PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr. A helyzet az, hogy a privatizációs törvénycsomag, tehát a három törvényjavaslat általános vitáját együttesen tartotta meg a Parlament, ezért az általános vitában nem került sor az egyes konkrét törvények általános véleményezésére, és most csak a részletes vitában van mód arra, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatos általános véleményemet is ismertessem. Hozzátenném, hogy az általános vélemény megjelent az általam benyújtott módosítási javaslatok keretében is, ennek megfelelően a szabályokat, a műfajt betartom, tehát a részletes vitához szólok hozzá.
Elterjedt az országban az a nézet, hogy a törvényjavaslatok tárgyában csak egy vélemény létezik, hogy a Kormánynak, illetve a kormánypártoknak vannak javaslatai, mások nem rendelkeznek koncepcionális elképzelésekkel. Ezt többen hangoztatni is szokták. Én szeretném aláhúzni, hogy ezeknek a konkrét törvénytervezeteknek a tárgyalása során is kiderült: nemcsak a kormánypártok és nemcsak a Kormány rendelkezik stratégiai elképzelésekkel, koncepcionális elképzelésekkel az egyes törvények vonatkozásában, hanem – amint az általános vitában elhangzott gondolatok és a benyújtott módosító javaslatok is mutatják – másoknak is, koncepcionálisan a Kormányétól eltérő, lehet, hogy annál sokkal jobban kezelhető elképzeléseik vannak.
Ehhez a törvényjavaslathoz, mármint a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslathoz koncepcionálisan összefüggő, az eredetileg benyújtott javaslattól alapvetően eltérő módosító indítványokat nyújtottak be többek között: Eörsi Mátyás, Palotás János, Lotz Károly, Soós Károly Attila együttesen; eltér az eredeti javaslattól, és lényegi kérdésekben tér el Dragon Pál képviselő úr módosítási csomagja; hasonlóképpen Rott Nándor képviselő úré; a Nyers Rezső és Katona Béla képviselőtársaim által benyújtott elképzelések; és úgy érzem, a magamé is.
Én nem ismertetném most mind az öt koncepciót; úgy éreztem, hogy a bizottsági előadók feladata lett volna, hogy az eltérő koncepciókat terjesszék be a Parlament elé a részletes vita keretében. Én tulajdonképpen szeretnék megmaradni a magam által előterjesztett koncepció és annak közvetlen és közvetett kihatásai vonalán.
Körülbelül negyven pontban nyújtottam be módosító indítványokat az eredeti szöveghez, és az alapvető elképzelések – szemben a Kormány által benyújtott változtattal – a következő gondolatokban foglalhatók össze:
(11.10)
Mindenekelőtt nem tartom helyesnek az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság létrehozását, nem tartom helyesnek azt, hogy részvénytársasági formában alakítsuk meg ezt a szervezetet, nem tartom helyesnek azt, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon körének a meghatározása kiessen a Parlament hatásköréből, és kizárólag kormányzati munkakörben dőljön el – ha egyáltalán szükség van ilyen tartós vagyon speciális körvonalazására –, s utalnék rá, hogy az előbb említett képviselőtársaim közül Eörsi Mátyás, Palotás János, Lotz Károly és Soós Károly Attila olyan módosítási csomagot nyújtottak be, amely teljes egészében megkérdőjelezte az ilyen vagyoni kör meghatározásának a szükségességét. Dragon Pál és Rott Nándor pedig olyan módosító javaslatokat nyújtottak be, amelyek azt javasolták, hogy a Parlament legyen jogosult a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon körének az egyeztetésére. Ez utóbbi kérdésben én is egyetértettem velük.
A következő stratégiai kérdés, amely az általam benyújtott módosító indítványokban eltér az eredeti javaslatoktól, arra vonatkozik, hogy mi a célja a működtetésnek. A vagyon működtetésének célja-e az, hogy az állam közvetlen felügyeletet tudjon gyakorolni fölötte, vagy az a cél, hogy maximális hatékonysággal szolgálja a gazdaság fejlődését, illetve az általa nyújtandó szolgáltatásokban a lakosság igényeinek a kielégítését.
Alapvető kérdés – amelyben szintén eltér a véleményem a Kormány által benyújtott javaslattól – az, hogy az állami tulajdonban maradó vagyon más részei értékesítésének, tehát az a rész, amely az egyes vállalkozásokból nem marad állami tulajdonban, az értékesítés célja mi legyen. Cél-e egyedül az, hogy az azonnali bevételt a lehető legmagasabb értéken határozzuk meg, avagy valami más; cél-e az, hogy olyan együttműködések jöjjenek létre új tulajdonosi partnerkapcsolatok útján, amelyek biztosítják azt, hogy a lehető leggazdaságosabb, leghatékonyabb szolgáltatásokat nyújtsa ez a vagyon?
