DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. 1956. október 23-án Magyarországon igazságrobbanás történt. Ennek az igazságrobbanásnak a fényénél a világ megtudhatta, hogy mi fenyegeti az egész világot. 1956. november 4-én ezt a forradalmat sárba-vérbe tiporták, és utána, eltelt 36 esztendő után megjelenik a fő szónoki pulpituson Borisz Jelcin, és elhangzik az ő szájából az a – általam is rendkívül nagyra becsült – gesztus, amit egy ilyen jelentős, még ma is nagyhatalom képviselője megtehetett.
Amikor erről beszélünk, amikor ezt így, erkölcsi elégtétellel tudomásul vesszük, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy mi történt minálunk az utóbbi években. Illyés Gyula "Egy mondat a zsarnokságról" című versét, első olvasat után, ma egy magára valamit is adó előadónak már úgy kell előadnia, hogy "Egy mondat a cinkosságról" … Mert mi így jutottunk el ide, eddig a napig.
Emlékezzünk rá, hogyan született meg első törvényünk 1990. május 2-án, 3-án, hogy 1956: forradalom és szabadságharc. Ha jól emlékeznek rá, Borisz Jelcin elnök úr saroktétele ebben az elégtételadásban a november 4-e elítélésével, amit annak idején még – taktikából, gyávaságból, cinkosság miatt, a még itt lévő megszállók közepette – nem tehettünk meg.
Jelen törvényjavaslat, ami 8141-es számon fekszik a tisztelt Ház előtt, egészüljön ki visszamenőleg, első törvényalkotásunkat illetően, november 4-e elítélésével. Hisz' ha ezt akkor megtettük volna, nem lehetett volna elcinkoskodni az elmúlt időszakban a különféle igazságtételi és kárpótlási követelményeket, amik az ország társadalmában és népében a mai napig is feszülten benne vannak, és a becsapottság, a félrevezetettség, a kiszolgáltatottság érzését sulykolják nap mint nap bele az ország lakosságába. Ha ezt nem tesszük meg, nem vagyunk képesek eljutni ahhoz az építő lendülethez, amely nélkül nincs holnap.
A magam részéről én magam is a megbocsátás híve vagyok – én ennek már számos jelét adtam a tisztelt Háznak. Ha jól emlékeznek, katalizisről is beszéltem, elévülésről is beszéltem. És azt illeti csak meg az elévülés, aki végigment azon a lelki folyamaton, hogy kiérdemelje a megbocsátást. Ezzel is adós a tisztelt Ház a magyar népnek, és ezzel is adós a magyar törvényhozás a magyar népnek. Szándékosan és tudatosan "magyar nép"-ről beszéltem, és nem kifejezetten a kártételre (sic!) személyesen is jogosultakra, mert az ő igazságuk kézenfekvő: 252=4.
De ennél még fontosabb, hogy az egész nemzet közvéleményében és társadalmában tisztázódjék egy ekkora gesztus után – amit tulajdonképpen már a maga politikai idejében és a maga eszközeivel és a maga módszereivel Gorbacsov is megtett, most Jelcin úr megtette itt, a tisztelt Parlament és az ország nyilvánossága előtt, megtette volna… ha a cinkosság nem keni a technika ördögére, hogy megfosztották az ország népét, közvéleményét és mindnyájunkat, kedves képviselőtársaim, attól, hogy ezt a nemes gesztust szinkrontolmácsolásban tudomásul vegyük. Kérem, tessék elképzelni… (Emelt hangon folytatja:) …, hogy mit tett volna az ÁVO ilyen esetben! Kérem, rá lehet fogni a villanyzsinórra? Rá lehet fogni arra a katedrára, hogy ott volt a baj, a bal kettes falrekeszben?! Kérem, a magyar Parlament, a magyar költségvetés, a magyar nép sok izzadságot beleölt, hogy ez a technika működjön! Érdekes módon pont most nem működött? Illyés Gyulával elköszönök önöktől… (Taps középen.)
