MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adózás rendjéről szóló törvény módosítására benyújtott törvényjavaslathoz a Szabad Demokraták Szövetsége több módosító indítványt is előterjesztett. Ezekkel az indítványokkal részben az adminisztrációs terhek növelése ellen léptünk föl. Nevezetesen: ellenezzük a havi adóbevallásra kötelezettek körének kiterjesztését, másrészről pedig a havi két alkalommal történő adófizetést is.
Másrészről vissza kívánjuk állítani a banktitkot a pénzforgalmi számlák tekintetében. Emlékeztetem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat arra, hogy egy évvel ezelőtt éppen az ő szavazataikkal kerültek ezek a pénzforgalmi számlák kivonásra a banktitkok köréből.
Ezenkívül javasoltuk a Kormánynak, hogy menjen elébe a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség kapcsán indult alkotmánybírósági eljárásnak, és önmaga terjesszen elő olyan módosítást, amelynek az alkotmányossága tekintetében nem is merülhet föl kétség az Alkotmánnyal való összefüggés vonatkozásában.
Nos, indítványainkat nem támogatja a Kormány, és nem látta szükségét annak sem, hogy a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség körében módosítással éljen. Ezért csak arra számíthatok, hogy tisztelt kormánypárti képviselőtársaim veszik a fáradságot és átolvassák a törvényjavaslatot, és megszívlelvén a módosító indítványokban jelzett irányokat, esetlegesen az abban felvetetteket magukévá teszik.
Én most nem is a módosításokról szeretnék beszélni, hanem inkább a törvényjavaslat egyik részéről, és ennek következtében néhány általános tanulságról.
A törvényjavaslat 3. §-a ugyanis kimondja azt, hogy nem kell adóbevallást tennie a jövőben azoknak, akiknek nincs adóköteles jövedelme. Ezt a módosítást a pénzügyminiszter úr az expozéjában jelentős előrelépésként értékelte, azt mondta, hogy ez jelentősen csökkenti majd az adminisztrációs terheket. Ez utóbbival egyet is értek, hogy csökkenti az adminisztrációs terheket, csak ahogy azt az általános vitában is elmondtam, és szeretném emlékeztetni erre tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt a kötelezettséget éppen a kormány javaslatára a kormánypárti többség vezette be az elmúlt év decemberében. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szabaddemokraták ezt már akkor ellenezték mint ésszerűtlent. Nos, most ennek kapcsán nem történik más, mint a Kormány – belátva tévedését – visszavonul az előző évben támogatott elképzeléseitől. Erre említettem azt, hogy bízunk abban, hogy ez nem egy újfajta sikerpolitika megjelenítését jelenti, amelyet abban lehetne összefoglalni, hogy először bakot kell lőni, és utána sikerként föltüntetni ebből a visszavonulást.
Ebből a színeváltozásból tulajdonképpen két tanulságot lehet levonni. Az egyik – tisztelt képviselőtársaim – az, hogy jobban illene odafigyelni az ellenzéki indítványokra, tekintettel arra, hogy alkotmányos demokráciákban az ellenzék jelenléte segítséget jelent, még hogyha erről egyeseknek más is az elképzelése. Én kívánom azt önöknek, hogy másfél év múlva önök ugyanolyan jó ellenzék legyenek nekünk, mint amilyenek most mi vagyunk önöknek.
(19.00)
A másik tanulság, amit le lehet vonni ebből a törvényhelyből, az az, hogy ésszerűtlenül keletkezett aktatömegekkel kellett az elmúlt évben foglalkozniuk az adóhatóságoknak. Ezt meg is kell jegyezni, hogy valóban az ésszerűtlen munka sok munkást igényel, ezt tapasztalhattuk már az előző rendszerben is.
Ezt azért érdemes megjegyezni, mert az APEH tisztviselői ma is azt nehezményezik, hogy kevés az emberük, kevés a pénzük és nagy a munkateher. A minap nyilatkozott erről az egyik újságban Minarik úr. De hogy a valóságra jobban fel tudjam hívni képviselőtársaim figyelmét, érdemes egy-két adatot önök elé tárni.
