KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Röviden szeretnék szólni néhány fontosabb kérdésről a költségvetés részleteinek a megszavazása előtt. Elöljáróban szeretném kérni, hogy a végszavazás ne a mai napon történjék meg, hanem csütörtökön, hiszen igen sok módosító indítvány van, át kell nézni őket, hogy ne kövessünk el hibát.
Két és fél hónapos törvényalkotói munka végéhez érünk, és legelőször szeretném megköszönni azt a több mint 800 módosító indítványt, a bizottsági, plenáris vitákat, amelyek az általános és részletes vitában gazdagították a költségvetést.
Szeretném itt most utoljára elmondani, hogy az Országgyűlés a költségvetéssel lényegében a társadalmi békét teremtette meg az ország számára 1993-ra, amikor figyelembe vette az Érdekegyeztető Tanácsban és az itt elhangzott módosító indítványokat, amelyek elsősorban azt szolgálták, hogy egy nehéz helyzetben lévő ország központi forrásait, adóbevételeit a lehetséges, igazságos módon osszuk el, enyhítsük a legrászorultabbak, a legszegényebbek helyzetét, és méltányoljuk a középrétegek igényeit is.
A vitában nem történt olyan túlzottan jelentős átrendezés, sem a bevételeknél, sem a kiadásoknál. Ez a költségvetési kiadások alig 2 százalékát éri el, de ez az átrendezés méltányosabb és jobb költségvetést eredményez.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a költségvetés hiányát két és fél hónap óta tudjuk tartani, és tartjuk – ezzel nem a Nemzetközi Valutaalapnak teszünk szívességet, hanem önmagunknak, amikor mérsékelt magatartást tanúsítunk: a lakosság és a vállalkozók megtakarításait nem szippantja fel az állam, hanem egy jelentős része a vállalkozások élénkítésére, beruházásokra fordítható.
Itt elhangzott már az első költségvetési szavazás után, hogy végül is a kiemelt célok mind megsérültek az átrendezések során. Én ezt szeretném határozottan cáfolni: a kiemelt célok közül változatlanul elsőbbséget élvez az agrár-élelmiszergazdaság, a mezőgazdaság, amelyik úgy jött ki ebből a vitából, hogy a pozíciója némileg még javult is; változatlan a szociálpolitika, amelyik szintén úgy jött ki ebből a vitából, hogy jobban tudjuk elosztani a pénzeket, akár nyugdíjasokról van szó, akár gyerekesekről; változatlanul erős és jó a pozíciója a felsőoktatásnak, a felsőoktatás fejlesztésének; az átrendezések ellenére a közbiztonság és az ország védelmi képessége és készsége nem romlott, sőt, javulni fog; a foglalkoztatáspolitika esetében pedig kifejezetten javuló tendenciáról beszélhetünk. Ezt hallatlanul fontosnak tartom, mert ez azt jelenti, hogy 1993-ban, '94-ben a Kormány elfogadott és önöknek megküldött gazdasági programja szerint cselekedhetünk, amelyben természetesen figyelembe vesszük például azt a jónéhány hasznos észrevételt, amely akár az Érdekegyeztető Tanácsban hangzott el a munkáltatók oldaláról, akár a tegnapi gazdasági kamarai ülésen, hiszen közösen gondolkodva tudjuk az ország szekerét előbbre vinni.
Néhány vitatottabb kérdést szeretnék megemlíteni.
Az első: elég heves vita folyt az egyházak támogatásáról, az egyházak megítéléséről. Szeretném elmondani: úgy gondolom – figyelembe valamennyi ilyen tételt –, hogy az egyházak támogatása 1993-ban arányos az ország teherviselő képességével, és méltányos ahhoz a funkcióhoz, ahhoz a szerephez, amelyet az egyházak a modern Magyarország építésében – akár a lelkek épüléséről, akár a gyógyító, oktató tevékenységéről legyen szó – betölt. Teljesen biztos vagyok abban, hogy ez a tevékenység nemcsak az ország határain belül jelentős, hanem ki fog sugározni és kisugárzik az ország határain túl élő magyarok esetében is.
Az önkormányzatokat illetően úgy gondolom, hogy az eddig elfogadott módosító indítványok és a jelenleg elfogadás előtt álló módosító indítványok eredményeként az önkormányzatok pozíciója a lehetőségekhez képest nem romlott, tehát a beterjesztett költségvetéshez képest, hanem javult. Ide tudnám sorolni a Budapest számára nyújtott 2 milliárd forintos tömegközlekedési támogatást, ide tudom sorolni a településműködtetési normatívát, amelyik részben a határőrség kárára, részben belső átcsoportosításból most kerülhet elfogadásra; ide sorolom a megemelt normatívákat, legyen szó a gimnáziumok 62500 forintjáról vagy az óvodai vagy egyéb ellátásokról.
Összességében azt lehet elmondani, hogy a városok és a nem városok, a városok és a vidék között az olló zárult, a különbség kisebb lett, és végül is az a célunk, az a törekvésünk, hogy Magyarország települései kiegyensúlyozottan fejlődjenek, kiegyensúlyozottabban, mint a múltban.
A Televízióval kapcsolatban az Országgyűlés megszavazta, elfogadta, hogy a Magyar Televízió és a Magyar Rádió önálló címként a Miniszterelnökség fejezetében helyezkedik el.
(16.30)
Két módosító indítvány is foglalkozik azzal, hogy az Országgyűlés vagy a Kormány rendelkezzék az átcsoportosítás jogával, mondhatnám úgy, hogy a pénzügyi felügyelet jogával. A Kormány és a magam nevében elmondhatom, hogy az alkotmányügyi bizottság által kidolgozott módosító indítványt támogatom, amelyik a Kormány hatáskörébe utalja ezt a feladatot, de nagy önállóságot és függetlenséget biztosít akár a Rádió, akár a tévé vezetésének.
Itt két dolgot kell mondanom. Az egyik, nyilvánvaló, hogy ha a tisztelt Ház megállapodásra jut a médiatörvényt illetően, akkor ezt a szabályozást majd az új törvénynek megfelelően meg kell változtatni, de törvény fogja akkor ezt a helyzetet szabályozni, és nyitva állunk.
A másik, itt szeretném még egyszer megismételni, hogy akár a Televízióról, akár bármilyen közpénzzel dolgozó intézményről legyen szó, a Kormány lehetőségéhez és tehetségéhez képest nem fog kivételt tenni a pazarló, a rossz gazdálkodással, legyen bárkiről és bármilyen intézményről szó. Ami most a Televízióval történik, az nem kivétel, hanem a norma az alkotmány és az államháztartási törvény alapján.
Szeretnék néhány szót szólni Remport Katalin képviselőtársam módosító indítványáról, amelyik a védelem kérdéseit érinti, mégpedig elrendezi Magyarország teljes követelésállományát a volt szocialista országokkal, elsősorban a volt Szovjetunióval. Ezt a Jegybanktól áthozza az államhoz.
Másodszor, elrendezi az Antall–Jelcin-megállapodás 800 millió dollárját mint olyan tételt, amelyik '93-ban esedékes, tehát a teljest rendezi el globálisan és a 800 milliót a védelem esetében. Kérem, ezt szíveskedjenek támogatni.
Végül, ma december 15-e van, ha nem tévedek, s eljutottunk oda, hogy megszavazhatjuk a Magyar Köztársaság költségvetését, s önök kellemesen és nyugodtan tölthetik az ünnepeket.
Nagyon köszönöm az együttműködést. Kérem, szíveskedjenek támogatni a szavazásnál. Köszönöm szépen. (Taps.)