Fontos kérdésnek tekintem az elmondottakon túlmenően azt, hogy az eladás módját úgy kell szabályozni, hogy az ésszerűség meghatározó legyen, és az eladott vagyontárgyakról az eladás módját és az eladás feltételeit a nyilvánosság kontrollja alá kell helyezni.
Az általam benyújtott közel negyven javaslatból, több mint negyven javaslatból 11 nem kapta meg a bizottságok támogatását, 22 javaslat a bizottság tagjainak több mint egyharmada által támogatott volt, 5 javaslat megkapta a bizottságok teljes támogatását, kettőt visszavontam, mert azoknál jobb javaslatot találtam más képviselőtársaim javaslatai között. Szeretném megjegyezni azt, hogy azokban az esetekben, ahol az egyharmadot nem kapták meg, illetve az egyharmadot megkapták az egyes javaslatok a szavazásuk során, nagyon jellemző volt a bizottságok pillanatnyi összetétele. S ez egy sajnálatos eleme a tárgyalások módjának: hiszen ha véletlenül négy ellenzéki és nyolc kormánypárti volt jelen, akkor az egyharmadot éppen megkapta, ha kilenc kormánypárti volt jelen, akkor nem, hogyha öt ellenzéki, akkor több mint egyharmadot kapott meg. S ezt csak azért húznám alá, nem mintha olyan meglepő lenne, hanem azért húznám alá, mert az általános vitában kormánypárti oldalról elhangzott olyan gondolat, hogy rendkívül nagy figyelemmel fogjuk követni az itt elhangzott véleményeket, és amit ebből hasznosítani lehet, igyekszünk majd hasznosítani. Sajnos, a szavazások ezt általában nem tükrözték vissza.
Az alapkérdésekre visszatérve: kell-e az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság? Említettem már, hogy az állami vagyonkezelés céljai tisztázatlanok, mint ahogy nem egészen tiszták a Vagyonügynökség céljai sem. Érdekes módon a gazdasági bizottság vitájában a helyettes államtitkár úr szájából egy olyan vélemény hangzott el, hogy az Állami Vagyonügynökség esetében nem érdekes a működtetés hatékonysága, az Állami Vagyonkezelő Intézet tekintetében pedig nem érdekes az eladás eredményessége. Megkülönbözteti ezért a kétfajta vagyont ilyen szempontból is valahol a kormányzat, de ez nincs leírva, hiszen a Vagyonpolitikai Irányelvek még nem álltak rendelkezésünkre akkor, amikor tárgyaltunk, és a ma rendelkezésre álló Vagyonpolitikai Irányelvek pedig egész másról beszélnek. Jellemző módon a Vagyonkezelő Részvénytársaság kezelésében maradó vagyon ügyében a Vagyonpolitikai Irányelvek szinte semmit nem mond. Úgy tűnik, hogy a Vagyonkezelő Részvénytársaságot egy ponton utólag betették az Irányelvekbe, és nem érvényesítették a saját kormányzati elképzeléseket sem az alkotók.
De hogy a két szervezet, a Vagyonügynökség és a Vagyonkezelő Részvénytársaság különböző stratégiák alapján dolgozna, ezzel kapcsolatban szeretném a következőket megjegyezni. Az Állami Vagyonügynökség nemcsak elad, hanem működtet is, hiszen kizárt dolog az, hogy a Vagyonügynökség egyik napról a másikra megszabaduljon a rábízott vagyontól, tehát hosszabb időn keresztül az ő birtokában, az ő felügyelete alatt működik a vagyon jelentős része. Tehát nem lehet az Állami Vagyonügynökséget csak úgy megfogalmazni, mint egy értékesítő szervezetet, hanem a működtetés időszakára is kellő garanciákat kell hogy biztosítsanak a róla szóló törvények.
