MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, elég érdekes ez a vita, még ha hosszúra is nyúlt, és elég sokfelé el is ágazott, de szóba jött benne elég sok olyan kérdés és szempont, ami ezt a lassan már 4 éve, egy parlamenti ciklus időtartamára nyúlóan tartó vitát a Rádió és a Televízió törvényi szabályozásáról, a rádiózás és a televíziózás törvényi szabályozásáról és a Magyar Televízió és a Magyar Rádió vezetőinek kinevezéséről, felmentéséről, a személyek, az alkalmas személyek megtalálásáról szóló vita legkülönbözőbb részletei, szempontjai, különböző érvek és ellenérvek jöttek szóba.
Azt hiszem, hogy ennek a vitának, amit médiaháború, médiumháború címen is szokott emlegetni a sajtó is és a Parlamentben is sokan, ennek a vitának a felelevenítése a köztársasági elnök indítványa nyomán alkalmat teremthet arra, hogy közelebb jussunk a vita megoldásához.
Azért kértem szót, és azért mondom el ezt most már a saját nevemben, illetve a FIDESZ képviselőjeként is, miután reggel már elmondtam a kulturális bizottság kisebbségi véleményének előadójaként, mert úgy gondolom, hogy ennek az indítványnak a tárgyalása valóban lehetőséget nyújthatna arra, hogy közelebb jussunk a megoldáshoz, és szeretném a magam nevében, illetve a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről is hangsúlyozni azt, hogy a kormánypártok valóban a megegyezésre való lehetőséget szalasztanak el azzal, ha ezt a vitát, annak ellenére, hogy – ahogy mondtam – nagyon sok komoly tartalmi szempont jött itt szóba, formálisnak tekintik, úgy tekintik, mint amit le kell tudni, meg kell hogy történjen itt a Parlament ülésén, de az érveket és az elhangzott javaslatokat, felvetéseket, gondolatokat igazán komolyan megfontolni nem kell, nem szükséges, nem érdemes.
Én azt hiszem, hogy érdemes, és hadd ismételjem meg újra azt a kérdést, amit a kisebbségi vélemény előadásakor befejezésül mondtam: Miért is ragaszkodnak önök ahhoz – tisztelt kormánypárti képviselő hölgyek és urak, illetve a miniszterelnök úr és a Kormány –, hogy ez a törvény, amely az önök értelmezése szerint szabad kezet ad a Kormánynak és a kormánypártoknak, a mindenkori kormánynak és kormánypártoknak az országos közszolgálati tájékoztató eszközök vezetőinek kinevezésére és felmentésére, tehát miért is ragaszkodnak ahhoz, hogy ez a törvény változatlanul maradjon?
Nyilvánvaló a válasz erre a kérdésre. Ha önök ehhez ragaszkodnak, arra csak egy érv, és inkább csak magyarázat, ürügy, indokolás lehet az, hogy ezt látják az egyetlen működőképes megoldásnak, ami biztosíthatja ezeknek az intézményeknek a működőképességét, ami biztosíthatja azt, hogy ezeknek az intézményeknek a vezetőit olyan politikai patthelyzet esetén is ki lehessen választani, mint amilyen politikai patthelyzet mostanra ebben a kérdésben legalábbis kialakult az Országgyűlésben és a hazai politikai életben.
Én azt hiszem, hogy ez az ürügy nem elégséges ahhoz, hogy önök ennek a törvénynek a megváltoztathatatlanságához ragaszkodjanak. Emögött nyilvánvalóan más okokat is föl lehet fedezni, és hogyha önök ragaszkodnak ehhez a törvényhez, és nem hajlandók semmilyen módosítására, abból egyetlen nyilvánvaló következtetés adódik, az, hogy a jelenlegi Kormány és a jelenlegi kormánypártok úgy gondolják, hogy az ő kizárólagos befolyásuk, az önök kizárólagos befolyása jogosult a Magyar Televízió és a Magyar Rádió vezetőinek kinevezésében és felmentésében, és ilyen módon önöknek joguk van befolyásolni azt, közvetlenül, korlát nélkül, ellensúly nélkül, hogy mi történik ezekben az intézményekben.
