SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési vita néhány pontjához szeretnék hozzászólni. Mindenekelőtt az előbb Csépe Béla úrtól – aki, sajnos, most nincs itt – azt hallottuk, hogy egyesek az egyházak túlzott szerepéről beszélnek. Én itt voltam ezen a vitán és igyekeztem figyelemmel kísérni az itt történteket. Én ilyen megfogalmazást nem hallottam. Nem hiszem, hogy az ellenzékben bárki ezt a megfogalmazást használta volna.
Viszont – azt hiszem – teljesen indokolt bizonyos döntések kapcsán azt mondani, hogy itt bizonyos megkülönböztető, diszkriminatív döntések történtek, például az egyházi iskolák és az alapítványi iskolák között. A kormánypárti képviselők és a Kormány úgy gondolják, hogy a szolidaritási járulékot, amelyet a foglalkoztatottak után fizetni kell, azt az egyházi iskolák esetében vállalja át a költségvetés, és bármennyire helytelenítjük is mi ezt a diszkriminatív döntést, ugyanakkor azt is gondolják, hogy az alapítványi iskolák esetében ez ne történjék így.
Én nem tudom, hogy milyen alapon lehet egy ilyen döntést megindokolni. Én azt hiszem, hogy ez az elmúlt negyven évünkből jól bevált diszkriminációnak egy új, megfordított formája. Mi azzal a reménynyel indultunk bele a rendszerváltozásba, hogy az ilyenfajta diszkriminációk meg fognak szűnni. Nem azzal, hogy visszájukra fordulnak, hanem hogy meg fognak szűnni, és továbbra is ezt tartanánk kívánatosnak.
Hasonlóképpen az iskolafelújításoknál, 400 millió forintot kapnak az egyházi iskolák felújításokra. Na, és kérdem én: az alapítványi iskolák? Mi azt is szerettük volna, hogy ők is kapjanak, hogy ne legyen diszkrimináció. Ezt a kérésünket a kormánypártok és a Kormány részéről a megértés teljes hiánya fogadta, mert – ismétlem – egyesek, éspedig a kormánypártok a rendszerváltozást úgy képzelik el, hogy továbbra is diszkriminatív módon kell eljárni, csak éppen fordítva kell diszkriminálni, mint ahogy az elmúlt negyven év alatt történt.
(10.30)
Mi ezt a leghatározottabban ellenezzük. Én szeretném önöket emlékeztetni, hogy annak idején a demokratikus ellenzék lapja, a Beszélő mindig is a leghatározottabban föllépett abban az időben, amikor a ma mélyen vallásos képviselők között volt olyan, aki még harcos ateista volt, a Beszélő már akkor is föllépett a vallásos emberek, az egyházak mindennemű diszkriminációja ellen. De ennek a diszkriminációnak a mostani megfordítását mi ugyanúgy elvetjük, mint annak idején azt a diszkriminációt.
Még egy dologról szeretnék itt szót ejteni ezenkívül. Éspedig arról, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége a költségvetési döntéshozatal korábbi szakaszában javasolta bizonyos, a vállalkozással, gazdaságfejlesztéssel, munkanélküliség kezelésével kapcsolatos pénzalapok előirányzatainak a fölemelését. Ez az ilyen irányú törekvésünk, sajnos, csak részben járt sikerrel. Bizonyos vonatkozásokban történtek ilyen emelések a területfejlesztési alapnál.
A vita mostani szakaszában ugye a Házszabály előírásai szerint az ilyenfajta lehetőségek már nagyon korlátozottak, miután már csak fejezeteken belüli átcsoportosításokat lehet megvalósítani. Ezért fönntartunk még ilyen javaslatot, de már csak korlátozott összegben lehet ezt megvalósítani, és ott is csak részlegesen. Itt a mezőgazdasági fejlesztési és újjáépítési alap fölemelését javasoljuk, az agrártárca igazgatási kiadásai csökkentésével. Úgy gondoljuk, hogy tekintettel a gazdaság privatizálására, tekintettel arra, hogy az agrártárcától bizonyos funkciókat kétségtelenül átvesznek más szervek – gondolok itt a Versenyhivatalra –, ennek folytán lehetőség van igazgatási kiadások megtakarítására az agrártárcánál, és ebből fölemelhető ez a mezőgazdasági fejlesztési alap, amelyiknél fontos feladatok vannak. Ismeretes, hogy a mezőgazdaság helyzete valóban kritikus, és a beruházásösztönzésre nagy szükség és lehetőség van.
