PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Mindenesetre köszönöm szépen a jelen lévő képviselő hölgyeknek és képviselő uraknak, akik jelen vannak még a vita ezen szakaszában is, bár lehet, hogy egyes képviselőtársaim a következő napirendeket várják, és azért vannak jelen.
Az expoalapról szóló általános vita keretében elmondtam, hogy a Kormány egy koncepcióváltást hajtott végre a tavaly decemberben elfogadott törvényhez képest. Ez érzékelhető, kiderül az előttünk lévő alapról szóló törvényből is. Akkor megpróbáltam bebizonyítani, hogy a koncepcióváltás érzékelhető.
Úgy tűnik, hogy nem sikerült teljes bizonyossággal meggyőznöm a kormánypárti képviselő urak egy részét, hiszen többek között Szabó Tamás miniszter úr reagált az általam elmondottakra, és szeretett volna utalni arra, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat kizárólag technikai jellegű, arról szól mindössze, hogy a pénzek egy alapba kerüljenek bele, és az alapot a főbiztos asszony kezelésére bízva hajtsuk végre a világkiállítással kapcsolatos felkészülési teendőket.
Sajnos – akkor nem kívántam reagálni, hiszen éjfélkor tárgyaltunk, és közvetlenül a költségvetési főösszegek szavazása előtt álltunk, tehát elhúzta volna ezt a szavazást az akkori reakció – most ő sincs jelen, úgyhogy neki sem tudok reagálni, legalábbis közvetlenül. Szeretném elmondani, hogy nemcsak az alapról szóló törvény, hanem a költségvetési törvény tervezete is a kezünkben van. A költségvetési törvény tervezetében a világkiállítási alap címén szerepel egy 28 milliárd forintról szóló összeg, szemben azzal a 17 milliárddal, amelyet tavaly decemberben elfogadott a Parlament, és előttünk van egy olyan módosító indítvány is, amelyet egy képviselő úr adott be az MDF részéről, amely egy körülbelül 23 milliárd forintos kötvénykibocsátást céloz meg a világkiállítás számára, a világkiállítási alap keretébe. Tehát összesen több mint 50 milliárd forintnál tartunk költségvetési, illetve a költségvetés által garantált forrásokból.
Módosította a koncepciót a Kormány a tekintetben is, amit az előttünk fekvő törvényjavaslat 1.§-ának a (2) bekezdése tartalmaz, amelyik a világkiállítási célokat, illetve az alap céljait fogalmazza meg. Ebben a technikainak nevezett, de mégsem technikai törvénytervezetben szerepel az, hogy a világkiállítás utóhasznosítása – szemben minden korábbi véleménnyel – a felsőoktatási célú fejlesztésekben nyilvánul meg, magyarul az egyetemek számára egy beruházás készül, aminek az előhasznosítása lenne a világkiállítás.
Én javasoltam módosító indítványaimban többek között azt, hogy ezt az utóhasznosítást mi így, ebben a formában ne emeljük törvényre, maradjunk az eredeti, tavalyi törvény változatánál, és abban az esetben, ha egyetemi fejlesztések végrehajtására tenne javaslatot a Kormány, akkor ezt ilyen címen, ilyen néven tárgyaljuk meg, és én feltételezem, hogy a képviselőtársaim ehhez megfelelő feltételek megléte esetén adják a nevüket.
Javasoltam továbbá az alap kezelésének a technikájára tett javaslatot megváltoztatni. Az a helyzet, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint a világkiállítás főbiztosa egyedül rendelkezne az alappal, meghallgatva a Világkiállítási Tanács tagjainak a véleményét.
Ennek a konstrukciónak a legfőbb problémája az, hogy a főbiztos asszony alapvetően a világkiállítás kijelölt területével kapcsolatban rendelkezik felelősséggel és jogokkal. Az ő hatáskörébe tartozik elsősorban a 36 kijelölt hektár beépítése és az azt közvetlenül körülvevő 80 hektáros területen folyó, kapcsolódó fejlesztések intézése. De nem tartozik a hatáskörébe mindaz, ami a fővárosban fog történni, vagy kellene, hogy történjen, és nem tartozik a hatáskörébe semmi, ami az ország egészében, az infrastruktúra fejlesztésében végbe kell, hogy menjen.
Az alap nem azt szolgálja az itt leírtak szerint sem, hogy a 36 hektáron belül menjen végbe a fejlesztés. Az alapnak ennél sokkal szélesebb a rendeltetése. Ennek megfelelően egy inkompatibilitás van a főbiztos és a világkiállítás előkészítésének a teendői között. Ennek az inkompatibilitásnak a megszüntetésére más képviselőtársaimmal együttesen tettünk olyan javaslatot, hogy kerüljön az alap kezelése miniszteri hatáskörbe, bár hozzáteszem, a gazdasági bizottság ülésén el is mondtam, hogy ez sem látszik optimálisnak. A legjobb változat feltételezhetően az lenne, ha egy triumvirátusra bíznánk a pénzek kezelését, amelyben helyet kap a főbiztos, helyet kap a fővárosi önkormányzat elnöke, mármint a főpolgármester, és helyet kap az illetékes tárca. Hármuk közös kezelésében elképzelhető az, hogy a 36 hektáron belül, a főváros szintjén és az országban szükséges fejlesztések egyaránt megfelelő súllyal jelentkezzenek az alap felhasználása során.
