RAFFAY ERNŐ, DR. honvédelmi minisztériumi államtitkár:
RAFFAY ERNŐ, DR. honvédelmi minisztériumi államtitkár:
RAFFAY ERNŐ, DR. honvédelmi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Képviselő Úr! A hátam mögött egy szabaddemokrata képviselő asszony azt mondja, hogy: na, jön a szöveg. Kérem hallgassák meg és a szavazáskor döntsék el, hogy mi jött.
A Vitézi Rend, tisztelt Képviselőház, a Lovagrendek Nemzetközi Szövetségének tagja. Mint ilyen, alapvetően szociális, humanitárius tevékenységet folytat. A Vitézi Rend magyarországi tagozatát a Fővárosi Bíróság 6/Pk./68060/01-es számú végzésével 1992. február 3-án törvényes társadalmi szervezetként nyilvántartásba vette az 1989. évi II. törvény 15. §-ának (1) bekezdése alapján. Alapszabálya egyebek között célként tűzi ki – idézem – "a magyar nemzethez, a magyar hazához való hűség, a nemzeti érzés, a magyarságtudat, az erkölcsös életszemlélet, az európai szellem erősítése mellett – folytatom az idézetet – emberbaráti intézmények, segélyszervezetek támogatásának, működésének elősegítését is". Eddig az idézet.
Mint ismeretes önök előtt, a második világháború végét megelőzően vitézi címet nyerhettek azok a magyar katonák, akik harctéren szerzett érdemeikkel a haza védelmében kitüntették magukat.
Az 1947. évi IV. törvény – idézem – "egyes rangok és címek megszüntetéséről" úgy rendelkezett, hogy – idézem – "a vitéz cím használata tilos". Eddig az idézet. A Vitézi Széket már az 529/1945-ös számú miniszterelnöki rendelet feloszlatta, azonban a vitézi cím használata ezt követően is gyakran előfordult, ezért látta szükségesnek a törvényhozó 1947-ben egyéb főnemesi, nemesi és hivataljelző címekkel együtt e gyakorlatot tilalmazni. A miniszteri indokláskor rámutat arra, hogy a közönséges büntetőtörvények Kbtk. 45. §-a helyébe lépő 1930/3. törvénycikk 83. §-án túlmenő szankciót nem kíván megállapítani, mivel – idézem az akkori törvény indoklásából –"a múlt rendszerek alatt mesterségesen továbbfejlesztett cím- és rangkórság megszűnése elsősorban a demokratikus szellemben megújhodott társadalomtól várható". Tessék eldönteni, hogy ez a mondat mennyire aktuális napjainkban.
(15.20)
Tisztelt Képviselőház! Hatályos jogunk szerint az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968/IV. hó 14. számú kormányrendelet 29. §-a jogosulatlan címhasználat miatt egyezer forintig terjedő pénzbírsággal fenyegeti azt – idézem – "aki őt meg nem illető címet, rendfokozatot használ, illetőleg kitüntetést vagy egyenruhát visel, úgyszintén aki magát hivatalos személynek adja ki". Idézet vége.
E tényállás láthatóan a jogellenes magatartások tágabb körét fogja át, mint az 1947. évi IV. törvényben foglalt tilalom.
Az is nyilvánvaló, hogy a szabálysértési tényállást nem valósítja meg ezek szerint az, aki a vitézi címet nem magára nézve használja.
Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviseletről szóló 2/1982/VIII. hó 14-i, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala vezetője által kiadott államtitkári rendelkezés 48. §-ának (1) bekezdése kimondja, idézem: "A név anyakönyvezésekor, valamint az anyakönyvi kivonat kiállításakor a dr. megjelölés kivételével címek, rangok és az 1947/IV. törvény szabályaival ellentétes más adatok bejegyzését az anyakönyvvezetőnek meg kell tagadnia." Eddig az idézet.
Megállapíthatjuk tehát, az igen tisztelt képviselő úr kérdésére válaszolva, hogy a belügyminiszter jogszabály-előkészítő felelőssége keretében igenis gondoskodott a törvényi tilalom érvényesítéséről mind az anyakönyvi igazgatás területén, mind a jogsértő cselekmények társadalomra veszélyességének megfelelő szabálysértési büntethetőségről.
Megjegyzem – tisztelt Képviselőház –, hogy a társadalmi szervezet belső kiadványa, amelyet távol áll tőlem, hogy a Parlament magas színe előtt népszerűsítsek, a Vitézi Tájékoztató egyértelműen informálja a tagokat arról – idézem tehát a Vitézi Tájékoztatót –: "A Vitézi Rend bárminemű működése sem jelentheti azt, hogy a cím a hivatalos érintkezések során használható lenne." Eddig az idézet a Vitézi Tájékoztatóból.
Fogalmilag kizárt, és ezért nem is jelentheti a törvény megsértését tehát, ha a hajdani vitézi vagy egyéb címet birtokoló történelmi személyiség nevének nyilvános említése e címmel együtt történik. Nagyon sok példát mondhatnék történészi munkásságomból is. De itt csak egyet kivánok mondani: gróf Széchenyi István. Tessék szíves megnézni a hatályos történelemtankönyveket, szerepel, és lehet interpellálni azok ügyében.
Tisztelt Képviselőház! A Bicskén megtartott ünnepségről – ez volt a képviselő úr másik kérdése –, amelyről a Magyar Hírlap – zárójelben mondom, a hír szent, a vélemény szabad –, a Magyar Nemzet és a Pest Megyei Hírlap mellett többek között a Magyar Honvéd is tudósított, mégpedig a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feladata szerint.
Egyértelműen következik a fent kifejtettekből, hogy hatályos jogunkat nem sérti a vitézi cím mások vonatkozásában történő használata.
Biztosíthatom tehát önöket arról, hogy az Alkotmányban rögzített sajtószabadság keretei között a Magyar Honvéd című lap szerkesztői felelősséggel és szabadon dolgozhatnak. Sem én, akihez a lap irányítása és felügyelete miniszteri írásos paranccsal tartozik, sem más nem sértheti meg, és nem is fogja megsérteni a sajtószabadságot. (Az elnök csenget.)
Köszönöm, elnök úr. Utolsó két mondat.
A Honvédelmi Minisztériumnak kötelessége széles körű kapcsolatokat kiépíteni és ápolni mindazon alkotmányosan működő, bejegyzett társadalmi szervezetekkel, amelyek zászlajukra tűzik a haza védelmének ügyét. Ezért vettek részt a Honvédelmi Minisztérium képviselői a Vitézi Rend magyarországi tagozatának rendezvényén, és biztosíthatom a képviselő urat arról, hogy korántsem kizárt az, hogy ez a jövőben is elő fog fordulni, csakúgy, mint más, törvényesen működő társadalmi szervezet esetében.
Tisztelt Képviselőház! Kérem válaszom elfogadását. Elnézésüket. (Helyeslés, taps.)
