SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja a törvény eredendő céljával teljes mértékig egyetért. Egyetértünk azzal – és ezt mi nemcsak most, hanem már korábban kifejezésre juttattuk –, hogy az egész magyar mezőgazdaság átalakulásában két súlyos hibát látunk. Az egyik súlyos hiba a kárpótlási törvénnyel kapcsolatos, ahol a végrehajtás egy teljesen centralizált, a fővárosból egy kézből vezényelt – és nem tudja érzékelni ez a hivatal, ez a végrehajtás a végsejteken jelentkező problémákat, éppen ezért ezeket nem tudja megfelelően kezelni.
A másik ennek pontosan az ellentéte: a szövetkezeti átalakulási törvény mindenféle vezénylés és ellenőrzés nélkül ment végbe. Mi már a törvény megalkotásakor is figyelmeztettünk, hogy a törvényben benne vannak azok a lehetőségek, benne vannak azok a "bombák", amik visszaélésekre adnak alkalmat; benne van az a veszély, hogy áldemokrácia valósul meg, benne van az a veszély, hogy igenis, keresni fogják mindazok, akik ellenérdekeltek a mezőgazdaság vagy a termelőszövetkezetek korrekt átalakításában, azokat a lehetőségeket, hogy hogy lehet azt a törvényt kijátszani; és különösképpen a törvényben nem valósul meg a kisebbség védelme.
Az egyik termelőszövetkezeti közgyűlésen elmondta az elnök nagyon sokszor, hogy "Ja, kérem, a demokrácia játékszabályai szerint döntünk: a többség akarata győz!" Igen, a demokráciának ez az egyik játékszabálya – finomítva azzal, hogy a többség nem taposhatja el a kisebbség érvényesülését, és igenis, lehetőséget és teret kell adni a kisebbség érvényesülésének is, különösen akkor, amikor ez az érvényesülés nem gátolja a többség életfeltételeinek, a többség akaratának az érvényesülését. Sajnos, ez a hiba benne van ebben a törvényben, éppen ezért mi, a Független Kisgazdapárt, úgy gondoljuk, hogy nem elég egy utólagos törvényességi felügyeletet megalkotni, hanem igenis, a törvénynek ezeket a hibáit meg kell próbálni – ha utólag is – javítani.
Még egy súlyos probléma van, ami szintén a manipulációkra és a rossz irányú befolyásolásokra ad lehetőséget: a törvényben megszabott határidők olyan rövidek, olyan feladatok és olyan döntések elé állítják a szövetkezeti tagságot, aminek nem tudnak az emberek megfelelni. Nem azért – vagy nem csupán azért –, mert a televízió, az újság vagy a rádió, bár műsoridőben eleget foglalkozott ezzel, de ennek a műsoridőnek a hatékonysága nem volt megfelelő. Mert hisz' nem megfelelő az a parasztok számára, hogy este, fél tizenegytől fél tizenkettőig négy – számukra mondjuk "mekegő" – politikus elmondja a maga eszmefuttatását és okfejtését, ők ennél sokkal egyszerűbben, sokkal világosabban, nem politikai vitára kíváncsiak, hanem törvénymagyarázatra, törvényismertetésre abban a műsoridőben, amit ők még ébren tudnak figyelni.
(12.50)
Nem jó reggel öt órától hét óráig, mert akkor dolgoznak az állatokkal vagy a gazdaságukkal foglalkoznak, és nem jó a műsoridő este 9 óra után, mert akkor már minden valamire való paraszt álmos, és lehúzódik az asszony mellé. (Derültség.)
Ezek a bombák benne voltak, és benne vannak ebben a törvényjavaslatban, nem beszélve arról, hogy bizony sajnos a törvény bonyolult, nehezen érthető, és nehezen végrehajtható.
