LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslathoz, akárcsak a tartós állami tulajdonban lévő vagyon törvényjavaslathoz egy módosító csomagot készítettünk, és Eörsi Mátyás, Palotás János és Soós Károly Attila képviselőtársammal több törvényjavaslat több lényeges pontján kíséreltünk meg változtatásokat és módosításokat javasolni. Ezek közül néhányat szeretnék ismertetni, amelyeket fontosnak tartunk.
Az első, ami az 5. §-t illette: egy esetleges alkotmánysértést kívántunk kiküszöbölni, amennyiben az 5. §-ból az Országgyűlés szót javasoltuk elhagyni. A jelenlegi szövegezés ugyanis korlátozná az Országgyűlés törvényalkotói jogkörét, ami kifejezetten alkotmányellenes. Az Országgyűlés ugyanis az általa megalkotott törvénytől később bármikor eltérhet, azt kiegészítheti, vagy hatályon kívül helyezheti. Itt arról az esetről van szó, amely szerint az Országgyűlés határozatban bízná meg a Vagyonügynökséget az állami vagyonnal kapcsolatos konkrét feladattal. Az országyűlési határozat azonban nem minősül jogszabálynak, azaz ha feltétlenül nevesíteni akarjuk az Országgyűlés ez irányú jogát, akkor a következő szövegezést javasoltuk:
"Az Országgyűlés határozatban, illetve a Kormány rendeletileg megbízhatja a Vagyonügynökséget az állami vagyonnal kapcsolatos további olyan feladatokkal is, amelyek e törvényben foglalt célokkal nem ellentétesek." Módosító javaslatként kívántuk a 6. § (2) bekezdésének elhagyását, és erre nyomatékkal szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, igen nagy vita alakult ki ezzel kapcsolatban a bizottságban. Legalább 4-5 módosító variációról tárgyalt maga a bizottság is, végül azonban érdemi változtatás e téren nem valósult meg.
Az eredeti szöveg úgy hangzik: "Az Igazgatótanács döntését megelőzően a Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnöke a döntéshozatali eljárás egyidejű felfüggesztése mellett kérheti, hogy a privatizációért felelős miniszter az adott ügyben állásfoglalásért a Kormányhoz forduljon". Mi úgy érezzük – és mint ahogyan a bizottsági ülésen szintén sokan úgy érezték –, hogy ez a lehetőség – mármint az, hogy a Kormány a döntéshozatali eljárás egyidejű felfüggesztésével akár rendszeresen beavatkozhat a privatizáció menetébe –, ez súlyosan veszélyeztetné a folyamatok eredményességét, és bizalmatlanságot kelt a kül- és belföldi befektetőben. A privatizáció egyik felelős szakemberével is a napokban tárgyaltam, aki lényegében ugyanígy látja ezt. Tehát nem tanácsolja ennek a paragrafusnak a bennhagyását. Roppant veszélyesnek tartja. A fennálló rendelkezések értelmében a Kormány egyébként sem utasíthatja az ÁVÜ igazgatótanácsát.
A legfontosabb azonban, hogy ebben a törvényjavaslatban megfelelő biztosítékok vannak elhelyezve, hiszen az állami vagyon értékesítése szigorú, kötött pályázati rendszer útján történik. Ezzel a törvényjavaslat 4 paragrafusban három oldalon keresztül igen részletesen foglalkozik.
Ha az ÁVÜ betartja ezt az igen meghatározott, kötött pályázati rendszert, akkor semmi értelme nincs, hogy ez a bekezedés bennemaradjon, kifejezetten privatizációellenesnek, és még egyszer mondom, a külföldi és belföldi befektetőkben bizalmatlanságot keltő intézkedésről van szó. Erre egyszerűen nincs szükség. Tehát javasoltuk, és még egyszer nyomatékosan szeretném javasolni képviselőtársaimnak, hogy járuljanak hozzá, hogy ez ilyen módon ne kerüljön be a végső törvénybe.
Módosító javaslatként szerepeltettük a 15. §-nak, amely az egyik kulcsparagrafusa a törvényjavaslatnak, amely a privatizációs bevételekkel foglalkozik. Egyrészt javasoltuk elhagyni a 15. § (1) bekezdéséből az "éves költségvetési törvény rendelkezéseivel összhangban" kifejezést. Ugyanis azt tartjuk, hogy az éves költségvetési törvényt hatályos jogszabályként, utalás nélkül is kötelező figyelembe venni.
