DR. GERGÁTZ ELEMÉR földművelésügyi miniszter:
DR. GERGÁTZ ELEMÉR földművelésügyi miniszter:
DR. GERGÁTZ ELEMÉR földművelésügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az agrárágazatban a politikai és gazdasági rendszerváltást követően új agrárpolitika meghatározására került sor, ennek fő célja a piacgazdaság elvei szerint működő, a magántulajdon dominanciáján alapuló, nemzetközileg is versenyképes agrárágazat kialakítása.
Az új agrárpolitikát indokolja az is, hogy az ágazatban feszültségek, ellentmondások tapasztalhatók, amelyek növekedése közel egy évtizede elkezdődött, s a strukturális igazodás tovább már nem halasztható. Alapvető feladatunk az előbbiek megvalósulásához elengedhetetlen jogalkotás és a kapcsolódó közgazdasági szabályozás kidolgozása.
Az átalakulás, még ha kortársi szemmel ezt nem is mindig így értékeljük, gyors lépésekkel halad előre, új gazdálkodási formák jelentek meg, a mezőgazdaságban tevékenykedő jogi személyiségű szervezetek száma 86%-kal növekedett, míg a kereskedelem liberalizációjának eredményeként ma már több mint ezer vállalkozás foglalkozik agrár export-import ügyletekkel.
A termelőszövetkezetek átalakítása, a tulajdonviszonyok rendezése, a kárpótlási törvények végrehajtása beindult. Az állami gazdaságok átalakulási koncepcióját a Kormány elfogadta. Cél a versenyképes egységek kialakítása, ami nemzetgazdasági érdekből indokolt állami tulajdonban maradó objektumok kijelölése után a gazdaságok átalakulási és privatizációs koncepcióinak megvalósításával folyamatban van.
Az élelmiszer-ipari vállalatok mintegy harmada alakult át eddig társaságokká. Külföldi befektetéssel több mint 20 vegyes vállalat alakult, élelmiszeriparunk privatizálásában nagy lépéseket tettünk előre.
Az eredmények ellenére kétségtelen, hogy feszültségek is vannak, amelyek kezelésére a Kormány, a költségvetés teherbíró képességét is figyelembe véve, folyamatosan intézkedik.
Az állam az intervenció eszközével, valamint az exportpályázati rendszer bevezetésével sietett a termelők segítségére. Az erre a célra felhasznált költségvetési összegek az elmúlt évben is megközelítették a 28 milliárd forintot, az idén pedig várhatóan elérik a 30 milliárd forintot.
Az általánosnál nehezebb likviditási helyzetben a Kormány kedvezményes kamatozású és államilag garantált rövid lejáratú hitelek igénybevételének lehetőségét teremtette meg, s a gazdaságdiplomáciai erőfeszítések mellett kormánygaranciával is igyekezett elősegíteni az értékesítési nehézségek leküzdését.
Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban az agrárágazat 1992. évi kilátásairól szeretnék néhány szót szólni.
Az agrárpiacokon számunkra fontos termékcsoportokban élénkülés tapasztalható. Ez egyrészt a kereslet növekedésében nyilvánul meg, ami kedvező hatású a hazai termelői árak világpiaci árak irányába történő elmozdulásához, másrészt a termelői érdekeltség javulására utal. A folyamat azonban hosszabb időt igényel, és csak fokozatosan érhető el a termelői árak kiegyenlítődése.
Ezen célok elérése érdekében az FM kezdeményezte a Kormánynál a rövid lejáratú mezőgazdasági hitelkonstrukció kiterjesztését az őszi munkákra és a felvásárlásokra, valamint közel félmillió tonna gabona állami felvásárlását.
(17.50)
Mint az közismert, a Kormány javaslatunkat elfogadta. Ezzel is biztosítani szeretnénk az agrártermelők számára a jövő évi termelés pénzügyi megalapozását, bár tudjuk, hogy az aszálykárokat, az élelmiszer-feldolgozók likviditási problémáit és az átalakulással járó nehézségeket ezzel csak részben lehet ellensúlyozni.
A nemzetközi pénzintézetek és a hazai bankrendszer, valamint a költségvetés lehetséges forrásainak bevonásával mélyreható változtatásokat tervezünk az agrárfinanszírozás magyarországi rendszerében, nem utolsósorban a vidéki bankhálózat és a földhitelintézet megszervezésével.
