CSÉPE BÉLA (KDNP)

Teljes szövegű keresés

CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a világkiállítási alapról szóló törvényjavaslatról frakciónk véleményét tolmácsoljam.
Először is le szeretném szögezni, hogy ezt a törvényjavaslatot semmiképpen nem tekintjük – és azt hiszem, nem is tekinthető – olyan új törvénynek, törvényjavaslatnak vagy valamiféle olyan új fordulatot kifejező kezdeményezésnek, mely alapvető változást hozna a Parlament által már egyszer elfogadott világkiállítási törvényhez képest. Azt hiszem, hogy ezt jelentős dolog leszögezni, mert eddig az általános vitában elhangzottak mintha azt sugallták volna, hogy itt a világkiállításról most úgy vitatkozunk, hogy legyen vagy ne legyen, illetőleg, hogy mit jelent ennek az országnak. Azt hiszem, hogy ezen már egyszer túljutottunk, és mindenfajta aggodalom és kritika természetesen érthető, de az nem, hogyha bárki, bármilyen csoport olyan álláspontra helyezkedik, hogy megkérdőjelezi magának a világkiállításnak az ügyét. Erre nyilván megvan a törvényes mód és lehetőség, de azt hiszem, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitájánál nem erről van szó.
Miután ebben az általános vitában azért tulajdonképpen ilyen általánosságokban is fölmerül a világkiállítás ügye, én is emiatt vagyok kénytelen ismételten leszögezni álláspontunkat, mely szerint mi ezt a világkiállítást továbbra is olyan ügynek tekintjük, amelyben alapvetően, túlnyomórészt vállalkozók bevonásával – természetesen költségvetési támogatással is – jöjjön létre egy olyan rendezvény, amely ezt az országot abban az évben a világ érdeklődésének homlokterébe helyezi. Természetesen ne haladjuk meg lehetőségeinket és kereteinket.
Mindezeket figyelembe véve úgy vélem, hogy egyszer már túljutottunk azon, hogy legyen világkiállítás. Továbbra is úgy véljük, hogy ennek jótékony hatást kell gyakorolnia a gazdaságra, a munkanélküliségre, ennek az egész országnak az infrastruktúrájára. Ezek a legfontosabb jelentőségei a világkiállításnak, és azt is mindig hangsúlyoztuk, hogy nemcsak Budapesté a világkiállítás – amely kétségtelenül helyileg itt van, itt lesz –, hanem az egész Magyarországé, tehát a vidéki Magyarországé is.
Tehát elutasítunk minden olyan beállítást, mely szerint most olyan irányban haladnánk, hogy a rossz emlékű állami beruházásoknak egy fajtája fog megvalósulni valamiféle centralizációval. Ilyen fordulatot ebből a törvényjavaslatból kiolvasni nem lehet véleményünk szerint.
Azt is elutasítjuk, minthogyha itt most továbbra is egy olyan stádiumban lennénk, hogy érzelmi alapon, valamiféle hamis nemzeti érzés és presztízs alapján akarunk mi világkiállítást, és ilyen módon megalapozatlan mindenfajta tervezés – és ami folyik ebben az országban. Ezt mindenképpen visszautasítjuk, hisz annak idején is valóban voltak aggályok, kritikák, de végül is oda jutott a következtetésük mindazoknak, akik megszavazták a világkiállítást – a Magyar Szocialista Munkáspárttal együtt, hiszen ők is megszavazták – (Közbeszólás a bal oldalon: Olyan itt nincs is!) bocsánat, a Magyar Szocialista Párttal együtt, elnézést kérek, mindazok, akik megszavazták a világkiállítást, tulajdonképpen olyan következtetés alapján tették ezt, hogy ebben igenis, van gazdasági megalapozottság – természetesen aggály, kritika és kockázat is, mert kockázat nélkül nincs semmilyen vállalkozás.
Ugyanakkor természetes az is, hogy ehhez – miután egy nemzeti üggyé vált a dolog – bizonyos érzelmi töltés is járul. Ez természetes, de nem ez az alap. És főleg azért járulhat hozzá érzelmi töltés, mert az évszámoknak a véletlen egybeesése alapján tulajdonképpen abban az évben lesz honfoglalásunknak az 1100 éves évfordulója, és ha már egybeesik a kettő, nyilvánvaló, hogy méltóképpen meg kell ünnepelni, és valahogy összekapcsolódik.
