CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennek az országgyűlési nyilatkozat meghozatalára vonatkozó javaslatnak a vitájában én is szeretném aláhúzni azt a történelmi jelentőséget, amelyet ez az ügy képvisel. Ami történt, az a magyar történelemnek korszakváltó és korszakalkotó eseménye, hiszen lezárult ennek a századnak egy szörnyű elnyomása, amelyet a kommunizmus testesített meg, és 1956-ban, akkor, a forradalom letörése után úgy tűnt, hogy sikertelen, de végül is mégis sikeres magyar forradalom után oly sokáig vártunk arra, hogy egyszer felvirradjon az a korszak, amelyben erre egyáltalán sor kerülhet.
Nos, ez megtörtént, és a megtörténése után ez az ország, ez a nép gondoktól megterhelten, kicsit szétszabdaltan él, de szeretném kiemelni ennek kapcsán, hogy mégis itt egy olyan történelmi eseményről van szó, amelyet tulajdonképpen ünnepként kell számon tartani a magyar történelemben, és talán emberileg érthető, hogy a mindennapokban ennek az ünnepnek a jelentősége kicsit háttérbe szorul, de egy ilyen nyilatkozatnak a kapcsán és Borisz Jelcinnek, az Orosz Köztársaság elnökének látogatása kapcsán – azt hiszem – érdemes erre is rámutatni.
Szeretném kiemelni, hogy történelmi események után, amelyek de facto megtörténtek, nagyon fontos egy ilyen megkövetés, hiszen ennek van olyan erkölcsi és szellemi tartalma, amely tulajdonképpen igazi értékrendjébe emeli a történelmi eseményt. Nos, ezt megtette az Orosz Köztársaság elnöke, s én is ki szeretném emelni a megtisztulásnak a jelentőségét, amelyet erről az emelvényről az ő szájából hallottunk. Ez a megtisztulás a magyar társadalom részére is annyira fontos, tehát ez a tudati elem, amely kell, hogy hozzákapcsolódjon ehhez a történelmi eseményhez.
Engedjék meg, hogy az országgyűlési nyilatkozat meghozatalának tervéhez – amely remélhetőleg rövidesen valósággá válik, hiszen vélhetően a tisztelt Ház el fogja fogadni – megemlítsek egy-két mozzanatot az előtörténetéből. 1991-ben, még az emlékezetes puccskísérlet előtt Moszkvában jártam a Dornbach Alajos alelnök úr által vezetett parlamenti delegáció tagjaként, és ennek a delegációnak tagjaként én ott már a puccskísérlet előtt fölvetettem az akkor szovjet vezetőkkel tárgyalva és beszélgetve a különböző fogadásokon, hogy szükséges lenne a magyar népnek a megkövetése. Akkor – sajnos – csak Haszbulatov úrtól, az orosz parlament elnökétől kaptam egyenes és tiszta választ, mert ő már akkor elismerte ennek a szükségességét.
A többi beszélgetőpartnerem körülbelül azt mondta, hogy ezzel még várni kell – elismerve ennek a szükségességét –, de hangsúlyozták, hogy ez most még nem aktuális. Nos, akkor utána nemsokára volt a puccskísérlet, és a puccskísérlet meghiúsulása után 1991. szeptember 30-án én magam itt a Parlamentben egy napirend előtti hozzászólásomban sürgettem ezt. Ez az én személyes hozzájárulásom volt ennek az ügynek az előtörténetéhez.
A történelmi jelentőség hangsúlyozása mellett még két reflexiót szeretnék fűzni ehhez az ügyhöz. Az egyik: nagyon sajnálatos annak a ténynek a bekövetkezése, hogy miközben a kommunizmus ellen tulajdonképpen a magyar nép igen jelentős egységben volt, hisz '56 egy példátlan egységnek a megnyilvánulása volt, és utána, amikor a történelmi események is úgy alakultak, hogy porondra léphetett egy ellenzék a kommunizmussal szemben, ebben is tulajdonképpen határozott egység volt tapasztalható, és napjainkra valahogy ez az egység széttöredezett. Úgy gondolom, ezen is el kell gondolkozni ennek a történelmi eseménynek a fényében, hogy vajon indokolt-e az, hogy napjainkra már azok az erők, amelyek együtt küzdöttek a kommunizmus ellen, most még mindig az örökség felszámolásáért való küzdelemben mintha már kizárólag egymás ellen küzdenének egyes elemekre gondolva! Ez az egyik reflexióm.
A másik pedig az, hogy amikor az Orosz Köztársaság elnöke itt megkövette a nemzetet, elment a 301-es parcellába, hogy főt hajtson a mártírok előtt, akkor nekem is eszembe jut az, hogy tulajdonképpen ez a megkövetés itt Magyarországon olyan személyek részéről, akik részesei voltak a nemzet megaláztatásának aktív formában, és még ma is élnek, ebből a körből én a magam részéről még senkitől sem hallottam, hogy a magyar néphez fordult volna: hogy ő is megköveti a magyar népet!
(10.30)
Ez egy olyan hiányérzetem. amelynek itt mindenképpen szót kellett emelnem, és abban a reményben szeretném zárni gondolataimat, hogy a megtisztulás jegyében mindenképpen be kell következni ennek az országnak az életében, történetében annak, hogy az igazság valamiképpen érvényesüljön, amennyire lehetséges, a földi igazságszolgáltatás útján is ez a történelmi igazságtétel, a tudatban pedig szeretnénk, hogyha a magyar nép minél hamarabb úgy tudná ünnepelni ezt a korszakalkotó történelmi eseményt, hogy a szabadság felvirradása után a valóságos jobblét is minél hamarabb felvirradna.
Ezekkel a gondolatokkal ajánlom a Parlamentnek elfogadásra ezt az országgyűlési nyilatkozatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