A mezőgazdasági vállalkozások beindításához kívánunk segítséget adni azzal, hogy segítjük az agrár-szaktanácsadó hálózat kiépülését.
A piaci feltételek érdemleges javítása érdekében a fejlett piacgazdaságokra jellemző piacvédelmi intézkedéseket tervezünk, amelyek megfelelő esélyt adnak a hazai termelőknek is. A Közös Piaccal megkötött társulási szerződés keretében kapott kereskedelmi kedvezmények növelik 1993. évi piacra jutási esélyünket, mely kifejeződik a tovább bővülő kvótákban, a mérséklődő vámokban és lefölözésekben.
Megkíséreljük normalizálni gazdasági kapcsolatainkat a kelet-európai térség államaival, melyek jelentős vásárlói agrártermékeinknek.
Tisztelt Országgyűlés! E célok eléréséhez halaszthatatlanul szükség van a beterjesztett agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat elfogadására. A törvényjavaslat az agrárvertikum teljesen új, hazánkban még nem alkalmazott szabályozásának alapjait határozza meg, és ennek egységes jogi keretű megteremtését szolgálja.
A közös piaci társult tagságunk és jövőbeni teljes jogú tagságunk kihasználása érdekében jól felfogott érdekünk, hogy az ott alkalmazott agrárpiaci rendtartáshoz közelítő rendszert működtessünk.
Korszerű és fejlett piacgazdaságban alapvető törekvésük mind a piac szereplőinek (termelők, feldolgozók, kereskedők) mind az államnak, hogy a nemzetközi versenyben helytálljanak, belföldön pedig a kívánatos piaci egyensúlyt igyekezzenek fenntartani.
Az agrárpiaci rendtartás alapvető és általános beavatkozási lehetőség az agrárszféra teljes vertikumában, így megnyugtató szabályozása csak törvény keretei között biztosítható.
Az agrárpiaci rendtartás stabilitása, az intézkedések kiszámíthatósága, a szükséges intézményrendszer tartós kiépítése egyaránt feltétele a termelők, feldolgozók, kereskedők és végső soron a fogyasztók lehetséges biztonságának. Az agrárpiacba történő beavatkozások, amelyekkel az ágazat szereplőit hosszú távú döntéseikben is befolyásolni kívánjuk, stabil, kiszámítható szabályozási mechanizmust kívánnak.
Az agrárpiaci rendtartás mindenhol, ahol az eredményesen működik, olyan rendszer, mely folyamatosan alakul, fejlődik, alkalmazkodik a gazdasági követelményekhez, változásokhoz.
Az agrárpiaci rendtartások eszköz- és intézményrendszere világszerte az adott országok agrárpolitikai célkitűzéseihez, valamint agrárszektorok konkrét helyzetéhez igazodik.
A nemzetközileg használt eszköztár mindenütt a termelés és a külkereskedelmi forgalom – és jóval kevésbé a fogyasztás – szabályozására irányul.
Tisztelt Országgyűlés! Az agrárpiaci rendtartási törvény fontosságát bizonyítja az Európai Közösség és néhány ország egyedi agrárpiaci rendtartásának rövid, példaszerű bemutatása.
Az EK-ban döntően nemzetek feletti, brüsszeli központú, igen kiterjedt szervezeti és működési szabályzattal bíró intézményrendszer keretében megvalósított a szabályozás. Ez törvényi alapon álló, rendeletekkel és határozatokkal működtetett rendszer. Alapelemei szűk körben a hatósági árak alkalmazása, az intervenciós beavatkozások és az export-import forgalom szabályozása.
A közel 30 éves működése során folyamatosan korszerűsödött, amit mutat, hogy a közvetlen termeléspoltikai beavatkozások helyett előtérbe került a struktúrapolitika érvényesítése és legújabban a földterület-pihentetési programok alkalmazása.
Ausztráliában és Új-Zélandon alapvetően támogatás nélküli agrárgazdaságokat találunk.
Az USA-ban sajátos és az európai formáktól jelentősen eltérő rendszert működtetnek, melynek lényege a termelésszabályozás és az utólagos ártámogatás. Így az élelmiszerárak alacsonyabbak, mint Európában, a támogatásokat az állampolgárokon keresztül, adók formájában finanszírozzák.