Tehát nem helyes, hogyha bárki érzelmi alapon ezt támadja. Mindenfajta aggály és kritika természetesen jogos és fölmerülhet. Ezekhez mi is csatlakozunk, és azt a kérést terjesztjük a világkiállítást szervezők, a programiroda felé, hogy megfelelő módon tájékoztassanak minket a világkiállítás előkészítésének az állásáról. Ez egy természetes és jogos igény.
De ugyanakkor a BIE-nek a szerepe, azt hiszem, hogy meghatározó ebben az ügyben. Mi föltételezzük a BIE-ről, hogy megfelelően elvégzi a kontrollt; és épp a napokban történt a döntés, mely szerint véglegesen Magyarországé a világkiállítás, és ebben nyilván megvan az az értékítélet is, amely az előkészületekre vonatkozik.
Mindezeket azért kellett elmondanom, mert egyes hozzászólásokból azt sugallták, minthogyha nagyon rossz úton haladnánk. Véleményünk szerint nem haladunk rossz úton.
Magáról a konkrét törvényjavaslatról. Természetes, hogy az államháztartási törvény alapján ezt a törvényjavaslatot be kellett terjeszteni, hiszen előírás az alapoknak az időben való beterjesztése, és ugyan világkiállítást lehetne ilyen alap nélkül is rendezni, de úgy véljük, hogy mint pénzügyi elszámolási forma – itt ez az államháztartási törvényben előírt alap formájában való behelyezés – helyes, és ezért javasolni fogjuk a Háznak ennek megszavazását.
(18.00)
Ami problémák fölmerültek, erről szeretném a véleményünket röviden elmondani. Az a vád, hogy itt valamiféle centralizáció van, mert hogy a főbiztos kezében óriási hatalom összpontosul, ezt azért nem érezzük igaznak, mert ha valamit menedzselni kell, akkor azt tulajdonképpen sokfajta fórumon egy ember tudja képviselni és menedzselni. Az más dolog, hogy a döntésekben kinek a bevonásával hoz döntést, és azokban kik vesznek részt. Ebből a szempontból mi a Világkiállítási Tanács már meglévő részvételén kívül messzemenően ajánljuk a Világkiállítási Társadalmi Tanácsnak a részvételét is az eddigieknél nagyobb formában, hiszen ebben tudomásom szerint öt gazdasági érdekképviselet és öt önkormányzati érdekképviselet is részt vesz.
Hiányolták sokan a finanszírozási modellt, miért nincs ehhez a törvényjavaslathoz kapcsolva a konkrét projektlista és finanszírozási modell.
Úgy véljük, hogy a vállalkozás el van indítva, ennek megvannak a megfelelő módszerei, és nem ehhez az alapról szóló törvényjavaslathoz tartozik. Mindenképpen hozzátartozik ez majd a Parlamentnek a tájékoztatásához, amit mi is kíváncsian várunk.
Budapest és az infrastrukturális helyzet, és a 17 milliárddal kapcsolatos gondok.
Mi úgy véljük, hogy a már elfogadott világkiállítási törvényben nincsen arról szó, mintha az meg lenne határozva, hogy a 17 milliárd forintot mint költségvetési támogatást kapun belül vagy kapun kívül kell elhasználni. Nyilvánvaló dolog, hogy ezt a világkiállításra kell elhasználni. Tehát nem terjeszthető ki ennek az értelmezése olyan széles körben, hogy ebből tatarozzák ki például a Halászbástyát. Csak mondtam egy példát. De minden, ami a világkiállításhoz konkrétan kapcsolódik – akár kapun kívül, akár kapun belül van –, ebből nyilvánvalóan finanszírozható.