De ugyanakkor az ÁVÜ, amikor elad, én megkérdőjelezném, hogy általában jól ad-e el. Már az általános vitában számos példa elhangzott arról, hogy az ÁVÜ-nek nem sikerültek az eladásai, vagy legalábbis megkérdőjelezhetőek, sok esetben zavarokat okoznak, helyenként botrányokat. És az ÁVÜ közben – a róla szóló törvénytervezet vitájában majd ki fog derülni – semmiféle felelősséget nem vállal az általa működtetett vagyon csökkenéséért sem. Ugyanakkor a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon kezelésével megcélzott Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság nemcsak működtet, hanem közben el is kéne adnia. Sőt, hogyha a hírek – amelyeket a különböző forrásokból összecsipegetett az ember – igazak, akkor az ÁVRT nem kevesebb vagyont fog értékesíteni a közeljövőben, mint az ÁVÜ, hanem esetleg többet. Hogyha többet fog értékesíteni – ami abból következik, hogy a legnagyobb vállalatok kerülnek az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság birtokába, de azoknak valószínűleg nem százszázalékos tulajdonjoga marad ott, hanem 25, esetleg 50 százalékos, legalábbis a Kormány elképzelései szerint –, ebből az következik, hogy hihetetlen vagyontömegtől kell megszabadulnia az ÁVRT-nek az elgondolások értelmében, és ezt nagyon profi módon kéne tudni értékesíteni. Mindezt figyelembe véve én úgy érzem, hogy az a különbségtétel, ami a dokumentumokban a két szervezet között szerepel, az indokolatlan.
Arra a kérdésre kitérve, hogy ha már létrejön a tartós állami vagyon kezelésére egy külön szervezet, részvénytársaságnak kell-e annak lennie, sőt megkérdezném azt, hogy részvénytársaság-e a valóságban az a szervezet, amelyikről az előttünk fekvő törvénytervezet szól. Én azt hiszem, hogy a nevében az, a valóságban ez nem részvénytársaság, és amikor azt feltételezzük, hogy majd a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján működő társaságról beszélünk, akkor nem azt mondjuk, ami a valóság. Hiszen ez a szervezet először is különleges módon jön létre, törvény alkotja meg. Egy olyan részvénytársaság – ez persze nem kizárt dolog –, aminek egyetlen tulajdonosa van, méghozzá a Kormány, illetve a Kormány nevében egyetlen miniszter gyakorolja majd a tulajdont.
A részvénytársaság pénzügyi forrásait az állam fogja nyújtani, ezen belül a Kormány, sőt olyan elképzelések vannak, hogy a Kormány még a költségvetési törvénynek sem rendelné alá magát az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság alaptőkéjének készpénzzel való megerősítésében vagy pénzügyi forrásokkal való megerősítésében. Jellemző módon az odavonatkozó módosító javaslatok, hogy az ÁVRT alaptőkéjébe kerülő pénzügyi forrásokat a Parlament határozhassa meg, ezek is elutasításra kerültek, bár én nagyon szeretném tudni, hogy honnan rendelkezik a Kormány szabad forrásokkal erre a célra, ha egyszer a költségvetés keretében ilyeneket nem határoztunk meg.
Még egy lehetőség lenne – ezt zárójelben mondom –, ez a Vagyonpolitikai Irányelvek alapján a vagyon értékesítéséből befolyó források terhére, de az előttünk lévő tervezetben ez a forrás nincs megjelölve ilyen célra. Az említett részvénytársaságnak nevezett valami eladási tevékenységére és vagyonkezelési tevékenységére ugyanazok a szabályok vonatkoznának, mint az Állami Vagyonügynökség esetében, tehát ugyanolyan korlátok és szabadságfokok, tehát ugyanúgy eltérnek a gazdálkodó szervezetnek adott jogoktól, mint ahogy az ÁVÜ esetében, amelyik egy állami hivatal. Ez a szervezet speciálisan adózna – ez le van írva a törvényben –, és speciális módon számítanák az osztalékait – ez is le van írva a törvényben. A szervezet, tehát az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságnak nevezett valami, a jogait korlátozottan gyakorolhatná, hiszen részben a törvény eredeti szövege is tartalmazott ilyen megfontolásokat, részben pedig – óriási meglepetésemre – kormánypárti képviselő urak módosító javaslatai alapján a jogkör még bővülni is fog; a Kormány, illetve a miniszterek közvetlenül szólhatnak bele az ÁVRT vagyonkezelési jogaiba.
(11.20)
Eldönthetik azt, hogy mit tegyen a vállalataival az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság, eldönthetik azt, hogy kiket nevezhessen ki a vállalataiban létrejövő tisztségek viselésére és a többi. Tehát furcsa módon maga a törvény is azt mondja, hogy a részvénytársaság a kormányzati tevékenységnek szinte részévé válik, és ezt csak megerősítik a módosító indítványok, amelyeket kormánypárti képviselőtársaim nyújtottak be.