Európában a legerőteljesebb központi beavatkozások két EFTA-országban: Svájcban és az osztrák mezőgazdaságban érvényesülnek. E két országban mind a termelés, mind a külkereskedelem területén széles körűek a mennyiségi beavatkozások.
A felsorolt példák alapján megállapítható, hogy a világon sokszínű agrárrendtartási eszköztár működik. Nekünk a hazai viszonyainknak legjobban megfelelőt kell kialakítanunk, amely azonban alapját képezheti az Európai Közösséghez való közeledésünknek, illetve csatlakozásunknak.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat részletesebb taglalása előtt szeretném rögzíteni, hogy hazánkban ilyen típusú komplex agrárpiac-szabályozási törvény még nem volt. Olyan időpontban kell kidolgozni és bevezetni e törvényt, amikor nemcsak az agrárpiac szereplői változnak, hanem az egész magyar mezőgazdaság tulajdonosi és szervezeti struktúrája megy át mélyreható változásokon, miközben egyik pillanatról a másikra átrendeződött fizetőképes piacaink relációs szerkezete és árustruktúrája is.
Ezekre a dilemmákra úgy próbálunk válaszolni, hogy egy változtatásokat követni képes, keret jellegű és – a szabályozás jogi eszközeit és intézményeit tekintve – kétszintű rendszert dolgoztunk ki. Ennek egyik szintje maga az állam jelenlétét és a beavatkozás jogi lehetőségeit magas szintű jogszabályokban deklaráló agrárrendtartási törvény, a másik szintje a részletes ágazati sajátosságokat és konkrét helyzetet, feltételeket tartalmazó miniszteri rendeletek, végrehajtási utasítások rendszere, amelyek megalkotása a törvény elfogadása után folyamatosan, a költségvetési lehetőségeket is figyelembe véve történik.
A szervezeti értelemben vett kétszintűség logikailag követi a szabályozás jogi eszközeinek szerkezetét. Vagyis az egyik pólust az államigazgatási szint – a miniszterek és a tárcaközi bizottság –, a másik pólust – a termelők, feldolgozók, kereskedők és fogyasztók érdekeit – konszenzus alapján megjelenítő terméktanácsok jelentik.
A másik fontos szempont, amit rögzítenem kell, hogy az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat nem az agrárpolitika helyettesítésére hivatott, hanem az abban foglalt céloknak a piacszabályozás eszközeivel történő megvalósítására. Tehát amíg az agrárpolitika egy általános gazdaságpolitikából levezetett célrendszer, addig az agrárpiaci rendtartás csupán egyike, ha mégoly fontos is, az annak megvalósítását szolgáló eszközrendszernek. Annak az eszközrendszernek, melynek ma még nagyon sok eleme hiányos, vagy működése nem megfelelő, ezért megteremtésük, tökéletesítésük csak egy folyamat eredményeként lehetséges. E folyamat fontos állomása a jelenleg tárgyalandó törvényjavaslat. De, és ezúttal csak egyet említek, legalább ilyen fontos a közeljövőben tárgyalandó költségvetési törvény, amely – az agrárgazdaság számára rendelkezésre álló költségvetési keretek meghatározásával – alapvetően befolyásolja az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény végrehajtási feltételeit, akár a belső, akár a külgazdasági mozgástér tekintetében.
(18.00)
Tehát garantált ár mértéke, kvótanagyság, intervenciós beavatkozás és az exporttámogatás nagyságrendje és köre stb.
Az agrárpiaci rendtartás az agrárszféra sajátos termelési és piaci viszonyaiból adódó, termékközpontú piacszabályozási rendszer. E rendszer beavatkozási lehetőséget teremt az államnak arra, hogy a termelés és feldolgozás harmonizálódjon a piac lehetőségeivel és a fogyasztói szempontokkal. A verseny korlátozásából adódó elemek nagyobbak legyenek, mint a be nem avatkozás esetén fellépő egyensúlytalanságból származó nemzetgazdasági károk. Másrészt, s talán az előbbinél fontosabb, hogy jól kiszámítható, előre ismerhető kereteket jelent a gazdálkodók számára.