Most tudomásunk szerint a Világkiállítási Tanács ennek a felosztását már megtette, és ebben a Világkiállítási Tanácsban ott van a főváros, ott vannak a fővárosi kerületek is. Nyilvánvaló dolog, hogy a fővárost elő kell erre készíteni. Nem lehet csak arra az egy területre koncentrálni. Tehát végeredményben itt vannak már küszöbön a konkrét megvalósulási tervek: a dél-budai metró, az M0-ás autópálya, az egész távközlési rendszer, és nyilván egy olyan stádiumban van, amit mi, a Parlament sem tud eléggé, és a közvélemény sem. Ezért kérjük a tájékoztatást, de igaztalan az a beállítás, minthogyha a világkiállításnak az előkészítése a fővárosi infrastruktúrával való törődés nélkül történne.
Azon a bizonyos éjszakán, amikor a költségvetési vita keretébe be volt iktatva a világkiállítási vita, tulajdonképpen elég furcsa megközelítéseket hallottunk. És én úgy vélem, hogy meg kell említenem ezt a bizonyos pálfordulást, ami az MSZP – most végre jól mondottam – részéről itt megtörtént, hiszen bejelentették. Engem ez erősen megdöbbentett, mert fölveti azt a kérdést, hogy tulajdonképpen ezzel a pálfordulással kapcsolatban mi a törvényhez való viszony. Hiszen elfogadott törvényről van szó. Mert aki ilyen módon veti fel a világkiállítás kérdését, az nemcsak a nemzeti üggyel helyezkedik szembe, hanem a Parlamenttel s a törvényességgel is.
Tehát én azt javaslom minden politikai erőnek, hogy koncentráljon a kritikára, az aggodalom megfogalmazására, a segítésre, de valóban legyen ez egy nemzeti ügy.
Tapasztalataim szerint eddig a hat parlamenti párt között elég jó konszenzus volt és van külpolitikai kérdésekben, kisebb felhangoktól eltekintve. Én úgy vélem, hogy akkor, amikor a BIE immár végleges döntéssel a világkiállítást Magyarországnak adta, ez is tulajdonképpen egy külpolitikai ügy is. Hiszen az ország nemzetközi presztízséről van szó, és nagyon hamisan csengene a nemzetközi életben, hogyha itt most egy olyan bejelentés lenne, hogy meggondoltuk magunkat, mégsem csinálunk világkiállítást. Azt hiszem, azok a hozzászólók sem erre gondoltak, akik ilyen értelemben támadták a világkiállítás ügyét.
Végezetül engedjék meg, hogy egy javaslatot is tegyek, amely nem konkrétan ehhez a törvényjavaslathoz tartozik, de a világkiállítás ügyéhez. Ez pedig a honfoglalásnak 1100 éves évfordulója, amit – mint már említettem, mindenki tudja – abban az évben ünneplünk. Ennek az előkészületei, úgy érzem, szintén megérdemelnének egy törvényt.
Ezért mi kezdeményezzük és javasoljuk, s felkérjük a Kormányt, hogy még ebben a parlamenti ciklusban nyújtson be egy törvényjavaslatot arra, hogy a világkiállításhoz kapcsolódva – és itt van a kapcsolat – keletkezzék egy olyan törvény, amely törvénybe foglalja azt, hogy hogyan készülünk a honfoglalás 1100. évfordulójának a méltó megünneplésére. Én úgy vélem, hogy ez kiemelkedő esemény. Annak idején a millenniumról is készült hasonló törvény. Tehát ez csak kapcsolódó javaslat.
Összességében én azt javaslom, hogy ezt az alapról szóló törvényjavaslatot a szükséges módosításokkal – itt már vannak benn módosító indítványok – fogadja el a tisztelt Ház, és úgy tekintsen erre, mint egy pénzügyi elszámolási formára. Az érthető, hogy ennek kapcsán fölmerülnek a világkiállítási kérdések. De én arra szeretném kérni a tisztelt Házat, hogy a jövőben ezt valóban tekintsük olyan nemzeti ügynek, amelyhez nemzeti összefogás kell, és ebből a nemzeti összefogásból, én úgy vélem, hogy nem lenne helyes, hogyha bármelyik parlamenti párt kimaradna, még az is, amelyik annak idején nem szavazta meg a világkiállítást, de főleg nem maradna ki az a párt, amelyik megszavazta.
Köszönöm türelmüket. (Taps.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem