MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP)
MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP)
MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt földművelésügyi Miniszter Úr! Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az országban a múlt év december 31-i adatok szerint országosan 15 351 hektár cukorrépa fagyott bele a földbe? A Mátravidéki Cukorgyárak Rt termeltetési körzetéhez tartozó üzemében 1736 hektáron, a Szolnoki Cukorgyár Részvénytársaság körzetéhez tartozó üzemekben pedig 1310 hektáron maradt betakarítatlan a termés. A Jász-Nagykun-Szolnok megyében keletkezett közvetlen veszteség, illetve az árbevétel-kiesés 250 millió forintra tehető.
Különösen fájdalmasan érinti ez a dolog a jászapáti pedagógusokat, akik fejenként körülbelül 6-7 ezer forint művelési költséget fizettek be a tsz-nek, egész nyáron dolgoztak, s most csak a ráfizetésük maradt.
Nézzük az okokat!
A cukorgyárak a korábbi évekhez viszonyítva 20–30 %-kal emelték az 1991-re szerződött területet. A cél: több cukor, több nyereség. A privatizált gyárak új tulajdonosai felrúgták az elmúlt évtizedek gyakorlatát az alábbiak szerint.
A szerződés szerint a gyár a termelővel köteles írásban megállapodni a napi cukorrépa-mennyiség átadásáról. A cukorgyárak a vetés és a művelési munkálatok elvégzése után 15–18 %-os árcsökkentési ajánlattal éltek. Azok a termelők, akik ezt az ajánlatot nem fogadták el, szeptember 1-jétől október 20-áig nem kaptak betakarítási ütemtervet. Az árcsökkentés egyébként 180 millió forinttal károsította meg a termelőket.
A Gazdasági Versenyhivatal versenytanácsának határozata szerint a cukorgyárak jogsértést követtek el, mert előfölényükkel visszaéltek. A gyár teljesen önkényesen adott lehetőséget a szállításra. Nem volt hajlandó vállalni azt a veszteséget, ami azáltal állott volna elő, hogy a kiszedett répa feldolgozatlanul veszíti a cukortartalmát. A sejtek lélegzenek, ezáltal cukrot égetnek el.
Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert sokan azt mondják: miért nem szedte ki és miért nem vermelte vagy tárolta a termelő a répát? Hát azért, mert a gyár ragaszkodott ahhoz, hogy előre a fenti okok miatt nem szedhetik ki a répát, csak annyit volt szabad kiszedni, amennyit a gyár hajlandó volt fogadni a feldolgozásra.
Most is hangsúlyozom, hogy a korábbi gyakorlat igenis az volt hazánkban, hogy a kiszedett répa prizmában várt arra, hogy beszállítsák, és ezt a gyár nem volt hajlandó átvenni az idén, ha ki is szedte valaki.
Tudomásom szerint voltak olyan ágazatvezetők a tsz-ekben, akik ki akarták szedni az idő javán a répát, sőt még azt is vállalták, hogy prizmába rakva néha megöntözik, hogy ne fonnyadjon, mert a fonnyadás is akadályozója a cukorgyártásnak, de a tsz-elnök nem tudta magát kitenni annak, hogy a gyár megtagadja az ilyen répa átvételét.
Persze a külföldi tőkéseknek fogalmuk sincs a magyar időjárás kiszámíthatatlanságáról.
Azzal sem védekezhet a gyár, hogy csökken a cukor ára. A cukor raktározható. Tehát, ha a gyár vezetője úgy látja, hogy nem tudja a cukrot megfelelő áron értékesíteni, raktározza el, s a következő évben legfeljebb csökkentse a szerződéses területeket. Arra sem hivatkozhat a gyár vezetősége, hogy a répa cukortartalma csökken, ha a kiszedés után nincs azonnal feldolgozva. Ha meghallgatta volna a hazai szakértőket, akkor tudnia kellett volna, hogy október havában Magyarországon, ha az időjárás csapadékosra fordul, előállhat a répa kiszedésének meghiúsulása. Az előre kiszedett és prizmában raktározott répa feldolgozása még akkor is megéri, ha valamelyest veszít a cukortartalmából. A megfagyott répáé már nem.
Egyszóval, jól betette nekünk a kaput a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek külföldinek való átadása.
Kérdezzük a miniszter urat: mit tud tenni a károsultak kárpótlása érdekében?
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
