SZIGETI GYÖRGY, DR. (SZDSZ)
SZIGETI GYÖRGY, DR. (SZDSZ)
SZIGETI GYÖRGY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én azzal kezdeném, amivel az expozé befejeződött. A demokratikus rendszerváltásunk egy jelentős állomásához érkeztünk el, és ez nemcsak a Kormány ügye, hanem az Országgyűlés egészéé. Egy ilyen állomásnál szükséges valami módon mérleget vonni, hogy meddig jutottunk el.
A szociális törvény nem oldhatja meg a szociális jólétet. Ennek tudatában mondom el mondandómat. Három kérdésre keresem magamnak a választ, a "mikor" kérdésre, a "mit"-re és a "hogyan"-ra. A szociális törvény területét össze kell vetnünk a szociális biztonsághoz tartozó más területekkel, a társadalombiztosítással és a munkanélküliek ellátásával. Ezeket a területeket figyelembe véve vonhatjuk meg a szociális törvény mozgásterét és azt a feladatot, amit meg akar oldani. Szó volt itt arról, hogy szociális alaptörvényről van szó, amelyet majd a későbbiek során még kiegészítő törvények követnek. Ennek azonban nem vitásan szociális alaptörvénynek kell lenni, és alapvetően perspektívát kell hogy mutasson, és megalkossa azt a szerződést a társadalom és az állam között, hogy a szociális alanyok milyen viszonyba kerülnek az állammal.
Ennek előrebocsátása után mondanám az első kérdésre a választ. Itt vagyunk a mandátum kétharmada után, rövidesen már a háromnegyed felé járunk, és most jutott el az Országgyűlés ahhoz, hogy a szociális törvénnyel foglalkozzon. Most könnyű lenne azt az olcsó sikert elérni, hogy mennyiben felelős ebben a Kormány, és miért nem hozta ezt ide korábban, és akik ezzel foglalkoznak, figyelembe vették azt, hogy egy éve, két éve megy a koncepcióalkotás, megy a normaszöveg megalkotása, és csak szeptemberben került ez az Országgyűléshez benyújtásra.
Ezt a kérdést mégis azért hozom szóba, mert elhangzott már szociális bizottsági ülésen az, hogy előfordulhat, hogy a szociális törvény január elsejével nem lép életbe. Ezt a magam részéről elfogadhatatlannak tartom, ennek további elodázása nem lehetséges. Örülök annak, hogy a szociális bizottság ebben a kérdésben szinte egyöntetűen véleményt nyilvánított és kifejezte azt az óhaját, szándékát és az érdekelteket meg is kereste ebben az ügyben, hogy január elsejével lépjen életbe ez a törvény, az Országgyűlés alkossa meg ezt a törvényét.
A "mit" kérdésére. Az expozé azt mondja – elhangzott –, hogy négy új ellátásról van szó. Én kétszer is átolvastam, azért mondtam az előbb, hogy azt mondja, és kerestem ezt a négy új ellátást. Én egyet találtam közte, ez az egy ellátás a háromgyerekes anyák gyermeknevelési támogatása. Nagyon örülök ennek az ellátási formának, szükség volt rá, azonban emellett én vártam volna többet. Ezt annak tudatában mondom, hogy nyilvánvaló számomra, hogy a plusz 13 milliárd forint áll csak rendelkezésre, és e kereten belül mozoghatnánk.
(12.40)
De, mivel nagy várakozás előzte meg a szociális törvényt, szükséges azért az érintettek figyelmét felhívni arra, hogy mi az, amit várhatnak. Ez valóban új ellátás és üdvözölendő. Új ellátásként került itt megemlítésre a lakásfenntartási támogatás is. Ez a lakásfenntartási támogatás létezett korábban alacsonyabb szintű jogszabályokban, csak nem így hívták. Létezett az, hogy lakbérkiegészítést kapnak a rászorultak bizonyos csoportjai, távhődíjhoz kaptak hozzájárulást, illetőleg a kamattámogatás is létezett. Tehát ez valójában nem új ellátás, s főként, ha tekintetbe vesszük azt, hogy feltehetően ez a lakásfenntartási támogatás kevesebb embert fog érinteni, mint ami a megelőzően jelzett 3 ellátás.
Míg korábban ez cirka egymillió embert érintett, feltételezhető, hogy a lakásfenntartási támogatás szűkebb kört fog érinteni. Ennek ellenére üdvözölendő, mert ezen a területen elmozdult abba az irányba, hogy valóban azok kapják meg a lakásfenntartási támogatást, akik igazán rászorultak. Ennek a szabálynak az alkalmazásánál azonban számos gond jelentkezik, erre képviselőtársaim utaltak, én ezt nem szándékozom megismételni.
