KÓSA LAJOS (FIDESZ)
KÓSA LAJOS (FIDESZ)
KÓSA LAJOS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A világkiállítási alapról szóló törvényjavaslat részletes vitájánál elsősorban az általam benyújtott módosító indítványokra szeretnék kitérni, illetőleg ezek indoklását szeretném megadni. Ahhoz azonban, hogy pontosan világos legyen az a szándék, amely engem vezetett egyes módosító indítványok megírásakor és benyújtásakor, ehhez ki kell térnem néhány olyan kérdésre, ami általánosabb összefüggésekben vizsgálja a világkiállítás kérdését.
Az első, amit szeretnék még előzetesen megjegyezni, az az, hogy módosító indítványaim alapvetően kétfajta területet érintenek, vagy kétfajta indíttatásból születtek. Az egyik ez az általánosabb kontextus, a másik pedig a jelen érvényben lévő és a Parlament által elfogadott államháztartási törvénynek a szigorú átvezetése a törvényjavaslatba.
Tehát először az általánosabb összefüggések keretében: a világkiállításról szóló törvényjavaslat parlamenti vitájánál – amire képviselőtársaim nyilván jól emlékeznek – számos ígéret elhangzott nemcsak a kormánypárti képviselőtársaim részéről, hanem egyenesen az előterjesztő szájából, amelyeket körülbelül úgy lehetne visszaidézni – hangsúlyozom: nem szó szerint idézek –, hogy a kormányzat 1990. évi áron 17 milliárd forint kötelezettségvállalásra lát lehetőséget az expo finanszírozása tekintetében. Hogyha a képviselőtársaim a rendelkezésre álló információk alapján megnézik azt, hogy a világkiállítás finanszírozásában a kormányzat, illetőleg a költségvetés milyen kötelezettségeket vállalt már eddig a 17 milliárd forinton kívül, akkor nagyon könnyen ki lehet azt számolni, hogy bizony a költségvetés közvetve vagy közvetlenül sokkal több kötelezettségvállalást valósít meg a nekünk ígért 1990. évi áron számolt 17 milliárd forintnál.
Az a finanszírozási elképzelés, amit a Világkiállítási Tanács elé terjesztett a Programiroda, az olyan tételeket tartalmaz, mint például szerencsejáték 2 milliárd forint értékben, ami közvetve érinti mindenképpen a költségvetési pozíciót; a privatizációs bevételek 4 milliárd forintja szintén szerepel a bevételi elképzelésekben, ami szintén érinti – értelemszerűen – a költségvetés pozícióját, tágabb értelemben az államháztartás egyenlegét mindenképpen. Ilyen az ingatlanértékesítés eredménye, ami utal egy olyan problémára, hogy nyilvánvaló, a privatizációs bevétel az nem a világkiállításhoz közvetlenül kapcsolódó ingatlanok vagy privatizációra kerülő vagyontárgyak eladásából származik, hiszen akkor az ingatlanértékesítés eredményét más rovatban kellene nyilvántartani – ez 5,5 milliárd forint egyébként. Minden adat, amit mondok 1990. évi áron értendő. Illetőleg van egy egyetemi célú, központi költségvetést terhelő innovációs felsőoktatási kötvény, ez 13,5 milliárd forint, ami szintén kormányzati kötelezettségvállalást jelent. Aki ebben a vonatkozásban bizonytalan lenne, az kérem, hogy idézze maga elé az előterjesztő, dr. Kádár Béla a világkiállítási törvényhez kapcsolódó vitában, a zárszóban kifejtett véleményét, mi szerint értelemszerűen minden kötvénykibocsátás, amivel a világkiállítást finanszírozzuk, az végső soron kormányzati kötelezettségvállalást jelent.