Az egyik az, hogy ebben az évben, tehát 1992-ben, az előző 1991. évihez képest több mint ezer fővel nőtt az adóhivatal munkatársainak a létszáma és több mint egymilliárd forinttal az APEH-ra szánt költségvetési támogatás. Ehhez képest ebben az évben tovább emelkedik az összeg, méghozzá több mint félmilliárd forinttal. Tehát ez egy tendencia, tisztelt képviselőtársaim, amely tendenciából ki lehet olvasni azt is, mintha a Kormány az adózási morál egyébként kívánatos javításának eszközét abban látná, hogy az adóhivatali apparátust kell bővíteni és az adóhivatalt kell fejleszteni.
Az általános vitában mondott beszédemben is felhívtam arra a figyelmet – és szeretnék kicsit részletesebben kitérni erre a tételre –, hogy az adózási morál javítása szerintünk nem elsősorban az adóhivatal létszáma bővítésének függvénye vagy az adminisztrációs terhek kiterjesztésének függvénye. Hanem szerintünk az adómorál javítása olyan dolgoktól is függ – és főként ezektől a dolgoktól –, mint az állami feladatok újragondolásának kérdése, hogy milyen feladatokat kellene az államnak finanszíroznia. Ez pedig – teljesen nyilvánvaló –, hogy államháztartási reformot követelne meg, amellyel a Kormány mind a mai napig adós maradt.
De függ az adómorál javítása a közpénzek felett rendelkezéssel bírók felelős döntéseitől is. Itt szeretném csak megemlíteni azt, hogy elfogadhatatlan számunkra például az olyan döntés-előkészítés, amelynek során egyszerűen nem tudják megmondani, hogy körülbelül mekkora terhekkel járna egy adott állami döntés. Itt csak utalok az egy évvel ezelőtti egyházi ingatlan vitára, ahol többszöri kérdezősködésünk ellenére sem tudták megnevezni az illetékesek körülbelül sem azt az összeget, amekkorába annak a törvénynek a meghozatala kerülhet.
De függ például attól a felelősségtől is, amely azzal jár, hogyha egy új intézményt felállít az Országgyűlés, akkor számolni kell azzal, hogy az költségekkel jár, és illik a költségeket biztosítani, nem pedig azt gondolni, hogy ezekre a költségekre nincs szükség és ezért más területeket felelőtlenül túltámogatásban részesíteni. Mire gondolok itt, tisztelt Ház? A Parlament megszavazta az adatvédelmi törvényt, amelyben az adatvédelmi biztos felállításra került és jelenleg is már befejeztük az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény általános vitáját, és az is meghozatalra kerül rövidesen. Ezeknek a biztosoknak a hivatalára egyetlen fillért nem irányoz elő a költségvetés, holott teljesen nyilvánvaló, hogy ezek pénzzel járnak.
Ugyanakkor, tisztelt Ház, a Magyar órkutatási Irodára vagy a Szerencsejáték Alapot kezelő szervezet felállítására milliókat irányoz elő a költségvetés. Ezzel is jár felelősség, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy megfontoljuk, mihez érdemes költségvetési támogatást nyújtani és mihez nem.
Ezzel áttérek egy nagyon fontos dologra, amely szintén az adózási morál javításához járulna hozzá, hogy olyan adófelhasználási módokat és célokat fogalmazna meg a Kormány, amelyek érthetőek a közvélemény számára, és mindezen túl nem utolsósorban el is fogadhatók a nagy többség számára. Magyarul, a cél az lenne, hogy ne érezze idegen dolognak a polgár az adófizetést, hanem a kívánatos cél az lenne – mint ami a fejlettebb demokráciákban is előfordul –, hogy dicsekednek esetleg egyes emberek azzal, hogy mekkora adóval járultak hozzá a közterhekhez. Ettől, tisztelt Ház, még odébb vagyunk. De mint mondtam, ennek több feltétele van, az ésszerű költekezés irányainak a kijelölése.