Új ellátásként aposztrofálja az előterjesztő a munkanélküliek ellátását, a munkanélküli-ellátásból kikerülők, a munkanélküli-járadékban már nem részesülők ellátását. Tavaly április óta létezik itt kormányrendelet, tehát gyakorlatilag nem új dologról van szó. Tehát az érintettek nem várhatnak újabb ellátási formát, hanem ennek törvényi újrafogalmazásáról szól az előterjesztés.
Hasonlóképpen 4. ellátásként, válságsegélyként, válságkezelésként említi az átmeneti segély intézményét az expozé. Létezett korábban is rendkívüli gyermeknevelési támogatás, rendkívüli szociális segély, esetenkénti segély. Itt is csak az ellátás újrafogalmazásáról van szó. A leltár így a 4 új ellátás esetében az én számomra mindössze csak egy új ellátást eredményezett.
Mit adhatott volna még ezen a bizonyos mozgástéren belül ez a törvény újrafogalmazott ellátásként? Nem jelentett volna több költségkihatást, ha megjelennek azok az ellátások, amik alacsonyabb szintű jogszabályban vannak megfogalmazva; így például az egészségkárosodottak bizonyos ellátási formái. Létezik ebben az évben megalkotott kormányrendelet, amely a közlekedési támogatásról szól a mozgáskorlátozottak esetében. Magam részéről örültem volna, és gesztus értékűnek vettem volna, ha ez a törvényi megfogalmazás megtörténik.
Hasonlóképpen létezik az egészségkárosodási járadéknak – igaz, hogy kisebb kört érintve – létező jogintézménye. Gondolok itt a rokkantsági járadékra, vakok járadékára, cukorbetegek támogatására. Ennek összerendezése ebben a törvényben szintén – akár csak fogalmilag – indokolt lett volna. Ezt nem pótolhatja az az országgyűlési határozat, ami a szociális törvénnyel együttesen előterjesztésre került. Említést tesz ezekről az ellátásokról, mert számos gondot vet föl. Ha nem jelenik meg ez az ellátási forma ebben a törvényben, akkor a törvény alkalmazásánál ez számos gondot jelent. Utalok csak példaszerűen arra, hogyha közlekedési támogatás nem jelenik meg itt a törvényben, s a jövedelemnél nem árnyaltan fogalmaz a törvény, akkor előfordulhat az, hogy a közlekedési támogatás vagy pedig más egészségkárosodáshoz kapcsolódó ellátás kizárja a munkanélküliek jövedelempótló ellátásából az érintettet. Tehát gyakorlatilag egy mozgáskorlátozott azon gondolkodhat, hogy most elmenjen hazulról és ezt a támogatást vegye igénybe, vagy pedig a munkanélküliek támogatását, akkor viszont nem tud hazulról elmenni.
E kérdéskörben én nyújtottam be módosító javaslatot, amely kapcsolódik a Csehák Judit által említett nettó kereset kimunkálásához is.
Hasonló módon a szemközti oldalról elhangzott, hogy mi az, ami még hiányozna a törvényből. Hiányzik az időskorúak jövedelempótló ellátása. Én üdvözölni tudom csak azokat a kezdeményezéseket, amelyek a törvényben ezt az ellátási formát, mint a szociális ellátási rendszer egészéhez tartozó fontos ellátást, meg kívánják jeleníteni ebben a törvényben.
A szabaddemokraták részéről Havas Gábor jelezte, hogy a gyermekgondozási segély intézménye is a szociális törvény keretében kellene hogy megjelenjen, ne csak a 3 év feletti gyermekek gyermeknevelési támogatása jelenjen meg, hanem egységes rendezésként a gyermekeknek 3 éves koráig történő gondozása is. Ez annál is inkább indokolt, mivel ez nem újabb költségvetési terheket jelentene, hanem azt idézné elő, hogy más, bizonyos ellátási formák összegeit egy helyre kéne összegyűjteni, és abban az esetben lehetőség nyílna, hogy a 3 éves korig is megoldják a gyermekek gondozását. Mindkét ellátási formánál szükséges azonban a régóta hangoztatott elvek tisztázása. A társadalombiztosítási viták kapcsán gyakorta elmondjuk, hogy a társadalombiztosítás a járulékra a fedezetellátásokat állapítsa meg, a szociális törvény az alanyi jogon, állampolgári jogon járó ellátásokat. Ebben az ügyben a törvény nem kíván tisztázni dolgokat, a gyermeknevelési támogatást összekapcsolja megint a biztosítási elemmel.
