SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az itt most kiéleződött vita tárgya mellett, hogy tudniillik képviselők milyen gazdasági társaságban lehetnek igazgatósági tagok és más vezetők, azért mégis az az alapkérdés, hogy mi történjék ezzel a törvényjavaslattal, amelyik most előttünk fekszik. A Szabad Demokraták számára az is kérdés, hogy egyáltalán legyen-e Állami Vagyonkezelő Rt. Önök láthatják, hogy a bizottsági jelentésben az 1. pontban szerepel Lotz Károly, Eörsi Mátyás és az én javaslatom, amelyik arról szól, hogy a törvény címe és 1–32. §-a maradjon el, azért csak 32-ig, mert több nincs neki. Tehát mi azt javasoljuk, hogy egyáltalán ne legyen ilyen törvény, ne legyen Állami Vagyonkezelő Rt. és ne legyen tartós állami vagyon.
Itt röviden utalnék arra, hogy körülbelül 10 évvel ezelőtt betiltották nekem egy tanulmányomat, amelyik annak idején a magángazdaság előnyeit ecsetelgette, illetve betiltottak egy tanulmánykötetet, egyebek között az én ilyen tanulmányom miatt. Akkor az igazgatómnak el is rendelték, hogy elbeszélgessen egy kicsit velem. Most a rendszerváltást abban érzékelem, hogy most nincsenek ilyen tilalmak, önök nyugodtan olvasgatják az újságaikat, miközben mi mondhatjuk itt a magunkét arról, hogy nincs szükség állami vagyonra. Tulajdonképpen az államosítások, az állami gazdaság kialakítása volt az, ami Magyarországot abba a rendkívül súlyos helyzetébe juttatta, amelyben ma vagyunk, és ebből a helyzetből a kiút csakis az állami vagyon felszámolása, a gazdasági állami vagyon privatizálása lehet. Persze most nem a kincstári vagyonról beszélek, nyilván a Parlament épületét nem szükséges privatizálni. Nem lenne különösebb előny belőle.
(12.50)
Módosító javaslatunk indoklásában elég hoszszan olvashatók példák arról, hogy gyakorlatilag minden területen alapos elemzések mutatták ki azt, hogy a magángazdálkodás hatékonyabb, mint az állami vállalatok működése. Erről egyébként az általános vitában már szóltam – most nem szeretnék ebben a vonatkozásban részletekbe bocsátkozni. Kérem, gondolják meg a nyugati közgazdaság-tudomány ezzel kapcsolatos tanításait!
Ugye az állam mint tulajdonos, két szempontból problematikus. Egyrészt azért, mert a maga szervezeteivel túlságosan sokféle gazdasági tulajdont kellene kontrollálnia, és ezek a szervezetek erre nem igazán alkalmasak és nem is tehetők igazán alkalmasakká. A másik nagy probléma pedig az ezen a területen, hogy az államnak azok a céljai, amelyeket tulajdonosként követ, fölöttébb bonyolultak, szerteágazók, követhetetlenek, bizonytalanok.
Itt szó van egyrészt nyilván valamilyen mértékben jövedelmezőségi szempontokról, és ez ennyiben, persze, a magángazdálkodó viselkedéséhez hasonlít, de a problémát az okozza, hogy az államnál ezt rengeteg egyéb szempont árnyalja: amikor az állam tulajdonosként valamilyen döntést hoz, gyakorlatilag sohasem vizsgálja azt, hogy bizonyos más szempontnak az érvényesítése – például presztízsszempontok érvényesítése, politikai szempontok érvényesítése – jövedelmezőségben mennyibe kerül, és ilyen szempontból végül is a hatékonyság nagyon nehezen értelmezhető állami tulajdonú vállalatoknál, miután a hatékonyság tulajdonképpen soktényezőjű.