Ez a mi számunkra elfogadhatatlan, és szeretnénk még egyszer felhívni az önök figyelmét, hogy ez a törvény, a kinevezési törvény rossz törvény. Annak ellenére, hogy 1990 nyarán valóban szinte egyhangúlag fogadta el az Országgyűlés, rossz törvény, mert majdhogynem működésképtelen, illetve rengeteg vitát és feszültséget vált ki a működése, eltérő értelmezése van, az alkalmazása során rengeteg vita zajlik, és szinte háborúskodás zajlik, a médiaháború egyik fő gerjesztője ennek a törvénynek az alkalmazása, illetve az akörüli viták. Ezért annak ellenére rossznak bizonyult ez a törvény, amit mi itt 1990 nyarán közösen megalkottunk. Ezt az állítást, azt hiszem, elfogadhatják önök egy ellenzéki elfogultság nélküli állításnak is éppen azért, mert nem olyan törvényt kritizálok és kritizálunk, bírálunk, amelyet csak a kormánypártok fogadtak volna el, és akkor nyilvánvalóan, mi már csak az ellenzéki szerepkörünkből fakadóan is azt mondanánk, hogy ez egy rossz törvény, hiszen akkor is ellene szavaztunk. Nem erről van szó. Akkor ezt a törvényt valóban mi is megfelelőnek találtuk, mint egy átmeneti szabályozást az adott kérdés rendezésére, viszont a gyakorlat, a törvény alkalmazása során bebizonyosodott, hogy ez a törvény nem alkalmas annak a kérdésnek a megnyugtató rendezésére, ami itt a vita tárgya. Nevezetesen, hogy a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda vezetői milyen eljárás szerint legyenek kinevezve és felmentve.
Ezért továbbra is azt javaslom, hogy ezt a vitát tekintsék érdemi, komoly tartalmi vitának, ne csak egy olyan formalitásnak, ahol el kell mondani az érveket, a közvélemény felé meg kell védeni a kormánypárti álláspontokat, hanem fontolják meg azt valóban, hogy ennek a törvénynek a megváltoztatása az egész átfogó törvénynek, a médiatörvénynek, a rádiózásról és televíziózásról szóló átfogó törvénynek a kulcsa lehet. Bizonyosan persze ezt nem lehet állítani, hiszen itt mondtam a felszólalásom elején, hogy lassan 4 éve húzódik ez a vita. Itt nyilván már senki sem merhet jóslatokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy mikor érhetünk és hogyan érhetünk ennek a vitának a végére, vagy ha teszi ezt, akkor valószínűleg maga is kétségeket táplál afelől, hogy mikor érhetünk és hogyan ennek a vitának a végére. Én viszont azt állítom, hogy a kinevezési törvény, ez a rossznak bizonyult törvény módosítása lehet, hogy a kulcsa lehet a médiatörvény megalkotásának, közelebb segíthet a médiatörvény megalkotásához. Ezért arra kérem valamenynyi kormánypárti képviselőtársamat, hogy fontolják meg komolyan ennek a törvénynek a módosítását.
Fölhívnám a figyelmüket arra, hogy a FIDESZ-frakcióbeli képviselőtársaim, illetve a FIDESZ-frakció vezetőhelyettese, Deutsch Tamás utalt arra, hogy lehetségesek olyan megoldások, amelyek kompromisszumot képezhetnek olyan szempontból, hogy biztosítják a működőképességet is, tehát lehetővé teszik azt, hogy végső soron politikai patthelyzet esetén is megtalálhatók legyenek a megfelelő személyek, meglegyen a megfelelő döntés a szóban forgó intézmények vezetőinek kinevezésével és felmentésével kapcsolatban, viszont ugyanezen megoldásoknál a garancia és az ellensúly is megjelenik a mindenkori kormánypárti, illetve a Kormány mindenkori akaratával szemben, annak az ellentételezéseképpen. Tehát ha itt közösen próbálnánk ilyen középutas kompromisszumos megoldást találni, akkor ilyen megoldások vannak más területen, ilyen megoldások szerepelnek a hatályos jogi szabályozásunkban.
(12.20)
Ezért azt hiszem, a kérdés valóban csak az, hogy kormánypárti részről mutatkozik-e nyitottság arra, hogy e nagyon nehezen alkalmazhatónak bizonyult kinevezési törvény módosításával közelebb jussunk a médiatörvényhez. Szeretném leszögezni még egyszer, hogy ez a törvénymódosítás kulcsa lehet az egész médiaügyben való megegyezésnek. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