Ezek az ellátási formák a jelen mozgástéren belül is a törvényben szabályozandó kérdések lennének véleményem szerint, és szükséges is ezeknek a megjelenítése.
A hogyan kérdés esetében a következő gondolatok jutnak eszembe: a mi Országgyűlésünk a későbbi értékelés szerint bizonyára büszke lehet majd arra, hogy jó törvényeket alkotott, és ezek a jó törvények azok közül kerülnek ki, amelyek egy terület átfogó rendezését adják. Ez a gazdasági területen, a szociális piacgazdaság építése területén, gazdasági téren megnyilvánul a pénzintézeti törvényben, a számviteli törvényben, akár koncesszióról szóló törvényben, a távközlésről szóló törvényben. A felsorolást folytathatnám sokáig.
Ezen az úton a szociális piacgazdaság másik ága, a szociális jogok rendezése is elindult. Másfél évvel ezelőtt megalkottuk átfogó rendezési jelleggel a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényt, és a hibái ellenére is én azt hiszem, hogy ezt a törvényt a jogalkotásnál eredményként fogjuk értékelni. Ekkor azonban a szociális törvénykezésben egy megtorpanás következett be, az átfogó rendezések elmaradtak, helyette megjelent az országgyűlési határozat, amelyik közép- és hosszú távra rendezi a feladatokat. A magam részéről ezt egy járható útnak tartom. A társadalombiztosítás keretében így járt el az Országgyűlés: meghatározta a feladatokat, és apró lépésekkel halad a kitűzött célja felé.
Mi van azonban a többi területen? Itt van a lakáskérdés. Lakáskérdésről átfogó koncepció nincs, egy szeletét dolgozza csak föl az Országgyűlés, és ez a dolog természetéből adódóan nem hozhatja meg a kívánatos eredményt.
Mi van a szociális törvény vonatkozásában? A szociális törvény koncepciójában egy átfogó rendezést ígért, a normaszöveg is szinte elkészült, akkor azonban, idén nyáron, megtorpanás következett be.
Az előterjesztő szerint egy lesoványított változat került az Országgyűlés elé, és mellette az országgyűlési határozat, ami igazán az átfogó szociális törvényt nem támasztja meg. Az előbb utaltam rá, hogy a hiányos szabályozás mennyi sok gondot fog okozni.
Ennek kapcsán érdemes egy-két szót ejteni az egyeztetés kérdéséről is.
(12.50)
Akik figyelemmel kísérték a szociális törvény megalkotását, mindvégig örültek, hogy átfogó rendezés lesz, és ezen átfogó rendezés kapcsán különböző tervezetek elkerültek az Érdekegyeztető Tanács szereplőihez, elkerültek a társadalmi szervezetekhez. Sokat jártam ilyen vitákra, ahol ezzel foglalkoztak, őszintén fogalmazódott meg az a vélemény, örülnek az érintettek, hogy átfogó rendezés lesz. Ezt követően én a magam részéről úgy tudok fogalmazni, hogy átejtés következett be. Végül is az Országgyűlés elé nem ez az átfogó koncepció, átfogó norma került, az Érdekegyeztető Tanácson még megjelent az általános rendezés, később az Országgyűlés ezt a lesoványított változatot kapta meg.
Kérdezem én akkor, hogy volt itt az egyeztetés? Egy egészen más dologról folyt az egyeztetés és utána egy egészen más dolog került ide elénk? Ezzel a Kormány lemondott arról a lehetőségről, hogy ennek a törvénytervezetnek a lehetséges hibáit az egyeztetés folyamán kiküszöbölje. Ez számos gondot jelent, utaltam rá, hogy ellentmondások vannak a törvényben, nem teljes.
Ezt követően mit tehetünk mi? Megpróbáljuk ezt a javaslatot teljesebbé tenni, gazdagítani, ellentmondásait kiszűrni. Végül a három kérdésre milyen választ tudok adni? Mikor jött a szociális törvény? Későn. Mit ad? A felsoroltak szerint nagyon keveset, még a mozgástéren belül is. És az, hogy hogyan, az rajtunk múlik, hogy milyen módon tudjuk a hibáit kiküszöbölni. (Taps.)