Ezért van az, hogy az állami vállalatok gazdálkodása a világon mindenütt rendkívül problematikus. Önök tudják, hogy az utóbbi időben nyugaton erős törekvések érvényesülnek a privatizálás irányában olyan területeken is, amelyek korábban ilyen szempontból tabunak számítottak. Ezek a törekvések általában kedvező eredményekkel járnak: hogyha a privatizálás megvalósul, javul a hatékonyság. Ezért mi a privatizálás hívei vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy állami vagyon fönntartására tulajdonképpen két ok folytán lehet ideiglenesen törekedni. Az egyik az, hogyha bizonyos válságágazatok – a válságágazatok egy részéről lehet itt szó – működése megfelelő állami ráfordításokkal rendbehozható, munkahelyek menthetők meg, és félő, hogy az ezzel kapcsolatos kockázatot a magánvállalkozás nem vállalná. Ez tehát az egyik olyan eset, amikor ideiglenesen fönntartható az állami tulajdon.
A másik eset pedig az, hogyha monopóliumokat kell privatizálni, tehát olyan tevékenységet végző vállalkozásokat, amelyek természetes monopóliumok – ilyen például a telefon, a szennyvízelvezetés, a vízszolgáltatás stb., stb., ahol nyilvánvalóan nagyon komoly szabályozási feltételeket kell teljesíteni. Ismeretesek ilyen szempontból rosszul sikerült privatizációk a nyugati világban, ahol nem dolgozták ki megfelelően a szabályozást, és utána problematikus lett a működés. Ezt nyilván nem szabad vállalni, úgyhogy ilyen területeken elhalasztható a privatizáció addig, amíg a nemzetközi tapasztalatok megfelelő figyelembevételével és egyéb eszközökkel gondoskodhatunk arról, hogy megfelelő szabályozás alakuljon ki. De tartós állami vagyonra nincs szükség.
Kollégáim szóltak már az általunk benyújtott módosító javaslatok egy részéről. Én még további két módosító javaslatra szeretnék kitérni.
Az egyik, amit Eörsi Mátyással, Palotás Jánossal és Lotz Károllyal együtt nyújtottunk be, arról szól, hogyha a vagyonkezelő részvénytársaság vagy a hozzá tartozó vállalat gazdálkodási eredményei nem megfelelőek, akkor milyen eljárást kell követni. Nagyon sajnálatos, hogy ezt a módosító javaslatot a bizottságok közül egyik sem támogatta. Ha már van egyszer ilyen Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság – noha mi ezt ellenezzük, de ha már van –, akkor föltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy itt nagyon kemény felelősségre vonások legyenek. Ugye, hogyha egy magánvállalat veszteséges, akkor az magánügy – csak annyiban nem magánügy, amennyiben a hitelezőinek tartozik, és nem tud nekik fizetni, nem tudja a szerződéses kötelezettségeit teljesíteni, és az államnak fontos feladata, hogy ilyenkor közbelépjen. De hát, itt nem magánvállalatokról van szó, hanem állami vállalatokról: hogyha itt az állami vagyonnal nem megfelelőképpen gazdálkodnak, akkor nagyon kemény felelősségre vonási szabályokat kell bevezetni. Én elhiszem azt, hogy az érintettek számára, akik majd ki lesznek nevezve vezetőknek az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságnál, meg annak a vállalatainál, jobb lenne, ha nem lenne ilyen felelősségre vonás, és nyugodtan gazdálkodhatnának – lazán – a vagyonnal. Azt hiszem azonban, hogy nem az ő szempontjuk a döntő: az Országgyűlésnek az állami vagyon megőrzése szempontjából kell kiindulnia. Ezért javasoljuk mi, hogy állami számvevőszéki vizsgálat legyen akkor, ha a vagyonkezelő részvénytársaság fizetésképtelen, vagy nyereségének mértéke lényegesen alacsonyabb a nemzetgazdaságban jellemzően elért nyereségszintnél.
Az Állami Számvevőszék vizsgálati eredményei alapján aztán a Kormánynak kellene eljárnia olyan szabályok alapján, amelyeket a megfelelő – a gazdasági társaságokról szóló – törvény egyébként tartalmaz a gazdasági társaságok vezetőire nézve. Itt polgári jogi felelősség érvényesítéséről van szó, ami elég kellemetlen, mert ha kiderül, hogy az illető hanyagul járt el ebben a funkciójában, és ezzel kárt okozott, akkor a saját magánvagyonával felel. De hát, ez szükséges: ha egyszer a magángazdaságban van ilyen, akkor, azt hiszem, indokolt, hogy az állami vállalatoknál is legyen ilyen.
