HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ígérem, hogy nem leszek olyan kimerítő és részletező, mint az előttem szóló képviselő. Én csak egyetlen pontban szeretném az érveimet kifejteni, tekintettel arra, hogy az alkotmányügyi bizottság nem tartott beszámolót, de a bizottság ülésén ebben a kérdésben, nevezetesen az összeférhetetlenség kérdésében viszonylag hosszú és konstruktívnak tűnő vita bontakozott ki. Bár tisztában vagyok vele, hogy ez a vita, ami most folyik a Házban, nem olyan nagy horderejű, mint a tegnap délelőtt a napirend előtti vita arról, hogy a Kisgazdapárt székházában ki használja az elnöki illemhelyet… (Derültség.) …, de azért remélem, hogy vannak néhányan, akik odafigyelnek arra, mi fog történni az országban a következő évtizedekben.
Az összeférhetetlenség ügye pedig egy ilyen kérdés. Hiszen a magyar belpolitikát az elmúlt másfél évben elsősorban alkotmányos konfliktusok dúlták fel, és a politikai erők közötti összeütközés és a közvéleményt is foglalkoztató összeütközések az Alkotmány értelmezéséről, bizonyos alkotmányos intézmények szerepéről folytak. De látni kell azt, hogy ezek a viták rövidesen a végükre érnek, ezek egy születő demokrácia születésével együtt járó viták; a nyugati demokráciákban nem az alkotmányos alapkérdések a fő politikai viták tárgyai, hiszen ezeket a vitákat már évtizedekkel vagy adott esetben egy évszázaddal ezelőtt lefolytatták. Ha mi a nyugati demokráciák példáját akarjuk követni, akkor meg kell nézzük már most azt, hogy ezek évtizedes tapasztalatok birtokában milyen banánhéjakon szoktak elcsúszni, mik azok a területek, ahol ezekben a nyugati demokráciákban az úgynevezett politikai botrányok kirobbannak. És ha egy picit Párizsra vagy Rómára függesztjük a tekintetünket, akkor azt látjuk, hogy ezekben az országokban a politikai botrányokat, kormányok bukását, politikusok végleges bukását általában korrupciós ügyek szokták előidézni. Az olasz parlamentben az elmúlt negyven évben – a kereszténydemokrata többségű olasz képviselőházban –, ha jól emlékszem az adatra, több száz mentelmi ügy folyt azért, mert a képviselők korrupciós ügyekbe keveredtek, olyan pénzekhez jutottak hozzá, amelyekhez nem lehetett volna, olyan döntésekben vettek részt, amikben nem lett volna szabad részt venniük.
(12.30)
Erre tekintettel javasoltuk azt Matyi Lászlóval korábban egy önálló képviselői javaslatban, hogy vizsgáljuk felül az Országgyűlésnek azt a döntését, amit 1990 júniusában, tehát a megalakulása után rövid idővel a képviselői jogállásról szóló törvényben meghozott. Akkor két feltételezés volt, ami a döntésünket meghatározta. Az egyik, amiből kiindultunk, hogy az országgyűlési képviselők alapvetően nem főállású képviselők lesznek, tevékenységüket csak részfoglalkozásban látják el, főtevékenységüknek megmarad az a hivatás, amiből a képviselői helyre pályáztak, és ehhez mért volt hosszú időn keresztül az országgyűlési képviselők tiszteletdíja is, amely tiszteletdíj bár kétségtelenül magasabb, mint az átlagjövedelmek ebben az országban, de nem haladja meg az alacsonyabb beosztású hivatalnokoknak a havi jövedelmét. Nem haladta meg hosszú időn keresztül. Az elmúlt hónapokban ebben az ügyben jelentős fordulat állt be, a képviselői tiszteletdíjak emelésével jócskán megváltozott ez a koncepció. Ez a díjemelés reagálás volt a két év tapasztalatára, arra a tapasztalatra, hogy ma a magyar Országgyűlés képviselőinek több mint kétharmada – ha jól ismerem az aktuális adatokat – bizottságokba is eljár, és így tevékenységét alapvetően főállású képviselőként látja el. Ez volt az egyik fordulat, amely a két évvel ezelőtti döntéshez képest bekövetkezett.