Egy másik szempont, hogy nem csupán a mezőgazdasági szövetkezetek átalakulásánál vetődnek fel ezek a problémák, hanem ugyanígy a többi szövetkezet átalakulásánál is, amire Kis Zoltán képviselőtársam bólogat, s mi ebben egyetértettünk a bizottságban is, és ezekre a problémákra e törvényjavaslat nem ad orvoslást. Mi szerencsésnek tartanánk, ha módosító indítványokkal úgy formálnánk ezt a törvényjavaslatot, hogy mindezekre a problémákra is találjon valami megoldást, és valósítsa meg az Országgyűlés azt a nagyon egyszerű alapszabályát a forradalomnak, hogy forradalom forradalmi intézmények nélkül nincs. Én ezt elmondtam 1990 júliusában a magyar Országgyűlésben, akkor javaslatot tettem, hogy állítsuk fel a forradalmi nemzeti bizottságokat, minden egyes munkahelyen, és minden egyes vállalatnál, hogy legyen valami intézményes szervezete a társadalomnak a forradalom levezénylésére. A vértelen forradalomnak is szüksége van erre a vezénylőre, szüksége van olyan szervezetekre, amelyek igenis bírják a társadalom bizalmát, és állandóan felügyeletet gyakorolnak, demokratikus módon, a társadalom bizalmából gyakorolnak felügyeletet a forradalom akaratának az érvényesüléséért.
Ezt én nagyon fontosnak tartom, erre még mindig van lehetőség, hogy ilyen intézményeket létrehozzunk, a mezőgazdaságban is szükség van ilyenekre. Nem vagyok abban biztos, hogy erre a feladatra a legmegfelelőbbek a földművelésügyi minisztériumi szervek, a megyei földművelésügyi hivatalok. Hisz miről van itt szó, mire van lehetősége a megyei földművelésügyi hivatalnak? Formális ellenőrzésre. Arra van lehetősége, hogy mint egy külső szemlélő, a formalitások betartását ellenőrizze. Nincs lehetősége viszont arra, és ebben az átalakulásban olyan szervre volna szükség, amelyik szerv a folyamatokat végig tudja kísérni, és ezekben a folyamatokban végig részt tud venni.
A magam részéről két lehetőséget látok erre. Az egyik az önkormányzatok szerepe – ezek választott, demokratikus testületek –, igenis az önkormányzatoknak az egész átalakulásban sokkal nagyobb szerepet kell adni. A másik pedig az érdekvédelmi szervezeteknek a szerepe. Nagyon nagy hibájának tartom a törvénynek, hogy annak idején nem építettük be az érdekvédelmi szervezeteket. Az agrárpiaci rendtartási törvénynél már jobban gondoltunk erre, és remélhetőleg oda jobban be fognak épülni az érdekvédelmi szervezetek, mint például a gazdakörök, gazdasági egyesületek, Gazdaszövetség, Parasztszövetség, hisz az ipari átalakulásoknál teljesen normálisnak vesszük, hogy a szakszervezeteknek vétójoga van. Miért nem normális akkor, hogy a mezőgazdaságban a parasztszakszervezeteknek, a paraszt érdekvédelmi szervezeteknek igenis beleszólása és vétójoga van? Azt hiszem, hogy ebben az irányban helyes volna gondolkodni, és minél hamarabb elkészített módosító javaslatokkal ezt a törvényt ebbe az irányba terelni.
A Független Kisgazdapárt az egész múltjából fakadóan progresszív és pragmatikus. (Gál Zoltán tapsol – Juhász Pál: Az előbb forradalmi volt!) Progresszív! Nem azt mondtam – Juhász Pál képviselőtársam közbeszólására mondom –, hanem azt mondtam, hogy mi úgy határoztuk el, hogy egy vértelen forradalmat valósítunk meg. Együtt határoztuk el, ez az egész Országgyűlés, Juhász Pál, Kánya Gábor, Gál Zoltán, Szabó Lajos és mindenki ezt határozta el. Ennek pedig meg kell teremteni a lehetőségét, mert ez saját magától nem valósul meg.
A Kisgazdapárt progresszív és pragmatikus, éppen ezért mi az olyan megoldások mellett törünk lándzsát, amelyek a fejlődés irányába határozottan előreviszik az eseményeket, amelyek határozottan szolgálják a célt, és a szakszerűség, a pragmatizmus követelményeinek megfelelőek.
Végeredményképpen mi támogatjuk a törvénytervezet általános vitáját azzal, hogy szeretnénk ehhez jelentős módosító javaslatokat beadni.
Köszönöm szépen. (Taps.)
