CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szívesen veszek részt másodszor is az általános vitában, de úgy vélem, hogy azok a megjegyzések, amelyeket most megtennék, már a bizottsági ülések után képviselőtársaim számára nem lesznek hasznosíthatók.
Hozzászólásomnak, mondandómnak a címe: "Anyagi természetű következetlenségek és anomáliák a szociális törvényben" lenne, és a célja az lenne, hogy felhívjam az önök figyelmét olyan módosító indítványokra, amelyeknek a támogatása esetén ezeket az egyenetlenségeket ki lehetne gyomlálni a szociális törvényből és végrehajthatóbbá, eredményesebbé lehetne tenni.
Ott folytatnám, ahol Kósáné Kovács Magda képviselőtársam abbahagyta. Tovább vizsgálnám – először is – azt, mit jelent az, hogy az öregségi nyugdíjminimum összegét tekinti a törvény az ellátások majdnem mindegyikénél viszonyítási alapnak.
Ez a viszonyítási alap az egyetlen normatív ellátás megítélésénél is: a szociális támogatásra való jogosultság megállapításánál, valamint a hozzátartozók utáni fizetési kötelezettség esetében.
Amíg az öregségi nyugdíj nettó összeg, addig a szociális törvény paragrafusaiban nem nettó, hanem jövedelemadó és egyéb járulékok levonása utáni nettó jövedelmet kellene, hogy alapul vegyük, de nem ezt veszi a törvény alapul. Mindenhol – két ellátás kivételével – bruttó jövedelmet számít, ez a 4. §-ból is kiderül.
Nem csökkentik a jövedelem költségét a rezsiköltséggel, pontosabban csak két ellátásnál: a lakhatási támogatás esetében, és akkor, amikor az önkormányzat lepecsételi az alacsony jövedelműnek az egészségbiztosítási igazolványát.
Végig sem merem gondolni, mi lenne, ha a hozzátartozók fizetési kötelezettségének kiszabása előtt, vagy a munkanélküli jövedelempótló támogatásának megállapításakor, vagy a temetési segély megítélése esetében is ezt a megoldást alkalmaznánk. De sajnos, ezt a bruttó összeghatárt sem életszerűen veszi a törvény paragrafusa figyelembe. Így például, ha a törvény szövege változatlanul marad, nem kaphat temetési segélyt az a nyugdíjas, aki 12 000 forintos nyugdíjából a halálesetet megelőzően házastársát is eltartotta. Ugyanis megmarad a 12 000 forintos jövedelme, és így nem válik már a haláleset után segélyre jogosulttá. Így például, ha évtizedek óta nem látott mostohaapa szociális otthonba kerül, akkor az otthon térítési díjának megállapítása után fizetésre lehet kötelezni a hozzátartozókat, azt a hozzátartozót, akinek a családjában – mint hallottuk – az egy főre jutó bruttó jövedelem eléri a mai létminimumot jelentő 12 000 forintot, és nem kívánja vizsgálni a törvény, hogy miként fog megélni a család a változó mértékű és egyre növekvő összegű térítési díj kifizetése után, esetleg a létminimum alá csökkent jövedelméből. Vagy például vissza kellene mondani a már megállapított gyereknevelési támogatást ápolási díjat, ha éppen ezekkel az összegekkel jut túl a család az imént már említett jövedelmi családi álomhatáron.
Másodszor: ebből a nyugdíjminimummal azonos vagy annak 60-80%-át kitevő összegből nyugdíjjárulékot is kell fizetni. Ez csökkenti a kézhez vett ellátást még 300-400 forinttal. Az még talán fontosabb, hogy az önkormányzat további, az ellátás 30%-át kitevő nyugdíjjárulékot fizet, például az ápolási díjban részesülő után. Csak így lesz szolgálati idő ezekből az évekből.
A gyereknevelési támogatás után ugyan a költségvetés fizetné ezt az összeget, azt azonban a tegnapi szavazás után meg kell hogy jegyezzem, hogy ez a nyugdíjjárulék, társadalombiztosítási járulék nincs bent a költségvetésben – ez mindenesetre gondot fog jelenteni.
Mindezekkel a befizetésekkel azt lehet elérni, hogy 3600, 4800, 6000 forintos abszolút minimumnyugdíjakat termeljük újjá, ha ezeket az ellátásokat egyáltalán nyugdíjnak szabad nevezni.
(12.30)
Ugyanis változatlanul marad az a társadalombiztosítási szabály, hogyha ezeket az összegeket tekintjük ellátási alapnak, nyugdíjalapnak, akkor ennél az öszszegnél nem lehet magasabb a megállapított nyugdíj sem.
3. Megelőző munkaviszonyt is előír a törvény – erről már többen beszéltek – feltételként olyan ellátásnál, aminek semmi köze nincs a társadalombiztosításhoz, például a gyereknevelési támogatásnál. Nem értjük, hogy miért kell járulékfizetéssel fedezett 270 napos munkaviszony a nevelési támogatás megállapításához, amit adókból fizetünk.