A másik fordulat, amelyre szintén tekintettel kell lennünk, egy sokkal hangsúlyozottabb és sokkal fontosabb fordulat, a vagyontörvényeknek, vagy némi eufémizmussal a privatizációs törvénycsomagnak nevezett törvénycsomag vitájánál ez nyilvánvalóvá vált, hogy az MDF eredeti programjához képest is és a kormányzat eredeti elképzeléseihez képest is jelentősen változott az a felfogás, hogy mennyi, mekkora legyen az állami tulajdon szerepe a magyar gazdaságban. Ezek a törvényjavaslatok, amiket most tárgyalunk, az eredeti elképzelésekhez képest jóval szélesebb körre vonják az állami tulajdon körét, ezért szólnunk kell arról, hogy ez az állami tulajdoni és ez az állami gazdasági szféra hogyan viszonyul a politikai szférához. A korábbi rendszerben ez nem volt gond, hiszen a korábbi elméletek tagadták a gazdaság és a politika elválasztását, és úgy ítélték meg, hogy az állam és a politika a gazdaság minden területén jelen van, és az állami tulajdonban mint politikai tényező is jelen van az állam. Ezzel szemben a mostani elképzelések arra irányulnak, hogy az állami tulajdon tisztán tulajdonosi magatartásokat feltételez, tehát az állam tisztán mint tulajdonos, és nem mint politikai hatalom vesz részt a gazdaság területén.
Ebben a helyzetben kell reagálnunk arra a tényre, hogy a hatályos összeférhetetlenségi szabályok nem zárják ki országgyűlési képviselőknek, illetőleg politikusoknak a gazdasági pozíció elfoglalását. Ez azért rendkívül veszélyes, mert láthatjuk azt, éppen a mai Magyar Hírlapban is arra hivatkozik az egyik államtitkár, hogy bizonyos konfliktusok – az államtitkár, Kajdi József szerint – azért állnak elő, mert a jogi szabályozás nem megfelelő, és ha jól értem az interjút, és jól rögzíti a cikk a nyilatkozónak a mondatait, akkor például az a helyzet, hogy büntetett előéletű személy szóba került bizonyos felelős pozícióba. Ez azért zavaros helyzet, mert a hatályos magyar jogi szabályozás ezt nem zárja ki. Na most nyilvánvaló, hogy egy fejlett demokráciában nem a hatályos jogi szabályozásnak kell kizárni azt, hogy halálos gázolást elkövető személy nagykövet vagy miniszter legyen, hanem a politikai gyakorlat zárja ki. Sajnos, éppen ez a nyilatkozat is tükrözi, hogy a mi politikai gyakorlatunk nem politikai morál iránt kiált, hanem jogi szabályozás iránt kiált. Ami szabályozás nélkül elképzelhetetlen bizonyos fejlett demokráciákban, az nálunk szabályozás nélkül jogszerűnek tartatik, és ezért gyakorolható is.
Ezért tartjuk mi azt fontosnak, hogy szabályozás szülessen a képviselői jogállás és a gazdasági pozíciók elválasztására. Tehát hogy a képviselő ne legyen gazdasági hatalom része; látom, Varga képviselő úr ettől nagyon felindul. Ezen nem kellene ennyire idegesnek lenni, mert szerintem ez egy jól működő rendszert feltételezhetne, és a bizottság ülésén a Varga képviselő úr előtt ülő képviselők egyetértettek ezzel a szabályozással, bár igyekeznek most elugrani onnan, de ettől még egyetértett Tóth Tihamér is és Kutrucz Katalin is abban, hogy erre a szabályozásra szükség van, és ezt a szabályozást meg kell alkotni.
Csakhogy az a kérdés… sőt, még Kutrucz Katalin azt is mondta, hogy sokkal szélesebb körben kell megalkotni, mint ahogy mi ezt elképzeltük. Ennek én örülök, és legyen sokkal szélesebb kör. Ebben az SZDSZ nem lesz akadálya a törvényalkotásnak. Csakhogy tisztelt képviselőtársaim, ahogy az előttem szóló képviselőtársam elmondta, ha most nem születik törvény ezeknek a privatizációs – nem tudom, miért lett ennek az államosítási törvénycsomagnak a neve privatizációs törvénycsomag, de – privatizációs törvények kapcsán nem születik meg ez a megoldás, akkor őszre, illetőleg szeptember végére, mire újra szóba kerülne ez az ügy, addigra itt olyan helyzetek jönnek létre, olyan szerzett jogok jönnek létre mindenféle gazdasági pozíciókban, ami csökkenti, vagy esetleg lehetetlenné teszi a megállapodást.