Most, miután azt gondolom, hogy ezekből az általam elmondott tényekből látszik, hogy az az ígéret egyáltalán nem valósul meg, miszerint a kormányzat csak a Parlament által megszavazott 17 milliárd forint erejéig vállalna kötelezettségeket az expo megrendezésekor, szeretnék visszatérni a törvényjavaslat 6. §-ára, illetőleg az általam beadott módosító indítványra. Nevezetesen a 6. § egy kicsit kakukktojásszerű az egész javaslatban egyébként, mert mondjuk a 6. § az alapból teljesíthető kiadások fejezetében található, de igazából nem az alapból teljesíthető kiadásokra vonatkozik, hanem egy olyan javaslatot fogalmaz meg, miszerint az államháztartás alrendszeréhez kapcsolódó vagyon értékesítésére vagy bérbeadására ki lehet különböző eljárásokkal pályázatot írni, de adott esetben a főbiztos zárt pályázat kiírását vagy ajánlat kérését is megvalósíthatja. Természetesen ehhez egy indoklási kötelezettség párosul, de ez nem jelent semmilyen mértékben garanciát semmire, ez egy egyszerű beszámolási kötelezettség.
Javasoltam, hogy a 6. §-t a Parlament hagyja ki a törvényjavaslatból. Szándékom kettős. Egyrészt az általam ismertetett finanszírozási elképzeléseken túl ez a 6. § egy olyan lehetőséget teremt, ami egyébként most is megvan, mert teljesen világos, hogy az államháztartás alrendszeréhez kapcsolódó vagyon értékesítésének erre vonatkozóan megvannak az ilyen vagy olyan szabályai. Tudjuk, hogy ezekkel a szabályokkal és magukkal az ügyekkel sok esetben probléma van, de nem látom egyelőre indokoltnak azt, hogy a világkiállításhoz kapcsolódóan itt valósítsunk meg egy egyébként a fennálló és érvényes szabályoktól és eljárásoktól különböző vagy csak részben különböző megoldást.
A másik, ami miatt javasoltam ennek a 6. §-nak az elhagyását, az az: tekintettel arra, hogy a korábbi ígéretek, amelyek az expo megvalósítása kapcsán elhangzottak itt a Parlamentben – képviselőtársaim jól emlékeznek rá – nem valósultak meg. Ezért úgy gondolom, hogy nem áll módunkban ma már a világkiállítási főbiztost ilyen nagyon nagy mértékű kiterjesztő jogokkal felruházni, főleg azért nem, mert kifejezetten óvatosságra kell hogy intsen minket az a tény, hogy nagyon sok ígéret, nagyon sok paragrafusokban és jegyzőkönyv által is rögzített igérvény beteljesítetlen maradt, sőt teljesen világos, hogy ma már ezek odáig mentek, hogy adott esetben van olyan parlamenti frakció, amelyik véleményét megváltoztatva ellene szavaz, illetőleg ellene beszél a világkiállításnak. Ez nyilván nem véletlen, éppen ezért semmi módon nem tudom támogatni azt, hogy ilyen általános felhatalmazást adjunk a világkiállítási főbiztosnak.
A beadott módosító indítványaim egy másik része abból fakad, hogy a Parlament hozott egy törvényt az államháztartás vitelének szabályairól. Ez a törvény akkor kifejezetten arra készült – többek között –, hogy az akkor még a költségvetésbe függelékként beépülő vagy függelékszerűen beépülő, költségvetéstől független alapok gazdálkodását keretekbe, jól átlátható ajánlási szabályokba szabályozza.
Ez a világkiállítási, és hozzá kapcsolódó fejlesztési alapról szóló törvény, amely egyébként az egyike az első, önálló alapokról szóló törvényjavaslatnak, mindjárt a záró rendelkezések között utal arra, hogy az érvényes államháztartási törvény 123. §-át különböző minőségekben meg kell változtatni, illetőleg felhatalmazást kell adni a világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alapról szóló törvényjavaslatban az államháztartás viteléről szóló törvényjavaslat rendelkezéseinek a hatályáról. Én ezzel semmi módon nem tudok egyetérteni, és a beadott módosító indítványaim mind-mind olyan megfogalmazásokat tartalmaznak, amely a jelenleg érvényben lévő és a Parlament által megszavazott megfelelő államháztartási törvényből következik.