Az agrárpiaci rendtartás az eszközrendszer alkalmazásának az intenzitása és az igénybe vett eszközök köre, valamint a termék jellege szempontjából az agrárpiacot közvetlenül és közvetett módon szabályozott piacra csoportosítja. A közvetlenül szabályozott körbe a termelés és a népélelmezés szempontjából legalapvetőbb termékek kerülnek, melyek piacának szabályozása a termelői és fogyasztói biztonságot garantáló állami eszközök alkalmazásával történik – tehát a garantált ár, kvóta, állami tartalék stb. Tudjuk, az lenne a megnyugtató, ha minden fontos termék idetartozna. Erre azonban sem nemzetközi gyakorlat, sem – s talán ez a fontosabb – elégséges hazai erőforrás nincs.
E termékpályákra vonatkozó konkrét szabályokat az ágazati sajátosságok és a konkrét helyzet mérlegelését lehetővé tevő miniszteri rendeletbe foglaljuk. Már el is készültünk a gabona és a tejtermékek piacának szabályozására vonatkozó első tervezetekkel. Az alkalmazott eszközök – tehát például a garantált ár, kvóta – mértéke folyamatosan változhat, ezért indokolt ezeket a törvényben biztosított miniszteri hatáskörbe utalni, mely rugalmassá teszi a változások követését.
A közvetett módon szabályozott termékpályákon lehetséges, de nem feltétlenül szükséges, hogy az állam garanciákat adjon a termelőknek, és részletesen szabályozza a piaci folyamatokat, mivel azt sem a termelés, sem a fogyasztás sajátosságai nem indokolják. Lehetőséget kell viszont teremteni a rendkívüli helyzetek kezelésére, amikor a piaci verseny nagy károkat okozó szélsőségeket idézne elő. Ilyenkor eseti jellegű állami beavatkozásra van szükség – például állami felvásárlás elrendelése, import lehetővé tétele stb.
Tisztelt Országgyűlés! Az agrárpiaci rendtartás működéséhez igénybe vehető eszközök részletes taglalásától tekintsenek el, hiszen azokat a törvényjavaslat részletesen tartalmazza, azok lényegében adottak, csupán az alkalmazás mikéntjéről folyhat érdemi vita.
Külön szólni a rendtartás intézményrendszerére vonatkozó javaslatról szeretnék. Az agrárpiaci rendtartás intézményrendszere alapvetően kétpólusú, amelynek – mint már utaltam rá – egyik pólusát adják a kormányzati szervek, másikat a terméktanácsok. A kormányzat nevében a földművelési miniszter egy, a munkáját segítő tárcaközi bizottság közreműködésével felelős az agrárpiaci rendtartás működtetéséért, a törvényben és külön jogszabályban meghatározott feladatok végrehajtásáért, más érdekelt miniszterek feladat- és hatáskörét nem sértve. Az FM-miniszter a rendtartási törvény szerinti jog- és hatáskörében koordinálja az agrárpiaci rendtartás működését. A működéshez szükséges rendeleteket az illetékességi területnek megfelelően a jogosult miniszter vagy miniszterek alkotják és hirdetik meg. A miniszterek munkáját elősegítő tárcaközi bizottság előkészíti a közvetlen piaci szabályozásra vonatkozó szerződéseket, véleményez minden, az agrárpiaci rendtartással kapcsolatos kérdést. Állandó tagjai a földművelési miniszter, a pénzügyminiszter, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, az ipari és kereskedelmi miniszter megbízottja. Ülésein tanácskozási joggal részt vehetnek az érintett terméktanácsok és érdekképviseletek.
Amennyiben a bizottságban nem alakul ki egyetértés valamilyen döntésre váró kérdésben, úgy állásfoglalást szükséges kérni a gazdasági kabinettől, majd – amennyiben indokolt – a Kormánytól.
A másik pólust alkotó terméktanácsok eleinte alapvető önszabályozó, érdekegyeztető, javaslattevő és végrehajtó funkciót látnak el. A terméktanács átfogja az alapanyag-termeléstől a feldolgozáson át a kereskedelmi tevékenységig az adott termékpálya minden fázisát. A terméktanács tagjai az adott termékpálya valamely pontján érdekelt gazdálkodók delegáltjai és a fogyasztók képviselői. A terméktanácsok az egyesületi törvény alapján alakulnak és működnek.