Erre a speciális részvénytársaságnak nevezett valamire nem igaz a csődtörvény. Teljesen kizárt egy ily módon létrehozott szervezet esetén a csődeljárás bevezetése, a felszámolási eljárás pedig különösen.
Az átalakulási szabályok hasonlóképpen nem igazak erre a szervezetre. A társasági törvény nem igaz erre a szervezetre, csak részlegesen. A Vagyonkezelő Részvénytársaságnak nevezett szervezet hitelt a pénzpiacokon csak különleges garanciák esetén fog tudni felvenni, tehát a pénzhez való jutás feltételei is eltérnek a normál részvénytársaságoktól.
Teljesen rendezetlen ennek a részvénytársaságnak a koncessziós törvényből eredő jogokhoz való viszonya. Tehát folytathatnám tovább, ez nem egy valódi részvénytársaság, csak ezt a nevet kapta. Ki kéne találni, hogy miért kapta ezt a nevet, erre az embernek vannak elképzelései. Az elképzeléseim közül csak egyet említek meg, hogy egy olyan konstrukciót sikerült létrehozni, ahol a részvénytársaság belügyeibe a Parlament beavatkozása azonosan egyenlő a nullával, szemben az Állami Vagyonügynökséggel, ahol azért a számonkérés lehetősége, ha közvetve is, de megvan, és a Vagyonkezelő Részvénytársaság és az ÁVÜ közötti vagyon oda-vissza tologatására a Kormány keze teljesen szabad lenne. Úgy gazdálkodik a Kormány ezek után a részvénytársaságnál lévő vagyonnal is, ahogy kíván, de más módszerekkel, mint az Állami Vagyonügynökség esetén. Remélem, hogy csak a rosszhiszeműségem mondja, a valóságban ilyen elgondolás persze feltételezem, hogy nincs.
Másik keretkérdéskör, koncepcionális kérdéskör, amit szintén számos módosító indítvánnyal próbáltam én is, de más képviselőtársaim is megváltoztatni, az a törvény hatáskörébe eső vállalkozási vagyon körének a meghatározása. Az, hogy mi tartozik ennek a törvénynek a hatálya alá, gondolom, összecsipegetett információkból ismert; egyes képviselőtársaim talán ennél valamivel többet tudnak, de hivatalból senki. Hivatalból legfeljebb a Kormány tudhat arról, hogy mit kíván elhelyezni ennek a vagyonnak a körében. Rendkívül meglepőnek tartom ezt a munkamódszert, hogy úgy csinálunk, mintha az ország ilyen típusú vagyona kizárólag a Kormány magánügyeként kezelődhetne.
Tudomásom szerint az általános vitában öt frakció vetette fel azt a kérdést, hogy helytelennek tartja az ilyen megoldást, és javasolta azt, hogy a Parlament hatáskörében kerüljön meghatározásra az a tartós vagyon, amely az állam tulajdonában hosszú távon marad. Az öt frakció megszólalása ellenére döntött úgy a kormányzat, hogy ez az ő magánügye, és szabad kezet kíván magának abban, hogy mi legyen ebben a vagyoni körben, mekkora érték legyen ez, kinek adhatja el, kire bízhatja ennek a kezelését, mit ad ehhez a vagyoni körhöz, vagy mit vesz el tőle. Tehát tulajdonképpen teljes mértékben a Kormány magánügyévé vált. Azt hiszem, hogy ezt a szempontrendszert felül kellene vizsgálni a Kormánynak és el kellene fogadni az öt frakció kezdeményezését. Igaz, hogy mi különböző típusú módosító indítványokban javasoltuk, hogy az Országgyűlés hatásköre alá kerüljön a tartós állami tulajdonban maradó vagyon törvényi meghatározása, de valamelyik mellett foglaljon a Kormány állást és vállalja fel, hogy a Parlament elé hozza mindezt.
A bizottságok által elvégzett munka ismeretében én úgy döntöttem, hogy bizonyos kérdésekre visszatérek. Szemmel láthatólag a részvénytársaság kérdésében nem sikerült meggyőzni képviselőtársaimat, és ezért elfogadom, bár nem értek vele egyet, hogy létrejöjjön egy ilyen részvénytársaság. és ezért olyan csatlakozó módosító indítványokat kívánok előterjeszteni, amelyben ez az elem a koncepcionális elemek közül megváltozik és ezzel szemben a vagyon országgyűlési hatáskörbe tétele megmarad. Ilyen típusú módosító indítványokat előkészítettem, a közeli napokban vagy órákban ezeket be fogom nyújtani. Ezeknek a lényege többek között a következő.