Ilyen az 1. § (4) bekezdése, illetőleg a (3) bekezdése, ami arról szól, hogy ki rendelkezik a világkiállítási alappal. Az államháztartási törvény világosan megmondja, hogy az alappal miniszter rendelkezhet, éppen ezért én javasoltam, hogy a beterjesztő rendelkezzen a világkiállítási alapról, mert azon túl, hogy most éppen nincs itt a beterjesztő – mint tudjuk, rádiónyilatkozatot ad –, mégiscsak kellemetlen, hogy egyébként a parlamenti vitában egy olyan eljárásnak lehetünk majd tanúi – hogyha ezt a megoldást választjuk –, miszerint közvetlenül nem lehet az alap kezelőjét felelősségre vonni a plenáris ülésen, hiszen – mint tudjuk – a világkiállítás főbiztosa, Barsiné Pataky Etelka nem tagja a Parlamentnek, éppen ezért egy ilyen vitán legfeljebb csak mint szemlélő vehet részt. Éppen ezért én azt gondolom, hogy már csak az eljárás megkönnyítése végett – de egyébként ez egy mellékes érv, a fő érv az az, hogy az államháztartási törvény előírásait kell érvényesíteni – a világkiállítási alapról a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere rendelkezzen.
Hasonlóképpen az 1. § (5) bekezdésében módosítást javasoltam, hiszen az államháztartási törvény világosan megmondja, hogy az elkülönített állami pénzalapok pénzeit csak jogszabályban meghatározott pénzintézet kezelheti.
(19.50)
Itt pedig ez a megfogalmazás kimaradt a szövegből, ezért javasoltam az államháztartási törvény ilyen irányú átvezetését.
Pál László szólt arról a módosításról, amit én is támogattam, illetőleg beadtam hasonló szöveget: a 2. § f) pontjáról van szó, ami lehetővé tenné a világkiállításhoz kapcsolódó hitelek felvételét az alap terhére. Én ezt nem tartom helyesnek. Egyébként az államháztartási törvény is olyan megfogalmazást ad a 14. §-ában, amely ezt ilyen módon nem teszi lehetővé.
Hasonlóképpen a 3. § b) pontja szintén olyan rendelkezéseket valósít meg, amelyek véleményem szerint ebben a formában nem egyeztethetők tökéletesen össze az államháztartási törvénnyel. Mivel az államháztartási törvényt én ennél erősebb jogszabálynak tartom, illetőleg számomra fontosabb, hogy az alapok, illetőleg az egész költségvetés működését szabályozó törvényt szigorúan és rigorózusan betartsuk, ezért javasoltam ennek a bekezdésnek az elhagyását.
A 3. § f) pontjának elhagyása már csak az előző módosító indítványaimból következő, értelemszerű átvezetés.
Szeretnék néhány szóban említést tenni arról, hogy a 3. § e) pontja, amiről Török képviselőtársam is beszélt, olyan megfogalmazást ad, amiből azt lehetne kiolvasni, hogy ez a világkiállítási fejlesztési alap semmilyen más kifizetéseket nem teljesíthet, csak olyanokat, amelyek közvetlenül a területen keresztülmenő infrastruktúra megvalósítására szolgálnak. Ez nem egy jó szöveg, ennek dacára nem adtam be módosító indítványt – bár az ide vonatkozóakat támogattam. Szeretnék azonban még egy megjegyzést tenni ehhez a ponthoz, nevezetesen azt, hogy a világkiállítási törvényjavaslat vitájában az is elhangzott, hogy értelemszerűen az állami kötelezettségvállalás nem vonatkozik a világkiállítás közvetlen területére, csak az ahhoz kapcsolódó infrastruktúra kiépítésére, hiszen – és ezt többen elmondták, mintegy imamalomszerűen ismételgették – a világkiállítás: vállalkozói alapú világkiállítás, és ez főleg vonatkozik a kerítésen belüli területek világkiállítási felépítésére. Ez a javaslat arról szól, hogy ez a 17 milliárd forint igenis olyan fejlesztéseket finanszíroz, amelyek kifejezetten csak arra irányulhatnak – mondjuk, ez a szöveg hibája, de ezen túlmenően, a korábbi ígéreteknek szintén ellentmondó megvalósulás, és erre szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét.