Még egy ilyen dolgot szeretnék megemlíteni önöknek, az pedig az ésszerű adózási eljárás, amelyik nem okoz felesleges adminisztrációs terheket az adófizetőknek. Ha már a pénzüket befizetik, legalább ne bosszankodjanak a rengeteg adminisztrációval.
Összegezve arra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy vigyáznunk kell, nehogy az APEH siránkozása elleplezze az államháztartási reform hiányát.
A beszédem következő részében szeretnék egy újabb kérdéssel foglalkozni. Érdekes vita zajlott le, tisztelt Ház, az emberi jogi bizottságban, amikor a költségvetéshez benyújtott azon módosító indítványt tárgyaltuk, amely az APEH jövő évre előirányzott költségnövekedését akarta átcsoportosítani az állampolgári jogok országgyűlési biztosához.
Ott elhangzott egyes kormánypárti képviselők szájából, hogy ez nem jó, a jelenlegi adómorál javítása érdekében büntetni kell a polgárokat, bírságolni kell őket és szigorúan be kell tartatni minden szabályt. Nos, tisztelt Ház, a Szabad Demokraták Szövetségének véleménye szerint a társadalom többsége becsületesen teljesíti az adófizetési kötelezettségét. Büntetni azokat kell, akik ezt nem teljesítik, tehát nem lehet ilyen általánosságban megfogalmazni a dolgokat.
Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy ezt a magyar nemzetet nem büntetni kell, és nem fenyegetni kell, hanem ehhez a magyar nemzethez szépen kell szólni, mert a társadalom többségének elege van a tokamerevítő, pöffeszkedő és kioktató szónoklatokból, pláne olyanokból, amelyek meghasonlást teremtenek a méltánylás helyett. Szerintem, ha már magyar útról beszélnek egyesek, a magyar útnak a méltánylás útjának kellene lennie, nem pedig a fenyegetés és a manipulálás útjának.
Hadd idézzem tisztelt képviselőtársaim elé azt, amit tisztelt író-politikus képviselőtársunk a kormányzati oldalon megfogalmazott például az adózás rendjével kapcsolatosan is. Ő azt írja ugyanis: "Ha az MDF és a Kormány nem teszi világossá…" – és most egy csomó dolog jön, hogy mit kellene világossá tenni, és itt szerepel a következő is: "Ha nem ruházza fel az adóhatóságot nyomozási jogkörrel és nem építi fel ennek apparátusát, akkor ez a meszesgödör felé való menetelés akadálytalanul folytatódik, és az MDF-ről és kormányáról a súlyos bűn terhét senki le nem veszi" – írja tisztelt képviselőtársam.
Tehát ezzel kapcsolatosan szeretném újra hangsúlyozni, hogy nem ez az adómorál megjavításának útja, hanem azoknak az indítványoknak a gyakorlati alkalmazása, amelyeket az előbb megfogalmaztam.
Hozzáfűzném még ahhoz, amit elmondtam, azt, hogy a magyar nemzetet nézi az le – szerintem –, aki ennek a népnek az érzelmeivel próbál játszani, mert ez a nemzet igazán megérdemelné azt, hogy az értelmére kívánjanak hatni, ne pedig az érzelmeire.
Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim, szeretném még megemlíteni, hogy elmúlt beszédeimben többször hivatkoztam Deákra vagy Eötvösre, Széchenyire. Most mégis engedjék meg, hogy az angolszász liberális konzervativizmus egy jeles alakjának, Edmund Burke-nek a munkájából idézzek egy mondást. Azt írja "A töprengések a francia forradalomról" című művében, hogy "Az igazi törvényhozónak csupa érzékenységgel teli szíve kell hogy legyen. Szeretnie és tisztelnie kell nemzetét és tartania kell önmagától."
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Akinek nem inge, ne vegye magára. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
