra sajnos nem látott lehetőséget. El kellett dönteni, hogy a jugoszláv bérfeldolgozásnál keletkezett károk mérséklésére, a földben maradt répa miatti veszteségek ellentételezésére vagy a cukorfelesleg levezetésére tegyünk pénzügyi intézkedéseket. A bizottság az utóbbi, a cukorexport ösztönzése mellett foglalt állást. Mert ily módon szélesebb kört érintve a cukoripar nem válik teljesen fizetésképtelenné mezőgazdasági partnereinél az egyébként veszteséges cukorkivitellel. Egyébként a cukornak a világpiaci ára – most is hangsúlyozom – lényegesen alacsonyabb, mint a magyar előállítási költségek. Tehát, ha mi cukrot akarunk exportálni, ahhoz az agrárpiaci rendtartást, illetve a rendelkezésünkre álló szubvencióból lényeges forintmennyiséget kell mellérendelni.
Én azt javaslom a képviselő úrnak, illetve a termelőknek, hogy a polgári perrendtartás keretében érvényesítsék követeléseiket a cukorgyárral szemben, ha erre szükség van. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