Beszéltem már a 6. §-ról. Még egy paragrafust szeretnék megemlíteni – ezt ugyan nem én adtam be, hanem a FIDESZ-frakció egy képviselőnője, Ungár Klára. Nevezetesen azt a módosító indítványt, aminek az értelme az – a záró rendelkezések tartalmaznák ezt a módosító indítványt –, hogy a világkiállításról szóló törvényt olyan értelemben módosítsa a Parlament, hogy a 17 milliárd forint, ami ennek az alapnak a rendelkezésére áll, ne önmagában a költségvetés terhére történő kötelezettségvállalást jelentsen, hanem az államháztartás egészére vonatkozó kötelezettségvállalást. Ennek a módosító indítványnak az indoklása kettős. Egyrészt: a világkiállítási törvényjavaslat zárszavában Kádár Béla miniszter úr az indoklásban említette meg azt – szó szerint idézem: "Én úgy tudom, hogy a pénzügyminiszter úr úgy értette – nevezetesen azt, hogy a folyó áron 30 milliárd, '90-es áron 17 milliárd forint áll a költségvetés rendelkezésére a világkiállítás finanszírozására –, hogy nem lát lehetőséget az általa reálisnak tartott 30 milliárd forintnál nagyobb összeg megajánlására."
Egy más szöveghelyen pedig kifejezetten általában beszélt az előterjesztő kötelezettségvállalásról. Ez ebben az értelmezésben két dolgot jelenthet. Az egyik az, hogy költségvetési kötelezettségvállalásról van szó, a másik az, hogy államháztartási kötelezettségvállalásról.
Ami viszont rendkívül fontos: a világkiállítási főbiztos által a Világkiállítási Tanácsnak elküldött finanszírozási tájékoztatóból egyértelműen kiderül, hogy nagyon erősen keveredik a költségvetési kötelezettségvállalás és az államháztartási kötelezettségvállalás, illetőleg azok a bevételek, amelyek az államháztartás egyenlegét érintik. Az ebből adódó elkülönítési problémák azt hiszem, nyilvánvalóak, éppen ezért javasolta a FIDESZ-frakció egy képviselőnője – a FIDESZ-frakció egyetértésével –, hogy módosítsuk a tényeknek megfelelően a világkiállításról szóló törvényjavaslatot.
A módosító indítványokon túlmenően egyébként a FIDESZ-frakció – bár nem ért egyet a világkiállítás megrendezésével – azért akceptálja azt, hogy a Parlamentnek törvényt kell alkotni a világkiállítási fejlesztési alapról, hiszen egyrészt az államháztartásról szóló törvény ezt a kötelezettséget a Parlamentre rója, másrészt a világkiállítási törvény is megfogalmazza – és a többség akaratát ebből a szempontból természetesen figyelembe veszi a frakciónk, és ezt nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni – azt a 17 milliárdnyi kötelezettségvállalást, amiről tulajdonképpen ez az alap rendelkezik, éppen ezért a FIDESZ-frakció az általa benyújtott módosító indítványokkal inkább segíteni, mintsem gátolni kívánná ennek az alapnak a létrehozását. Nagyon-nagyon fontosnak tartjuk azonban azokat a módosító indítványokat, amelyeket beadtunk ehhez a törvényjavaslathoz – még egyszer hangsúlyozom: kifejezetten részben az államháztartás, részben a költségvetés különböző kötelezettségvállalásainak a tisztába tétele, részben pedig az államháztartási törvény szigorú átvezetése tekintetében.
Amennyiben a módosító indítványokat elfogadja a Parlament, akkor a FIDESZ-frakció akár még támogatni is tudja ennek a világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alapról szóló törvényjavaslatnak az elfogadását. Amennyiben a Parlament nem tudja akceptálni ezeket a módosító indítványokat, akkor frakciónk el fogja utasítani ezt az alapot. Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps.)