Tehát az Országgyűlésnek kellene meghatározni a vagyoni kört; szükségesnek tartom azt, hogy a tartós állami tulajdonban maradó vagyon egészéről és az egyes vállalatok működéséről a Kormány rendszeres tájékoztatást adjon az Országgyűlés számára; szükségesnek tartom azt, hogy a kinevezési elgondolások, mármint a Vagyonkezelő Részvénytársaság vezető szervei kinevezésére vonatkozó elgondolások módosuljanak. Többek között azért is, mert az a határozott időre szóló kinevezési javaslat, ami a törvényben szerepel, ez azt jelenti, hogy a Kormány úgy tekinti, hogy ez az ő magánügye, de a következő kormányoknak nem engedi a beleszólás lehetőségét éppen a kinevezéseken keresztül. Tehát határozott időre nevezne ki vezetőket, akik a következő kormány időszakában is végeznék ennek a vagyonnak a felügyeletét és ennek a vagyonnak a kezelését. Lehet ilyet csinálni, de akkor lehet, ha most is tudomásul veszi a Kormány azt, hogy nem kizárólagosan az ő belügye ennek a vagyoni körnek a kezelése.
Beadtam módosító indítványokat arra vonatkozóan is, hogy azok a javaslatok, amelyek az összeférhetetlenségi szabályokat tartalmazzák a jelen törvénytervezetben, illetve mások által benyújtott módosító indítványokban, változzanak meg.
Nagyon érdekes elemeket tartalmaz a törvényjavaslat, például azt, hogy két évig tilalom van a Vagyonkezelő Részvénytársaság vezető testületeiben dolgozók számára, hogy a vagyonkezelő részvénytársaság felügyelete alá tartozó vállalatoknál vezető tisztségeket betöltsenek. Utána módosító indítvány hangzott el arról, készült el arról, hogy ez alól a kinevező felmentést adhasson. Pontosan a törvény jogait adja át valakinek, aki nem tudom, hogy kicsoda, hiszen a kinevező bizonyos esetekben ugyan a miniszterelnök, de a következő miniszterelnök esetében már nem tudom, kicsoda; a Vagyonkezelő Részvénytársaság vezetői a saját tisztségviselőjüket saját hatáskörben nevezhetik ki, de kinevezőként jelenhet meg a részvénytársaság által kezelt vagyoni kör, például valamelyik mai vállalat, későbbi részvénytársaság működtető vezető testülete is. Szerintem ezt a szabályt mindenképpen módosítani kell.
Nagyon fontos lenne a privatizációról leírtak szempontjait is kiegészíteni. Nem elegendőek azok a szabályok, amelyek a törvényjavaslatban szerepelnek, a pályázati kiírásokat ki kell bővíteni a későbbi piaci lehetőségekkel, technológiai fejlesztés lehetőségeivel, ki kell bővíteni továbbá olyan kérdésekkel, mint a vásárló vagy vásárlójelöltek szakmai referenciái és egyebekkel.
Javaslatot tettem a csatlakozó módosító indítványomban arra is, hogy az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság vállaljon felelősséget a Parlament előtt a vagyonért, a vagyon növekedéséért és a vagyon hatékony működtetéséért. Szükségesnek tartom mindemellett, hogy bizonyos kérdésekben a részvénytársaság által kezelt vagyon körében legyen joga az üzemi tanácsoknak, mint ahogyan erről a Munka Törvénykönyve keretében a Parlament már állást foglalt; szükség van ezenkívül arra is, hogy a vagyonkezelő részvénytársaság alapítványtételi jogait korlátozzuk. Ezeket benyújtom a közeli időben, úgyhogy kérem, hogy ennek tárgyalására a gazdasági bizottságban és a többi bizottságban legyen lehetőség.
Végül azt szeretném elmondani, hogy úgy érzem, hogy megint abba a helyzetbe kerültünk, amikor a törvény megalkotásának az időpontja, a sürgőssége fontosabbá vált, mint magának a törvénynek a tartalma, és van esélyünk arra, hogy egy közepes, esetleg gyenge minőségű törvényt fogadjunk el, amelyik kitárgyalására igazából eddig nem volt lehetőség, és félek, hogy ezután sem lesz. A kezünkben lévő vagyonpolitikai irányelvek tervezete ezt a véleményemet sajnos meg is erősíti.
Köszönöm szépen. (Taps.)
Név szerinti szavazás eredményének ismertetése