4. Különböző formákban kívánja engedélyeztetni a törvény az ellátások melletti munkavállalást. Ezt már említette Kósáné Kovács Magda képviselőtársam is. A gyereknevelési támogatás mellett a havi munkaidő harmadáig lehet munkát vállalni. Hozzáteszem, helyesen. Azonban az ápolási díj esetén, amikor egy beteg hozzátartozót gondoz ugyanaz az ember esetleg, már önkormányzati rendeletben kell megszabni, hogy milyen munkát vállalhat, milyet nem, s melyik esetén, s milyen összegű kereset esetén tiltja le az ápolási díjat az önkormányzat.
Nem igazán értem, hogy miért nem lehet az ápolási díjban részesülőnek is megengedni, hogy a havi munkaidő egyharmadáig munkát vállaljon az ápolás feladatainak ellátása mellett, és esetleg kiegészítse a méltatlanul alacsony, törvényben megszabott 3600 forintos havi jövedelmét.
A munkanélküliek jövedelempótló támogatása melletti kereseti lehetőségekről Kósáné Kovács Magda szólt. Ugye ez azt jelenti, hogyha az illető két hétvégi munkával keres 2000 forintot, akkor az önkormányzat ezzel a 2000 forinttal a már megállapított 4800 forintját csökkenteni fogja, és így a munkavállalással összesen azt fogja elérni, hogy 4800 forintnál semmilyen körülmények között nem kaphat többet. Lehetne szerintem általános elvet alkalmazni az ellátások melletti munkavállalásra, a törvényben meg kéne engedni a munkavállalást, hiszen – mint arról már hallottunk –, ha a szabályozás változatlanul marad, akkor a feketefoglalkoztatást, a társadalombiztosítási járulék eltagadását fogjuk elérni, és azt, hogy minimális nyugdíjalapok legyenek, minimális ellátások termelődjenek újjá.
5. Számunkra teljesen elfogadhatatlan, hogy azonos nagyságrendű egészségbiztosítási járulék megfizetése mellett más ellátásokat kapnak a legszegényebbek és a leginkább rászorultak. Aki közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkezik, annak a számára az orvos nem írhatja fel a teljes körét azoknak a gyógyszereknek, amelyek társadalombiztosítási támogatásban részesülnek.
Szeretném képviselőtársaimat figyelmeztetni arra, itt nem arról van szó, hogy ezek az emberek nem biztosítottak, hogy ezek nem fizettek járulékot. A közgyógyellátási igazolvány nem olyan szegénységi bizonyítvány, amit azoknak ad ki az önkormányzat, akik soha nem dolgoztak. A közgyógyellátási igazolvány jár annak az I., II. csoportú rokkantnak, aki esetleg 42 évet végigdolgozott, most támogatásra lenne szüksége, hogy az igen drága külföldi gyógyszereit megkaphassa, de nemhogy támogatást nem kap, hanem a gyógyszert húzzuk ki a listából. Ezt én nemcsak a társadalombiztosítás, a társadalmi szolidaritás és a szociálpolitika alapelveivel, hanem egyenesen az alkotmányossággal tartom ütközőnek.
Szeretném elmondani tulajdonképpen hatodszor és végül azt – bár ennek a kérdéskörnek a tárgyalása egy külön tanulmányt is érdemelne –, amit a szociális intézmények térítési díjával kapcsolatban szeretnék még megemlíteni. Sajnos, ez a törvény nem tudott rendet teremteni a szociális intézmények finanszírozásában, változatlanul megtartotta azt a helyzetet, hogy külön van intézményi normatíva és külön van önkormányzati normatíva, nem tudott olyan új helyzetet előállítani, amelyben az önkormányzat állami támogatással saját maga felelős az önkormányzat területén lakó polgárok alapvető szociális szolgáltatásainak a biztosításáért. Az önkormányzat ugyanis jelenleg – sajnos – anyagi okokból abban érdekelt, hogy az ellátandót, a gondozandót kórházba vagy nem a területén levő megyei szociális otthonba utalja, mert ez után ugyanis nem kell térítéseket fizetnie, vagy csak ritka esetben kell térítést fizetnie. Ha otthoni szociális betegápolást vagy más ellátást vállal, ez pénzbe kerül, ez gondot jelent. Ugyanez a helyzet az állami gondozás, a nevelési támogatás esetében.
Hosszú paragrafuson keresztül foglalkozik a törvény azzal, hogy miként lehet kiszabni, majd beszedni, majd végrehajtani a személyes térítési díjat, bár ez a térítési díj nem teszi ki az önköltség 10%-át sem, és ma valójában nem igazi érdekeltsége az önkormányzatnak, hogy ezek a térítési díjak elmozduljanak. Nem határozza meg a szociális otthon gazdálkodását a térítési díj önmagában. A másik 90%-ról, a működési költség 90%-áról vajmi keveset mondunk, s tulajdonképpen nem tudunk igazi érdekeltséget teremteni az önkormányzatok közötti elszámolásban, egy új, működőképes önkormányzati normatíva kialakításában.
Ezeket az anomáliákat ajánlanám képviselőtársaim figyelmébe, mert ezeknek a korrigálására vonatkoznak módosító indítványaink is többségében.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
