PÁL LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka:
PÁL LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka:
PÁL LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Ha jól számoltam, 38-an vagyunk megint, úgyhogy elérkeztünk a vagyonpolitikai témák tárgyalásához, jellemző öszszetétel sajnos Parlamentünkben. Remélem, hogy ez nem az érdeklődést mutatja, csak azt, hogy kik érnek rá ebben az időpontban. (Szűcs István: 7 ellenzéki.) Egyetértek, kevés az ellenzéki, így igaz. (Közbeszólás: Mondják, hogy kevés.) Mondja a Szűcs. Nem számolta a jegyzőt.
Nagyon röviden szeretném összefoglalni a véleményemet, akit a részletes véleményem is érdekel, annak szűkebb körben, akár bizottsági ülésen, akár más formában elmondom.
Első kérdés, amit szeretnék föltenni hangosan: Szüksége van-e az országnak, szüksége van-e a Kormánynak, szüksége van-e az ÁVÜ-nek most, ebben a stádiumban vagyonpolitikai irányelvekre vagy sem? A tapasztalat – nem vezetem le végig, valamennyien ismerjük a történetet – azt mutatja, hogy tulajdonképpen nem, és a papír maga is azt mutatja, hogy tulajdonképpen nincs szükség. Egy dologra lenne szükség, ha jól értelmezem a leírtakat, arra, hogy mondja meg az Országgyűlés, hogy a vagyon értékesítéséből származó bevételt mire kéne fordítani. Ez természetesen nem felel meg annak a szellemnek, ami a délelőtt és kedden tárgyalt vagy korábban is tárgyalt vagyon, tartós vagyon és ideiglenes vagyon értékesítésével, hasznosításával összefüggő törvényekből származik, nem felel meg, de hát ezért kell megcsinálni, a törvények azt mondják, hogy legyenek vagyonpolitikai irányelvek, különben igazából nagyon nagy szükség nincs rá. Éltünk másfél évet egy olyan törvény alapján vagy olyan parlamenti állásfoglalás alapján, amelyik elavult a harmadik hónapja után, utána most már jó 8 hónapja vagyonpolitikai irányelvek nélkül élünk, pillanatnyilag tárgyalunk olyan törvényeket, amelyek alapvetően változtatják meg a vagyonhoz való viszonyát az államnak, a kormányzatnak, egy ilyen helyzetben a vagyonpolitikai irányelveket jól megcsinálni valószínűleg nem lehet, hiszen prejudikálja azt maga a tervezet, amire a döntés csak szerdán születik meg, ha igaz, a jövő héten.
(18.00)
Tehát egy átmeneti állapotban – ahogy itt már elhangzott – valószínűleg csak szeptemberben fogunk róla határozni.
Zárójelben megemlítem, amit reggel már említettem, hogy egy olyan helyzetben, amikor a törvény azt mondja ki, azt fogja valószínűleg kimondani, hogy a költségvetéssel egyidejűleg kell a vagyonpolitikai irányelveket előterjeszteni. Tehát ha jól számolok, akkor ezt az irányelvet akkor fogjuk elfogadni, amikor a következő évi irányelv tárgyalását el fogjuk kezdeni, hiszen a Parlament úgy döntött, hogy a költségvetés szintén valamikor a nyár végén kerüljön elénk.
Hát ezek után ami le van benne írva, arról egynéhány szót. Dragon Pálra visszautalnék, és nem szeretném megismételni azt, amivel egyetértek abban, amit ő elmondott. Nagyon sok olyan gondolat szerepel benne, amely meg fog jelenni az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon kezeléséről, felhasználásáról és értékesítéséről szóló törvényben, szinte megismétel abból gondolatokat lerövidítve, nem törvény formájában, hanem irányelv formájában megírva, és erre különösen nagy szükség valószínűleg így nincs.
A törvény ugyanakkor, az irányelvtervezet ugyanakkor másik oldalon nagyon lyukas. Hiszen megint azt tartalmazza, amit tartalmazott két évvel ezelőtt, az Állami Vagyonügynökség tevékenységének az irányelveit: nem az állami vagyon kezelésének, az állami vagyon hasznosításának az irányelveit. Ennek megfelelően nagyon sok mindennel nem foglalkozik, amivel – az ember elvárná, hogyha az állami vagyon egészéről van szó – foglalkozni kéne. Különösen ebben a helyzetben, amikor meg fog születni a tartós állami vagyon kezelésére egy speciális szabályozási rendszer.
Erről ez az irányelvtervezet valószínűleg azért tesz csak említést, és azért nem fejti ki, mert gondolom én, hogy 92-ben igazából az ÁVRT nem kezd el dolgozni. De elnézést kérek, mit érdekel engem az ÁVRT? Engem az érdekel: Magyarországon van egy tartósan állami tulajdonban lévő vagyon, aminek a sorsával kapcsolatos véleményeket kéne hogy tartalmazza az irányelv. De hát ez eddig is rossz volt. Én nem azt mondom, hogy a 90 elején meghozott irányelvek jók lettek volna, de ezt továbbra sem tekintjük alapszempontnak. Alapszempont egy hivatal működéséhez irányelveket adni. Sajnos, ezt, úgy érzem, hogy alapvetően át kell gondolni, és a jövőre nézve az irányelveknek ennél lényegesen szélesebb körben, valóban az ország állami tulajdonban lévő vagyonának kezelésére kell irányulnia.
