BALSAI ISTVáN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVáN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVáN, DR. igazságügy-miniszter: (Igen.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr!
Sajnálom, hogy a képviselő úr által felvetett mindkét kérdés olyan, a tisztelt Országgyűlés meggyőző többségével törvénybe foglalt és eldöntött kérdéseket érint, amelyen már – úgy gondoltam – túljutottunk a másfél éves kárpótlási törvénykezés során. Mindenesetre meg kell ismételnem a válasz során néhány, akkor a vitában és számtalan – több száz – módosító indítvánnyal érintett, hosszas vitában kifejtett és a koncepcióra vonatkozó álláspontot röviden.
Nemmel tudok válaszolni a képviselő úr mindkét kérdésére. Nem szándékozik sem a Kormány, sem az igazságügy-miniszter a kárpótlási törvénykezés ismételt kiterjesztésére a tárgyi kört illetően – már ami a kárpótlandó alanyi körre, a természetes személyeken túlmenően jogi személyekre is – vonatkozna, illetőleg nem kívánjuk a kárpótlási törvénykezés újabb fázisaként a fel nem sorolt jogcímekhez a kisajátítási kártalanítási ügyeket, különösen 1989-ig terjedően, kárpótlásra alkalmas jogcímnek elismerni.
Hogy miért nem, arra nagyon röviden szeretnék válaszolni. Azért nem kívánjuk a kártalanításokkal kapcsolatos kérdéseket kárpótlási kérdésként kezelni, mert – mint azt ön is nyilván emlékezetből és a hosszas vita során számtalanszor kifejtett álláspontjaként megjegyezhette – csak a kártalanítás nélkül, tehát minden kártalanítás nélkül okozott tulajdoni sérelmek tekintetében soroltuk föl, és a tisztelt Parlament hosszas vita és az Alkotmánybíróság erre vonatkozó, nem pont ebben a körben, de a törvény egészét érintő vizsgálata után tulajdonképpen megerősítve ezt az álláspontot, ez a kérdés eldőlt, tehát ez vonatkozik minden kártalanításra. Elismerve azt, amit a képviselő úr mondott, s akkor sem vitatva azt az álláspontot, amely szerint a természetesen a kisajátítási kártalanítások sokszor nélkülözték a reális kártalanítást mind összegükben, sokszor a közérdekű célt illetően is megkérdőjelezhető volt az, hogy valóban olyan közérdekű cél-e az, amely egyébként a világ minden országában, minden jogállamában szokásos kisajátítást lehetővé teszi.
Az 1989-ig terjedő felülvizsgálata ezeknek az ügyeknek természetesen nem áll szándékában a Kormánynak, elsősorban azért nem – és még egyszer utalok arra, amit két éven keresztül hangoztattunk –, mert részleges kárpótlást képzeltünk el. Mindegyik kárpótlási törvény a társadalom egészét illető vagyonban esett károknak is csak egy részére tud kompenzálást hozni, pontosan az ön által említett esetekre, a kisajátítási jogszabályok szerinti, akkor is részlegesen kártalanított ügyek körét nem érintettük.
A másik kérdése a közbirtokossággal kapcsolatos kérdés. Mint említettem, s mint ahogy valamennyi törvény címe is tartalmazza, képviselő úr is meggyőződhet erről, mindig a természetes személyek, az állampolgárok javaiban vagy egészségében, vagy személyi szabadságában, vagy életében okozott károknak a kárpótlásáról beszéltünk, és soha nem a jogi személyek és a különböző – nem állampolgári jogon történő – kárpótlási törvényekről beszélek. Ebben a körben tehát a jogi személyek – mint a kárpótlás alanyai nem szerepeltek –, ettől függetlenül azonban a közbirtokosság esetén elég sajátos, hiszen – anélkül, hogy untatnám a tisztelt Országgyűlést – a közbirtokosság és erdő-közbirtokosság, s legelő-közbirtokosság jogtörténetileg kétféle irányban fejlődött. Az egyik a jogi személynek minősülő, tehát ezekről nem beszéltünk a kárpótlási törvénykezés során, a másik pedig a jogi személynek nem minősülő, tulajdonképpen egy tulajdonközösségre vonatkozó szabályok szerint szervezett formáció volt. Ezek, a tulajdonközösség alanyai – mint állampolgárok, mint természetes személyek – érintve vannak a kárpótlási törvény által, hiszen az ő vagyoni igényük kárpótlási igényként a vonatkozó jogszabályok szerint, a kárpótlási törvény szerint előterjeszthető. Sőt érintve vannak ők a termelőszövetkezeti tulajdoni arányrész szempontjából a szövetkezeti törvény szerint az ottani szabályok alapján, az elkülönítendő földalapképzésnél mint jogosultak.
Úgyhogy a volt közbirtokosság tulajdonostársai a tagi arányrészek tulajdonosaként a kárpótlási törvények alapján, illetőleg az előbb említettek szerint a szövetkezeti átalakulási törvény alapján lehetnek alanyai a jelenlegi szabályozás alapján is a kárpótlásnak.
Még egyszer megismételve tehát a válaszomat, mind a két kérdésre nem a válaszom. Én tisztában vagyok azzal, hogy a képviselő úr által elmondottak jogosságát és az ön meggyőződését valószínűleg nem sikerült eloszlatnom, mégis kérem a válasz elfogadását, annál is inkább, mert a Parlament ezekben a kérdésekben már többször döntött, mégpedig az én válaszommal azonos mértékben. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)
