PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy többszörösen hátrányos helyzetben érzem magam Kuncze Gábor után. (Derültség a bal oldalon.) Elsősorban nagyon sok mindent meg kéne ismételnem abból, amit elmondott, és ezt nem szeretném elkövetni, másodsorban nem tudom olyan jól elmondani, mint ahogy ő el tudta mondani, harmadsorban 20 perccel később kezdek hozzá, mint ő, és negyedszer: egy évvel ezelőtt a Szocialista Párt frakciója a Parlamentben támogatta a világkiállításról szóló törvényt. (Derültség.) És ez okoz különösen hátrányos helyzetet a számunkra, hiszen most szeretném bejelenteni, hogy az egy év tapasztalatai alapján (Közbeszólás a bal oldalon: Pálfordulás!) pálfordulással, köszönöm szépen (Derültség.) megtörtént a pálfordulás, az egy év tapasztalatai alapján; az elvégzett munka alapján, az erről szerzett ismereteink alapján, és a benyújtott, az alapról szóló törvényjavaslat alapján mi nem tudjuk tovább támogatni ezt a világkiállítást. (Taps a bal oldalon.)
Talán emlékeznek rá, hogy egy évvel ezelőtt mi elmondtuk, hogy az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még úgy érezzük, hogy van esély, hogy ez a világkiállítás olyan módon, amiről önök beszéltek, megvalósuljon. Akkor is elmondtuk, hogy remeg a kezünk, már nem vagyunk biztosak benne, hogy elég az idő, de talán még elég. Eltelt egy év, és azt hiszem, hogy igazában a világkiállítási munkák még meg sem kezdődtek. Most már biztosan tudjuk, hogy nem elég az idő. Lehet, hogy egy olyan világkiállítást kéne hirdetni, ami nagyon szakosított, mondjuk egy bélyeg-világkiállítás talán még belefér abba az időbe, ami előttünk van. Vagy ahogy egy vitán már elhangzott, hogy a Bechtel csinált egy jó tanulmányt arról, hogy hogyan lehet kivitelezni, hogyan lehet finanszírozni ebben az előttünk lévő körülbelül három esztendőben ezt a munkát.
Ebben a vitában elmondtuk, hogy az az érzésünk, hogy még a Bechtel képes rá, hogy megcsinálja. De nem a Bechtel csinálja, vagy ha igen, akkor úgy lesz, ahogy Kuncze Gábor ezt megemlítette, hogy nem a magyar vállalkozóknak a lehetőségeit fogja bővíteni a világkiállítás, hanem valaki másét.
Tehát mi támogattuk egy évvel ezelőtt, más feltételek között és más elmondott vélemények mellett, mint amit ma megismerünk a beszámolókból, illetve az elénk terjesztett törvényekből, törvényjavaslatból. Más feltételek mellett támogattuk a világkiállítást.
Szó volt arról, hogy vállalkozásélénkítésre szánják, szó volt arról, hogy '90-es árakon 17 milliárdos költségvetési terhet kell, hogy felvállaljon az ország, szó volt arról, hogy egy demokratikus rendszerben próbáljuk megvalósítani ezt a világkiállítást.
Ha elolvassák a törvényt, abban különböző funkciók és különböző együttműködési kötelezettségek kerültek rögzítésre, és úgy tűnik, hogy megint akadtak jogászok, akik kiforgatták ezt az általunk közösen elfogadott törvényt, legalábbis abban még mi is benne voltunk, úgy forgatták ki, hogy a három funkciót: a Világkiállítási Tanács, a főbiztos és a Világkiállítási Programiroda vezetőjének funkcióját egy személyben egyesítették, és ezzel önök az együttműködési problémákat egyszer s mindenkorra rendezték.
De ebben az együttműködésben természetesen az az apróság, hogyha önök visszaemlékeznek, a törvényből kiszavazásra kerültek bizonyos kétharmados elemek annak érdekében, hogy a Kormány és a főváros közötti együttműködés megvalósuljon, hogy csak együttműködésben és békében lehet megvalósítani ezt a világkiállítást. Önök ezt akkor tudomásul vették, de az új szellemű törvényt nem hajtották végre a gyakorlatban.
Az együttműködésnek én a normális színvonalát nem érzékelem a mai napig sem, és ez nem érzékelhető ebből az előterjesztésből sem. Erről szintén esett szó már Kuncze Gábor hozzászólásában.
Tekintettel arra, hogy az akkor elfogadott törvény szellemét nem követték, és a szövegét sem tartják be, ezért sem tudjuk a továbbiakban támogatni a világkiállítás megszervezésére irányuló munkát.
Szeretnék az előttünk lévő törvényről szintén néhány szót szólni.
Az alap megteremtése, úgy érezzük, hogy egy rendkívül mesterkélt megoldás a világkiállítás finanszírozására, és az elmúlt évben elhalasztott megoldásokat ezzel kívánják pótolni. Rossz módszerekkel. Olyan módszerekkel, ahol másra hárítják át a költséget, mint amiről eleinte eleve a kiállítás szervezése kapcsán szó volt.
Nem tudjuk elfogadni azt, és ezt a költségvetési szavazásnál, illetve annak gazdasági bizottsági vitájában is érzékeltettük, elmondtuk, hogy a következő kormányokra hárítják ennek a Parlamentnek a vállalását. Nem lehet elfogadni azt, hogy egy olyan garanciarendszerben, hogy '96-tól visszavásárlásra kerülnének a kötvénykibocsátások, kerüljön megfinanszírozásra a világkiállításnak a nagyobbik hányada. Nem lehet elfogadni azt, hogy olyan forrásokkal nem számolnak, mint például amiről nagyon sok szó volt az elfogadtatás előtt, a koncessziós bevételek forrásai. Nem lehet elfogadni azt, hogy a privatizációs bevételeket viszont itt használjuk föl, szemben azzal az eddig is hibásan alkalmazott gyakorlattal, illetve szemben azokkal a privatizációs törvényben lerögzített elvekkel, amelyekről korábban tárgyaltunk. Nem lehet elfogadni azt, hogy az alapok kezelésére az itt leírt együttműködéseket tulajdonképpen negligáló módszereket kívánják alkalmazni.
(23.50)
A felhasználási célokkal kapcsolatban sajnos, el kell mondanom, hogy megváltoztatva az egy évvel ezelőtti véleményünket, szintén lecsatlakozunk a Kuncze Gábor által elmondott gondolatokhoz – nem ismétlem meg az idő előrehaladására való tekintettel. Egészen másról van szó. Más feltételekre van szükség, itt a világkiállítás közvetlen környezetének a finanszírozására vannak elképzelések, de hogy mi lesz Budapesttel és mi lesz az országgal, amiről annak idején nagyon sokat beszéltek, ebből az anyagból nem látszik.
Mi is be fogunk adni módosító javaslatokat az anyaghoz, a módosító javaslataink javítást fognak célozni, de nagyon kicsi esélyét látom annak, hogy egy olyan megoldásra kerüljön sor, amit a végén támogatni tudnánk az eltelt egy év és a be nem tartott ígéretek miatt. Köszönöm szépen. (Taps.)