Másfelől e mondat beiktatása megköti, sőt több esetben lehetetlenné tenné a Vagyonügynökség funkcióinak a megvalósítását. A privatizáció és a költségvetés kapcsolatát a minimumra kell csökkenteni, és úgy gondoljuk, hogy erre az elmúlt évi költségvetési vita, és átlalában a privatizáció és a költségvetés túlzott összehozása és az eddigi tapasztalatok igen jó példát, pontosabban inkább rossz példát nyújtottak. Tehát ilyen szempontból nem javasoljuk ezt ide bevenni.
Ugyanakkor ez a paragrafus igen részletesen tartalmazza a Vagyonügynökség bevételei felhasználásának tételes felsorolását. Úgy véljük, hogy ez a felsorolás nem teljes, és egyáltalában nem biztos, hogy ilyen felsorolást a törvényben kell alkalmazni. Miután létezik, és most már kezünkben van az éves vagyonpolitikai irányelvek is, minden évben – akár preferencia-sorrendnek, akár tételes felsorlásnak nevezzük – ezt az éves irányelvekben kell lefektetni, és feltehető, hogy évente mind a tételes felsorolás, mind az egyes tételek, mind pedig a preferencia-sorrend változni fog. És elég logikus, hogy ez változzon is.
A vita során ennek a lényegét – már minthogy a sorrend változhat, és ez csak egy példálózó felsorolás – ezt lényegében a Kormány képviselője a gazdasági bizottság ülésén elismerte.
(19.20)
És ő úgy javasolta áthidalni, hogy ezt példaként írjuk, tehát, hogy például a következő célokra fordíthatja… Ez részben számunkra is elfogadható, de bizonyos kérdőjelek maradtak ezzel kapcsolatban – legalábbis bennünk, néhányunkban –, úgyhogy a gazdasági bizottság módosító változtatát végül is elfogadhatónak tartjuk, de még egyszer hangsúlyozom: nagyon veszélyes lenne nem példaként, hanem kizárólagos felhasználási célként elfogadni ezeket ebből a fejezetből.
Módosító indítványként javasoltuk a privatizáció esetében – és ebben az esetben a 33. pontnál – az időhatárokat megnövelni. Ez azt jelenti, hogy 90 nap helyett – az átalakulási terv esetében 90 napnál nem régebbi vagyonleltár helyett – ennek a dupla idejét, tehát 180 napot javasoltunk. Ebben az esetben ugyanis egyenesen lehetetlenség ezt a 90 napot betartani. Ez egyébként végigvonul, később több helyen megjelenik még a törvényjavaslatban. Nincs is értelme, hogy csupán háromhónapos érvényű vagyonleltárt fogadjon el az Állami Vagyonügynökség: a 180 napos vagyonleltár tökéletesen kielégítő lenne.
A 40. § (2) bekezdését ugyancsak javasoltuk kiegészíteni. Eszerint mindaddig, amíg nem kerül sor az állami vagyon privatizációjára, az önkormányzat a névleges tulajdoni hányad arányában jogosult az osztalékra. Az állami vagyon privatizációja esetén a befolyt összegből elsőként az önkormányzatokat kell kielégíteni.
Már a tartós állami tulajdoni törvényjavaslatnál felmerült az önkormányzatok preferálása és az önkormányzatok kisemmizésének elkerülése. Itt, ebben az esetben lényegében erről van szó: a privatizáció megtörténtéig az önkormányzatot osztalékágon bevétel illeti meg a Vagyonügynökségtől. Az önkormányzatnak nincs érdemi befolyása a privatizációra: ő ebben a folyamatban a teljesen kiszolgáltatott szereplő helyzetében van. Feladataihoz bevételekkel kell rendelkeznie – ilyen forrásként jelölte meg az önkormányzati törvény a privatizáció ellenértékéből való részesedést.
Ezeket emelném ki, és szeretném még egyszer, nyomatékosan leszögezni, hogy az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról szóló törvényjavaslat csak a privatizációs irányelvekkel, az éves vagyonpolitikai irányelvekkel együtt használható. Mind a kettőben oda-vissza hivatkozások vannak. Úgy érzem, ennek még az elfogadásával is problémák lennének, amennyiben nemkerülne végleges módosításra és végleges elfogadásra a vagyonpolitikai irányelv. A kettő összefüggése nélkül, úgy érzem, ez a törvényjavaslat is értelmezhetetlen. Éppen ezért javaslom a kettőnek a szoros összekapcsolását és együttes kezelését. Köszönöm szépen. (Taps.)