Tisztelt Országgyűlés! Sok kritika ért bennünket a javasolt intézményrendszer miatt. Ez természetes is, mivel a törvényjavaslat bevallottan szigorúbb szabályozást közvetít, és nagyon sok, önmaga legitimitásáért küzdő szervezet közreműködésével nem számol. Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvénytervezet ugyanis termék-, és nem szervezetközpontú. A termékpálya-szabályozást természetesen az érintettek bevonásával kívánják elvégezni az illetékes állami szervek, az érintettek körének megítélésében azonban jelentős véleményeltérés van a törvényjavaslat készítői és egyes érdekképviseletek között. Az érdekképviseletek ugyanis szavazati jogot követelnek maguknak a tárcaközi bizottság ülésein, mellyel mi nem érthetünk egyet, hiszen a bizottság is csupán döntés-előkészítő jogosítvánnyal rendelkező szervezet.
Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy amennyiben az érdekképviseletek részt vennének a szakmai részkérdéseket érintő döntéshozatalban, ezzel tulajdonképpen arról az elvitathatatlan jogukról mondanának le, hogy kritikával illethetik a végrehajtó hatalom működését.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat előkészítését megelőző széles körű szakmai, társadalmi vitában az intézményrendszert illetően felvetődött még egy országos mezőgazdasági tanács, valamint egy agrárrendtartási hivatal felállításának gondolata. Az előzőt azért nem építettük be a törvényjavaslatba, mert úgy gondoljuk, hogy annak hatásköre jóval túlmutat az agrárpiaci rendtartáson, s jellegét tekintve közelebb áll a Parlament – reményünk szerint – rövidesen felállítandó mezőgazdasági bizottságához. Ami az agrárrendtartási hivatal felállítását illeti, nem elvetendő gondolat ez sem, hiszen az EK-tagországok gyakorlatában is működik hasonló intézmény. A jelenlegi munkamegosztás és költségvetési források mellett azonban úgy gondoltuk, hogy célszerűbb lenne egyelőre a hivatal felállításához szükséges forintokat is közvetlenül az agrárágazat pénzügyi feszültségeinek enyhítésére fordítani, s csak később létrehozni külön szervezeti egységet a rendtartási ügyek operatív intézésére.
Már több ízben utaltam a költségvetési források meghatározó jelentőségére, hiszen az mindenki számára világos, hogy azok nagysága és felhasználhatósága nagymértékben befolyásolja az agrárpiaci rendtartás működőképességét. Szeretném azonban – s gondolom, ezzel a pénzügyminiszter úr messzemenően egyetért – eloszlatni azt a tévhitet, hogy ha lesz agrárrendtartási törvény, mindenre bőven lesz pénz. Szükséges azonban, hogy a jelenlegi, cca. 30 milliárd forintnál több legyen, hiszen enélkül elképzelhetetlen a garantált árak bevezetése, az állami intervenció szélesebb körűvé tétele, az exporttámogatások fenntartása stb. Ambícióinkat azonban nem mérhetjük a fejlett nyugati országok mezőgazdaságának támogatottsági szintjéhez.
A törvényjavaslat 26. §-a rögzíti, hogy az agrárpiaci rendtartás működtetéséhez szükséges pénzügyi feltételekről a költségvetési törvényben kell gondoskodni. A költségvetésben az agrárrendtartás működéséhez felsorolt tételek – exporttámogatás, piaci intervenció – között az átjárhatóságot biztosítani szükséges. Erre lényegében már eddig is megvolt a lehetőség.
(18.10)
A pénzügyi források mellett az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény végrehajtásának másik sarkalatos pontja a rendszer működőképességét megalapozó információs rendszer kiépítése. Ez egy speciális, naprakész, az egyes gazdasági szereplőkig elérő adatszolgáltatási rendszer.
A Parlament által a későbbiekben tárgyalandó, az információszervezést, az informatikát alapjaiban meghatározó statisztikai törvénytervezetek, valamint az egyedi adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvénytervezet előírásai és a jelen törvényben foglaltak között összhangot kívánunk teremteni.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, bemutattam önöknek törvénytervezetünk főbb vonásait, érzékeltettem vitatott pontjait, más jogszabályokkal való összefüggéseit. Szeretném, ha egyetértenének abban, hogy a törvény megalkotása fontos és időszerű; sok tekintetben jelentős segítséget adhat átalakuló agrárgazdaságunk gondjainak mérsékléséhez.
Tisztelt Országgyűlés! Ehhez kérem az önök segítségét az 5616-os számú törvényjavaslat elfogadásával.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