Én most azért szóltam hozzá ehhez a vitához, mert a bizottsági ülésen ígéret született arra, hogy ez a törvényjavaslat megszületik, mondván azt, hogy Kósa Lajosnak az indítványait nem lehet támogatni. Csakhogy számomra nem világos az, hogy ebből az ígéretből hogyan lesz törvényjavaslat. Én azt szeretném elérni, hogy ha ebben konszenzus van a pártok között – és látom, hogy Kutrucz Katalin némi indulattal benyomta a hozzászólási gombját, és el fogja mondani, hogy hogy lesz ez a konszenzus… (Közbeszólások jobbról: Idő, idő!) Nyugalom uraim, rögtön befejezem, ha nem kiabálnak közbe. Tehát el fogja mondani, hogy hogyan fog megszületni ez a törvényjavaslat addigra, amire feláll az ÁVRT, amelyre vonatkozóan azokat az összeférhetetlenségi szabályokat, amiket a Vagyonügynökségre alkalmaz már most törvény, meg kellene alkotni; hogyan fog megszületni ez az összeférhetetlenségi törvény azoknak az átalakulásoknak a létrejötte előtt, amelyeket ezek a törvények előírnak. Ha erre valaki garanciát tud mondani, akkor annak örülök, ha nem tud garancia születni, akkor kénytelen leszek – kapcsolódva Kósa Lajos 5683-as számú módosító javaslatához – csatlakozó módosító indítványt benyújtani. Ezt nem akartam megtenni addig, amíg nem láttam meg, hogy kormánypárti képviselők is nyújtanak be ehhez a törvényjavaslathoz csatlakozó módosító indítványt. Takácsy Gyuláét most osztották ki. De a bizottságnak ezek szerint még úgyis üléseznie kell. Ezért én azt kérem, hogy a Ház fogadja el, hogy már most ebben a törvényben átmeneti szabályként elfogadunk olyan szabályokat, amiket valóban – ahogy Kósa Lajos is elmondta – a képviselői jogállásról szóló törvényben kellene szabályozni.
Persze ha valaki azt mondaná, hogy tárgyaljuk meg a szünet előtt a képviselői jogállásról szóló törvényt, amit csütörtökön el tudunk kezdeni tárgyalni, és jövő héten akár határozat is születhet, akkor ez is megnyugtató. Vagy ha úgy látják, hogy mielőtt ezek a folyamatok, amiket a most tárgyalt törvények beindítanak, megindulnak, ez előtt meg lehet hozni a törvényjavaslatot az összeférhetetlenség szabályairól, az előtt az érv előtt szintén fejet hajtok.
Még egyszer összefoglalva, szeretném ezt hangsúlyozni, ha önök azt nem akarják, hogy már a következő választás, vagy az azt követő választás arról folyjon, arról folyjon a vita, ahogyan ma folyik a nyugati politikai demokráciákban, Amerikától kezdve Olaszországon, Franciaországon keresztül, hogy a képviselők hogyan jutottak hozzá bizonyos pozíciókhoz. Megint utalni szeretnék az előttem szólóra, hogy itt ne úgy érezzék, hogy személy szerint önöket támadnám, mert ez a mindenkori politika tisztességét érintő kérdés.
(12.40)
Most vethetjük el a jövőbeni viszályoknak a magvát, vagy most gyomlálhatjuk ki ezeknek a konfliktusoknak a gyökereit, most akadályozhatjuk meg, hogy a jövőben ilyen vádak, ilyen konfliktusok, ilyen politikai botrányok kialakuljanak. Remélem, hogy ehhez önök is partnerek lesznek, és remélem, hogy közösen ki tudunk alakítani erre egy mindenki számára és mindenekelőtt a választópolgárok megnyugtatását szolgáló megoldást. Köszönöm a figyelmüket és a türelmüket. (Taps.)