Ezt tehát a Vagyonkezelő Rt. vezetőire nézve javasoljuk, de ugyanígy javasoljuk a hozzá tartozó vállalatok vezetőire nézve is, csak ott az eljárás nyilván nem a Kormány feladata, hanem éppen a Vagyonkezelő Rt. feladata.
Még egy módosító javaslatra szeretnék itt rámutatni: ezt ugyancsak Eörsi Mátyással, Palotás Jánossal és Lotz Károllyal nyújtottuk be, de hasonlót nyújtott be Pál László is, és a Szabad Demokraták Szövetségéből Kóródi Mária is. Ez a javaslat arról szól, hogy egyszerűen maradjon el a 29. § a törvényjavaslatból. A 29. §-nak az a lényege, hogy az önkormányzatokat attól a másutt biztosított joguktól, hogy ha egy vállalat társasággá alakul, részesedjenek a vagyonából, megfosztja, hogyha az állami vállalat úgy alakul át társasággá, hogy teljes egészében állami tulajdonban marad. Magyarán: az Állami Vagyonkezelő Rt. alá vagy valamelyik miniszter felügyelete alá kerül – az utóbbi lehetőség is előre van látva ebben a törvényjavaslatban.
Nem szerencsés dolog ez. Azt hiszem, itt egy kicsit pártszempontok érvényesüléséről is szó lehet. Tekintve, hogy pillanatnyilag éppen az önkormányzatok nagyobb része nem a kormánypártokból kerül ki, akkor hadd kapjanak egy kicsit kevesebbet… Nem ez az első eset, hogy ilyen kormánytörekvést figyelhetünk itt meg. Azt hiszem, roppant szerencsétlen dolog egy rendszer építésénél abból kiindulni, hogy most éppen melyik párt hol kormányoz és hol nem kormányoz. Azt hiszem, nagyon szerencsétlen dolog.
(13.00)
Az önkormányzatokat ez a vagyonrész megilleti, az egyébként teljesen jogos az adott esetben, hogyha egyszer nem történik a vállalatnak az értékesítése, így az állam központi szintje bevételhez nem jut, akkor az önkormányzatnak pénzt az őt megillető vagyonrészért ne adjon, hát hogyha egyszer nincs bevétel, akkor nem lehet elvárni azt, hogy pénzt adjon. Viszont mi nem látjuk, hogy mi akadálya van annak, hogy ilyen esetben – egyébként más esetben is, de ezt egy másik törvényjavaslatnál javasoljuk – a megfelelő önkormányzat a részvényekből részesedhessen, és ilyen módon az őt megillető osztalékrészhez hozzájusson.
Egyszerűen nem indokolt ezt megtagadni akkor, hogyha a vállalat teljes egészében állami tulajdonban marad, miközben az önkormányzatokat ez megilleti akkor, hogyha a vállalat részben vagy teljes egészében eladásra kerül.
Tehát javasoljuk ennek a §-nak az elhagyását, és ezzel azt javasoljuk, hogy az önkormányzatokat illesse meg ez a vagyonrész, ne jusson a Kormány olyan lehetőséghez, hogy egy egyszerű döntésével, lényegében saját kormánydöntéssel – miután itt a törvényjavaslatban az van javasolva –, és a mi javaslatunk ellenére nyilván az is lesz elfogadva, hogy a Kormány dönti el, hogy mely vállalatok kerülnek tartós állami tulajdonba. Tehát a Kormány lényegében a saját egyszerű döntésével megfoszthat önkormányzatokat az őket egyébként megillető vagyoni jogaiktól.
Hogy ilyen kérdésekről kormánydöntés születhessen, ez, azt hiszem, egyszerűen nem illik bele a magyar demokrácia egész jogrendjébe. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
