ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök:
ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök:
ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem röviden szólni és nem visszaélni az idejükkel.
Az első kérdés, amiről szólnom kell, az Amerikai Egyesült Államok elnökétől december 3-án kelt levélben érkezett kérés arra vonatkozóan, hogy Magyarország vegyen részt a szomáliai humanitárius célzatú segélyszállítmányok katonai jellegű biztosításában és kíséretében. Ebben az ügyben Bush elnöknek a választ Kodolányi Gyula miniszterelnökségi címzetes államtitkár vitte magával.
Az Egyesült Államok ez irányú kérése, összhangban az ENSZ főtitkárának előzetes kérésével – ENSZ-akcióról lévén szó, nem kívánok most részletekbe bocsátkozni – Magyarország részvételét kérik, s ez nyilvánvalóan az Egyesült Államok jelenleg hivatalban lévő elnöke s a megválasztott új adminisztráció, illetve az új elnök összehangolt külpolitikai lépését illeti.
A magyar válasz tartalmazza azokat az elemeket, amelyek e tárgykörben indokoltak. Először azt, hogy Magyarország egyetért azzal, hogy a szomáliai éhezés miatt az ott kialakult helyzetben humanitárius célzatú ENSZ-beavatkozásra van szükség, és támogatni kell a segélyszállítmányok megfelelő célhoz juttatását, és azoknak a jelenleg fosztogató stb. rablóbandáknak a megfékezését, amelyek ezt akadályozzák.
(15.10)
Egyidejűleg természetesen rámutatunk Magyarország helyzetére, az itt kialakult viszonyokra, a Jugoszláviában kialakult helyzet súlyosságára és ezeknek a terheknek Magyarországot érintő kérdésére.
A harmadik rész, amiben jeleztük, hogy megfelelő formában a magyar Kormány javasolni fogja a részvételt, ami lehetséges egészségügyi, lehetséges szállítási és lehetséges kisebb katonai egység egy-egy meghatározott időszakra, egy-két-három század részvételére, ami szigorúan az önkéntesség alapján történhet és a magyar Országgyűlés hozzájárulásával.
E tárgykörben a mai napon a magyar nagykövet tárgyalásokat folytat az illetékes amerikai és nyilvánvalóan – ehhez kapcsolódóan e kialakult helyzetben – az ENSZ-szervezetekkel, hogy mik ennek a pénzügyi vonatkozásai és milyen feltételek mellett kerülhet erre sor.
Nyilvánvaló, hogy ez felkészülést igényel és a körülmények pontos ismeretét. A megfelelő előkészületeket megtesszük, és ezt a mai bejelentésem után a magyar Országgyűlés asztalára helyezzük, és az Országgyűlés, természetesen a külügyi, honvédelmi bizottság javaslatával, a Ház elé fogja terjeszteni. Úgyhogy kérem ennek az előzetes bejelentésnek az elfogadását.
A magam részéről rendkívül fontosnak tartom, hogy egy humanitárius célzatú akcióban, amelyik egyben a Nemzetek Közösségének szolidaritását jelzi, Magyarország részt vegyen, figyelembe véve azokat a szempontokat, hogy egy ENSZ-békefenntartó vagy hasonló akcióban sohasem a szomszéd országok vesznek részt, tehát Magyarország például a jugoszláviai békefenntartó erőkben ezért nem vesz részt, éppen a szomszédság következtében.
Úgyhogy erre vonatkozóan vagy ma, vagy holnap, aszerint, hogy a tárgyalásaink milyen sikerrel járnak és milyen tájékoztatást kapunk, tesszük meg a következő lépéseket.
Kérem e bejelentésem tudomásulvételét, egyben jelzem, hogy a honvédelmi miniszter és az amerikai nagykövet ugyancsak egy sajtótájékoztatót tart, illetve folyik a mai napon, amiben az Egyesült Államok, először a volt kommunista országok térségében, támogatást nyújt ahhoz, hogy bizonyos idegenfelismerő rendszer ajándékozásával* és ennek hozzánk való eljuttatásával elősegítse biztonságunkat.
A második kérdés, ami részben kapcsolódik ehhez, és sajnálom, hogy nincs itt Horn Gyula, a Magyar Szocialista Párt elnöke és a külügyi bizottság elnöke, mert anélkül, hogy a Parlamenten kívül elhangzó politikai kérdéseket most a Parlament elé kívánnék hozni, mégis kénytelen vagyok az Országgyűlés és az ország lakosságának színe előtt egy olyan kijelentésre, amit legalábbis a sajtó alapján így kellett tudomásul vennem, a Parlamentben reagálni.
Horn Gyula azt állította, hogy a guruló dollárok ügye filléres tétel ahhoz képest, amit a Jelcin–Antall megállapodás keretében Magyarország elengedett Oroszországnak, és mindjárt egymilliárd dollárra kerekítette ezt az összeget, amit mi átengedtünk.