Szeretném további megjegyzéseimet is ismertetni, ezek egy részét az egyik bizottságban támogatták, a másikban nem. Érdekes módon a világkiállítási főbiztos asszony is az egyik bizottságban támogatta, a másikban nem. Jó lenne tudni, hogy melyik a hivatalosabb véleménye. Javaslatom arra vonatkozott, hogy a 2.§ c) pontjából hagyjuk el azt a részt, amelyik a költségvetési rend szerint gazdálkodóktól források átadását engedélyezi a világkiállítási alapnak. Egyetlenegy ilyen költségvetési szervet tudok elképzelni, ez a programiroda, amelyiktől átadásra kerülhetnek pénzek parlamenti jóváhagyás nélkül. Ha pedig parlamenti jóváhagyással történne átadás, ez benne van egyéb bekezdéseiben is ennek a paragrafusnak. Tehát ennek beírása fölösleges.
Amennyiben ezt a szöveget hagynánk meg, amely a törvénytervezetben szerepel, ennek olyan következményei lehetnek, hogy fölhatalmazást éreznek különböző kormányzati hivatalok arra, hogy a Parlament nélkül a különböző szerveknél felgyülemlett költségvetési pénzeket áttolják a világkiállítás céljaira. Én ez ellen enyhén szólva fel vagyok háborodva, inkább javasolnám azt, hogy a főbiztos asszonynak azt a véleményét támogassa a tisztelt Ház, amikor ő sem értett egyet ezzel.
(19.30)
Következő megjegyzésem a törvénytervezet 2.§-ának f) és 3.§-ának f) pontjaira vonatkozik. Ebben a két pontban szerepel az, hogy az alap forrásai között megjelenhet hitelfelvétel az egyik oldalon, a kiadásai között pedig a hitelek visszafizetése a másik oldalon. Véleményem szerint helytelen egy olyan gyakorlat bevezetése, hogy alapok hitelfelvevőként és hitel-visszafizetőként jelentkezzenek. Jobb lenne ennél az, ha az eredeti törvényben is szereplő, és különböző megállapodások alapján létrehozás alatt álló gazdálkodó szervezet, tehát a megfelelő társaság venné fel a hiteleket, legfeljebb az alap garanciális vállalásai mellett. Az alap nem egy olyan szervezet, amelyik a hitelfelvételre véleményem szerint alkalmas lenne.
A következő módosító indítványt a világkiállítási alapból megfinanszírozandó fejlesztéseknek a felsorolása érdekében nyújtottam be. Azt javasoltam ugyanis, hogy célszerűnek látnám, ha legalább tájékoztató formában csatolnánk a törvényhez azoknak a fejlesztéseknek nagyvonalú jegyzékét, amelyben megállapodás van a Világkiállítási Tanács szintjén a főbiztos, a Kormány és a főváros között. Azért is tartom célszerűnek a fejlesztések jegyzékének csatolását, mert ennek hiányában – és ennek már tanúi lehettünk ebben az évben is, például a lágymányosi híd esetén – ha nincs csatolva a fejlesztési jegyzék, mindenkor mód van arra, hogy úgy tegyünk, mintha nem lenne része a korábbi megállapodásoknak, és például más költségvetési forrásokat igényeljünk a fejlesztések végrehajtására. Ennek az eredménye csak az lehet, hogy az előbb említett 50 milliárd forintnál még nagyobb költségvetési források igénybevételére kerülhetne sor. Azt hiszem, a Parlament elsődleges érdeke az, hogy a költségvetéssel való gazdálkodást e tekintetben is nagyon komolyan figyelemmel kísérje és a nem feltétlenül rosszindulatú kijátszási lehetőségeket próbálja meg megakadályozni.
Utolsó javaslatom – ezt úgy tudom, mindkét bizottságban támogatták a bizottsági tagok is és a főbiztos asszony is – arra vonatkozik, hogy ez az alap, szemben az összes további előterjesztett alapokkal, egy véges időtartamra jönne létre. Feltételezem, hogy a világkiállítást követő viszonylag belátható időn belül az alappal való végső elszámolásra sor kerülhet. Javaslom, a tisztelt plénum a szavazások során is támogassa azt a javaslatot, hogy 1997 végéig kerüljön sor erre a végelszámolásra, oly módon, hogy csatolják hozzá az Állami Számvevőszék vonatkozó vizsgálati jelentéseit is.
Ezeket a javaslatokat ismertettem. Van még egynéhány, amelyeket nem tartottam most célszerűnek részleteiben elmondani. Kérem, hogy a végső szavazás során ezeket vegyék figyelembe. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
