FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy az emberi jogi bizottság előadója is említette, Wachsler Tamás képviselőtársammal három módosító indítványt nyújtottunk be. Mindhárom ugyanarra a témakörre vonatkozik. Sajnos, úgy látszik a bizottsági tárgyalások eredményeképpen, hogy szomorúan kell megállapítani, hogy kibékíthetetlen koncepcionális ellentét látszik a kormányzat magatartása és a mi elképzeléseink között. Ennek okát igazából nem sikerült kiderítenem.
Azok az érvek, amelyeket felhoztak javaslataink ellen, ugyanis részben nem helytállóak, részben pedig nem elégségesek az elvetésükre. Az, hogy a sorkatonai szolgálatban elszenvedett sérüléses, illetve haláleseteket a honvédelmi törvény rendezi, a jelen szabályozás szerint semmiben nem különbözik attól a polgári jogi felelősségtől, amit – mondjuk – egy munkáltatónak kell viselnie a nála bekövetkezett ilyen cselekmények kapcsán.
Ezzel szemben a sorkatonát egy veszélyes munkahelyre törvényi kötelezettség vezényli oda, azaz veszélyezettsége nem önként vállalt és jóval nagyobb, mint egy civil foglalkozásnál elvárható lenne. Úgyhogy ebből a szempontból úgy gondoljuk, ezeket az embereket mégiscsak a polgári jogi kártérítésen kívül valami más elismerésben is kellene részesíteni. Bár itt egyébként hajlunk arra a kompromisszumra, hogy a honvédelmi törvénynél szavazzuk meg a szokásos polgári kártérítésnél nagyobb összeget ezeknek az embereknek.
A másik csoport – amitől igen szomorú vagyok, és végképpen nem értem az elutasítás indokát, valami roppant ideológiai merevséget érzek benne –, az az életmentők csoportja. Az az elv, amelyet Speidl Zoltán említett, – hogy ez nem sorolható az emberi jogok között elkövetett jogsértések körébe, ez valóban igaz. Ezért tettük be Wachsler Tamással a preambulum módosítását szolgáló indítványunkat, hogy kiküszöböljük ezt a problémát.
Jelenleg az életmentőknek semmiféle elismerése nem történik. Vannak szomorú esetek, amikről azért van tudomásunk időnként, hogyha valaki például egy vízbe zuhant autóból ment ki egy bentrekedt embert, és közben az életét veszti, semmiféle különösebb elismerésben nem részesül. De van már precedens arra, hogy ezt a tevékenységet az ország törvényei különösképp figyelemre méltatták.
A társadalombiztosítási törvény szavazásánál bekerült – szintén az én javaslatomra – a társadalombiztosítási törvénybe az, hogy ha valaki életmentés közben sérül meg, akkor az egészségügyi ellátását az állam akkor is fedezi, ha az illető egyébként valamilyen okok miatt nem lenne jogosult az egészségügyi ellátásra. Úgy gondoljuk, hogy ez a roppant nemes emberi cselekedet, hogy mások életét menti meg valaki – ennél fokozottabb elismerésre tartana igényt.
Nos, ez a csoport – egy roppant kis számú csoport. Ha csak az életmentő emlékérmek számát tekintjük, már az is elenyészően kicsi csoport, dehát ezek az emberek hála Istennek túl szokták élni különösebb károsodás nélkül az életmentő akciókat. Nagyon kevés emberről van szó, nagyon kevés olyan visszamaradt családról, amelynek valamelyik családtagja életmentés közben vesztette életét.
Úgy gondoljuk, hogy itt pénzügyi probléma végképp nem merülhet fel. Itt pusztán arról van szó, hogy ezekre a roppant nemeslelkű emberekre az állam ki óhajtja-e terjeszteni a gondoskodását, képes-e a kormányzat a kárpótlás gondolatköréből legalább ennyivel kilépni? Remélem, a kormányzat megfontolja ezeket és képviselőtársaim is! Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