Most végül még egy dologról szeretnék szólni. Éspedig a múlt döntéshozatal, a már megtörtént döntéshozatal kapcsán, s ott is valami olyasmiről, aminek még lesz a továbbiakban folyománya az Országgyűlés hátralévő költségvetési döntéshozatala során.
A költségvetési bizottság elnökének 8326-os jelentése kiegészítésében szó esik arról, hogy a Parlament néhány helyen a december 1-jei döntéshozatal során egymásnak ellentmondó rendelkezéseket szavazott meg. Sajnos, amikor ilyen óriási mennyiségű döntést kell egyszerre meghozni, és azok között nagyon bonyolultak az összefüggések, akkor nem elkerülhető, hogy ilyenfajta, egymásnak ellentmondó döntésekre időnként sor kerüljön.
Ebből, a döntések közül az egyik a Művelődési és Közoktatási Minisztériummal kapcsolatos. Itt a normatíva a gimnázium és szakiskolai oktatás normatívájánál az eredeti elképzelés szerint 60 ezer forint lett volna egy tanulóra. Itt természetesen több ellenzéki módosító javaslat is érkezett, amelyik ezt emelni kívánta. A Kormány azonban – amennyire tudható – egyeztetett kormánypárti képviselőkkel, akik benyújtottak egy 62 500 forintos normatívát, tehát ami 2500 forinttal emelte volna ezt az eredetileg tervezett normatívát. Azután jöttek ezek az Érdekegyeztető Tanáccsal folytatott tárgyalások, és az ott vállalt többletkiadásokat, illetve bevételkieséseket a Kormány – mint ismeretes – sajnálatos módon részben éppen ilyen oktatási jellegű kiadási előirányzatok csökkentésével igyekezett kompenzálni. Úgyhogy miután a Kormány támogatta előbb ezt a 62 500 forintos normatívát, utána a támogatását ettől a módosítástól meg kívánta vonni, és javasolta, hogy akkor legyen csak 61 500 forint. A költségvetési bizottság kormányzati tagjai nyújtották be ezt a módosító javaslatot, hogy legyen csak 61 500 forint az új normatíva. Az ellenzék természetesen ezt nem támogatta mint visszalépést egy korábban már elfogadott emeléstől.
Ezek után a parlamenti döntés során a miniszter úr tévedésből mindkét esetben igent javasolt, és a Parlament mindkét esetben megszavazta a normatívaemelést. Úgyhogy most érvényes az is, hogy 62500 forint a normatíva, meg érvényes az is, hogy 61500 forint. Az egyiknek az összegkihatása 40 millió forint, a másiknak az összegkihatása 30 millió forint, és a költségvetésről hozott döntés leírásában a kettőnek az összegkihatását összeadták, tehát 40 meg 30 egyenlő 70 millió forint. Ez körülbelül ahhoz hasonlítható, mint az óriáskígyónak a lemérése, hogy a fejétől a farkáig 8 méter, és a farkától a fejéig is 8 méter, összesen tehát 16 méter hosszú. Ez az értelmetlenség került a törvénybe.
Most ezzel kapcsolatban egyrészt azért még egyszer szeretném aláhúzni, hogy itt a Kormány bizonytalankodásának elég jelentős szerepe volt a döntésben, tehát nem lenne túlzottan szerencsés, hogyha itt kifejezetten az Országgyűlést hibáztatnánk ezért a dologért. Annak is szerepe volt a döntésben természetesen, hogy a miniszter úr tévedésből mindkétszer igent mondott, bár én elismerem, hogy ez rendkívül bonyolult dolog a miniszter úr meg az apparátusa számára, ahogy a mi számunkra is, mi se vettük észre, senki se vette észre ezt a hibát.
A dolgot végül azzal szeretném zárni, hogy az előbb elmondottakból az következik, hogy az összegszerű kihatást illetően a kettő közötti különbség 10 millió forint. A költségvetés összes kiadása bőven meghaladja az 1000 milliárd forintot, és én nagyon remélem, hogy ez a 10 millió forint nem fog gondot okozni, s ha már így alakult, akkor majd sikerül a döntéshozatal végén – ahol majd szükség lesz egyébként egy kétharmados szavazásra, most nem szeretném itt a procedúrát részletezni –, remélem, hogy a végén a magasabb normatíva kerül majd jóváhagyásra, és így ebből a zavarból, ami a parlamenti döntéshozatal során történt, a középiskoláknak végül is lesz valami kis hasznuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