Ezzel kapcsolatban legyen szabad egyrészt kijelentenem, hogy a guruló dollárok ügyét az ügyészség vizsgálja, a magyar Kormány a magyar igazságszolgáltatás keretében tekinti ezt a kérdést megoldani, nem pedig összekapcsolva azzal semmilyen összefüggésben nem lévő kérdésekkel.
A másik kérdés, hogy a magyar Kormány egy centet sem engedett el a korábbi szovjet kereskedelmi adósságból. A külgazdasági miniszterek jegyzőkönyvet írtak alá a szovjet adósság törlesztéséről, Oroszország vállalja a teljes szovjet rubeltartozást, átszámítva dollárra 0,92 átváltási kulccsal.
A szovjet adósságból levonásra kerül a 300 millió rubeles magyar adósság, és a fennmaradó, kereken 1,8 milliárd rubel tartozást váltjuk át dollárra.
Oroszország 800 millió dollárig 1992–93-ban haditechnikai eszközöket szállít részleges törlesztésként. A fennmaradó tartozás törlesztési elveiben és határidejében 1992. december 31-éig állapodnak meg a felek. Ez azt jelenti, hogy a magyar hadsereg, amelyik szovjet rendszerű fegyverekkel van felszerelve, és amelyiknek egyáltalán a működőképessége fenntartásához van szükség ezekre a szovjet gyártmányú felszerelésekre, ez Magyarország biztonságát szolgálja, hogy ezekhez hozzájussunk, legalábbis ebben az elkövetkező időben. Tehát ez a bizonyos összeg, amiről szó van, hogy 800 millió dollár értékben le tudjuk vásárolni, ez a magyar honvédség és Magyarország biztonságának érdekeit szolgálja.
A fennmaradó összegből, tehát az aktívumunkból eredően fennmaradó követelésünket pedig most fogjuk lezárni tudni, mivel ezt nem tudtuk, ahogy bejelentettük a Jelcin-látogatás alkalmával is, hogy milyen időtartamban. Tudjuk jól, hogy Magyarország – éppen a szállítások leállításával – nem került olyan helyzetbe, hogy 4-5 milliárd dolláros tartozása lenne irányunkban Oroszországnak, mint egyes szomszéd országoknál vagy a térség más országainál, és más országok 4 és 5 éves időszakot adtak erre a törlesztésre Oroszországnak, amit mi nem vállaltunk.
Ennek következtében nagyon súlyosnak ítélem meg, ha bármilyen fórumon – amennyiben a sajtóban közöltek megfelelnek a valóságnak – a magyar Parlament külügyi bizottságának elnöke, akár pártelnöki minőségben, ilyen kijelentést tesz, és a magyar Kormányt ilyen alaptalan vádaskodásokkal illeti, amit a leghatározottabban visszautasítunk.
A másik kérdés: teszi mindezt az után, hogy a magyar Kormány a nullszaldós megoldást érte el, egyedül a térségben, a szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos elszámolások keretében, s talán szabad emlékeztetnem arra, hogy mást sem hallottunk az első két esztendőben, hogy a magyar Kormány hogy elrontja a kapcsolatait a Szovjetunióval, hogyan rontjuk el az orosz–magyar kapcsolatokat, hiába cáfolta ezt ugyan Gorbacsov elnök, majd Jelcin is. Horn Gyula külügyi bizottsági elnök ezt elmondta, és ezt vissza kell utasítanom ugyancsak, és hasonlóan hozzáfűzhetem ehhez azt a kérdést is, hogy az az eredmény, amit elértünk a kölcsönös lemondással, alighanem elég jelentős Magyarország számára, és elég jelentős eredménynek kell azt jeleznünk. Nem szólva arról, hogy mind szovjet oldalról, mind pedig magyar oldalról hányszor hangzott el ebben a két esztendőben – két és fél esztendőben – csendes tanácsként, hogy valamit azért fizetni kell, mert ne képzeljem, hogy ezt a megállapodást el lehet érni.
(15.20)
Erről, ha módom lesz, majd az emlékirataimban fogok írni, és azokról, akik ezt tanácsolták.
Ennyit szeretnék most elmondani, és amennyiben nincs, nem lesz más megjegyzés, akkor napirend előtti felszólalásomat ezzel befejeztem.
Sajnálom, hogy Horn Gyula elnök úr nincs jelen, mert szerettem volna az ő jelenlétében elmondani. Azt, amit még hozzáfűzött, hogy a Kormány tagjai, és azok, akik bizonyos haszonélvezői voltak az elmúlt rendszernek, akár mint múzeumi főigazgatók, akár mint vendéglátó-ipari vezérigazgatók, akár mint egyebek – úgy gondolom, hogy ezek összevetése akár egy karhatalmi szolgálattal… (Derültség, taps a jobb oldalon és középen.) … mialatt mi gyűjtőfogházban, a Markóban vagy Kistarcsán ültünk, és utána mint szakemberek értünk el valamit, ez a politikai pornográfia kategóriájába tartozik. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon, középen és a FIDESZ soraiból.)