A következő megjegyzés, amit szeretnék tenni: sajnálatos módon én ezt nagyon sokszor szóvá tettem, biztos, nincs igazam, de most is szóvá kell tennem: ebből az anyagból is az tükröződik vissza, hogy az állami vagyon kezelésének a célja az eladás, a privatizáció célja a privatizáció maga.
Az öncélú privatizációnál rosszabbat elképzelni nem tudok. Az öncélú privatizációnak lesz az az eredménye, hogy megszabadulunk az állami vagyontól, nyakunkban marad az állami adósság. Az öncélú privatizáció következtében nem biztos, hogy valós és jó tulajdonosok kezébe kerül majd a vagyon, és biztos, hogy nem az értékén kerül oda.
Ebből a dokumentumból is látszik – csak egy apróságra szeretném az önök figyelmét fölhívni – hogy benn van, hogy körülbelül 57 milliárdra becsüljük a bevételeit ennek a privatizációs folyamatnak, ebből körülbelül 50 vagy 52 milliárdra a bevételt az értékesítés után, de tessék mondani: benn van ebben az anyagban, hogy mennyivel fog csökkenni ennek a folamatnak a során az állam vagyona? Lehet, hogy ezt az 50 milliárd forintot úgy vesszük be, hogy közben 300 milliárdot elveszítünk?
Hát ezekre a kérdésekre azért választ kéne találni egy ilyen irányelv tárgyalása során. És azt hiszem, ez a kulcskérdés.
Tehát én az öncélú privatizáció szükségességét, helyességét tagadom, és azt hiszem, hogy a felelőssége a privatizációnak ott jön be, hogy amennyivel csökken a vagyon, annak valahol a bevételi oldalon meg kéne jelennie. És még egyben meg kéne jelennie: amennyivel csökken a vagyon, olyan helyre kéne hogy kerüljön, amely hatékonyabban tudja működtetni, mint a régi forma. Tehát ezek nem jönnek vissza az irányelvekből.
Egy kérdésben Dragon Pállal szeretnék nagyon röviden vitába szállni, ő már velem vitába szállt, de én most vissza, de nem azért, mert említette a nevemet: a hatékony vagyonvédelem szükségessége. Azt hiszem, hogy ebben nem lehet vita közöttünk, hogy erre szükség van. De hogyan kell hatékonyan vagyont védeni? Most egy olyan módszer van kialakulóban, hogy a vagyon értékesítésével kapcsolatos valamennyi lépést 20 millió forinttal, sőt vannak olyan javaslatok, hogy minden ingatlan jellegűt 500 ezer forinttól fölfelé be kell jelenteni a vagyonügynökségnek, szerződési javaslatokat be kell mutatni a vagyonügynökségnek, majd a Vagyonügynökség ha nem válaszol, akkor lehet értékesíteni, hogyha válaszol, akkor majd kiderül. Hát ez nem vagyonvédelem! A vagyon védelme a valóságban nem így kell, hogy történjen. Ez egy hivatalnoki rendszer, amelyben azt hiszik valakik, hogy bent ülve a központban ezt lehet irányítani, át lehet tekinteni, nyilván lehet tartani, mindent lehet csinálni, csak éppen nem lehet így vagyont védeni. Vagyont védeni lehet törvényekkel, szabályokkal, és lehet gazdaságilag, gazdálkodással.
Hát itt a legrosszabb módszert választjuk vagyonvédelemnek, ha ezt a módszert választjuk. Ennél jobb az, hogyha valakinek csökken a vagyona, akkor meg kell nézni, hogy azért, mert rosszul gazdálkodott, azért, mert rosszul adta el, hogyha rosszul adta el, akkor azért lehet a törvények alapján számon kérni, ha véletlenül elsikkasztotta, akkor kötelező számon kérni rajta a törvények alapján. De azt, hogy most formálisan ellenőrizzük, hogy eladott egy kutyaólat, vagy nem adott el egy kutyaólat, ettől nem lesz előbbre az ország.
Tehát én a vagyonvédelmet a jó gazdálkodásban és a jó törvényi környezetben keresném, és nem ebben a megoldásban.
Hozzáteszek még valamit: ez a fajta vagyonvédelem, amit az állami tulajdonban működő vállalatnál meg akarunk valósítani, egyben egy rendkívül kemény versenyhátrányt jelent az állami tulajdonú vállalatoknak a magántulajdonban lévőkkel szemben, amelyeknek természetesen ilyen típusú bürokratikus rendszerben nem kell működniük.
Tehát én azért nagyon megfontolnám, még talán az alkotmányossága is megkérdőjelezhető, de hogy mindenképpen a szemlélete megkérdőjelezendő, abban biztos vagyok.
Én nem szeretnék részletekbe most belemenni, tekintettel arra, hogy kevés érdeklődő van. Hogyha valakit érdekelnek a részletek, a véleményem ezzel kapcsolatban nagyon szívesen elmondom szűk körben, még szűkebb körben is akár, mint amilyenben most vagyunk.
Köszönöm szépen. (Taps.)
