VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az államháztartásról szóló törvény alapján november 30-ig kellett volna elfogadni a költségvetési törvény fejezeti főösszegeit. Ezt – ha kis késéssel is – december 2-ára az Országgyűlés többségének sikerült elfogadnia. Ezt csak a pontosítás kedvéért jegyzem meg, mert pénzügyminiszter úr december 2-a után azt nyilatkozta, hogy megvan a költségvetés. Valóban, természetesen a költségvetés fő fejezeti összegei, a bevételi és kiadási oldal fő összegei, valamint a hiány összegei megvannak. Azonban úgy gondolom, egy nem kevésbé fontos szakasza következik decemberben is a költségvetési vitának, legalábbis ezt reméljük.
A törvényjavaslat részletes vitájának kezdetén mindenképpen fontosnak tartom, hogy összegezzük azokat az eredményeket, módosításokat, amelyek az általános vita lezárásával elfogadásra kerültek a tisztelt Házban.
Az első, ami a módosításokat áttekintve mindenképpen egyértelművé válik, hogy a költségvetés eddigi fő vesztesei az önkormányzatok. Az irányelvek vitájában elmondottakon túl további csökkenések történtek az önkormányzatok költségvetésében: egymilliárd forinttal csökkent a lakásgazdálkodási tevékenységhez nyújtott hozzájárulás; a címzett és céltámogatások közül egymilliárddal csökkent a folyamatban lévő beruházásokra adandó összeg; 3 és fél milliárd forinttal kevesebb jut majd új beruházások támogatására, és megszűnt az a két és fél milliárd forintos tartalék, ami az önkormányzatok részére lett volna fenntartva.
Ha valaki gyorsan összeadja ezeket a tételeket, közel 8 milliárdos megkurtításról beszélhetünk, és egyelőre elég kétséges, hogy ezeket miből fogják az önkormányzatok majd 1993-ban előteremteni.
Természetesen féloldalas lenne a felsorolás, ha nem mondanám el, vagy nem tenném hozzá, hogy ugyanakkor egymilliárddal nőtt az óvodai ellátás öszszege, és további kétmilliárd forintot szavazott meg az Országgyűlés a fővárosi tömegközlekedés támogatására. Bár hozzátenném, hogy ezt címzetten, tehát nehogy eszébe jusson a fővárosi közgyűlésnek valami másra elkölteni ezt az összeget.
(9.10)
Ezzel együtt mégis úgy vélem, hogy a főváros kétmilliárdjából először is az a 3000 önkormányzat nem igazán sokat fog érezni vagy tapasztalni. Másrészt a mostani elvonások csak tovább növelték azt a hatást, amit az szja-visszatérítések, tehát a személyi jövedelemadóból befolyt bevételek 50%-ról 30%-ra történt csökkentése az önkormányzatok számára jelenteni fog vagy okozni fog 1993-ban.
Ebben a kérdésben az ellenzéki pártok hajlandóak lettek volna egy kompromisszum elfogadására. Nevezetesen egy 40%-os visszatérítés elfogadásában, ha nem is megfelelő, de elfogadható megoldást lehetett volna találni. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a Kormány addigra olyan mértékben tette labilissá a költségvetés bevételi oldalait, hogy ez a kompromisszum már nem volt számára elfogadható. Személy szerint bízom abban, hogy a kormánypárti képviselőtársaim ugyanolyan határozottan fogják elmondani lakóhelyük polgármestereinek vagy önkormányzati képviselőinek, hogy miért támogatták ezt a döntést, mint amikor a név szerinti szavazás során nemet mondtak erre a javaslatunkra.
Az önkormányzatokkal ellentétben nem beszélhetünk igazán veszteségről a központi költségvetési szervek támogatásánál. Az Érdekegyeztető Tanácsban történt megállapodás után a pénzügyminiszter úr a napirend előtt hozzászólásában 14-17 milliárd forintos csökkentésről beszélt, amiről a többség úgy gondolta, hogy ez mindenképpen a központi költségvetési szervek kiadásainak megkurtítását fogja majd jelenteni. Nos, én úgy gondolom, hogy korántsem lettek olyan mértékben az áldozatai a költségvetési szervek ezeknek a megkurtításoknak, mint például az önkormányzatok. Nagyobb mértékű elvonásra csak a honvédelmi tárcánál és, ha jól emlékszem, a határőrségnél, tehát a Belügyminisztérium fejezeti címnél került sor, ami némiképp megkérdőjelezi annak a jogosságát, hogy a Kormány ezeket valamiféle prioritásként nevezte meg 1993-ra.
Ha mégis azt keressük, hogy kik voltak az általános vita és a módosítások elfogadásának eddigi nyertesei, akkor itt elsősorban mindenképpen az egyházakról kell beszélnünk. Az általános vitában már elmondtuk, hogy egyetlenegy olyan támogatott csoport van a költségvetésben, amelynek az 1992-es tervezethez képest jelentősen nőttek az 1993-ra tervezett támogatásai, nevezetesen az egyházak, amelyek tervezhetően 53%-kal kapnak többet 1993-ban, mint 1992-ben. Az Országgyűlés ezeket a támogatási kereteket a módosítások után még 2,6 milliárd forinttal növelte, úgymint 1,1 milliárdról 3 milliárd forintra emelte fel az egyházi ingatlanok visszaadásának költségeit, és további 400 millió forintot szavazott meg elkülönítve az egyházak oktatási intézményeinek karbantartására, bővítésére, felújítására.
Sajnálattal vettük tudomásul, hogy az állami oktatási intézmények felújítását vagy karbantartását a Kormány közel sem tartotta ennyire fontosnak. És itt csak zárójelben jegyezném meg, hogy továbbra sem kaptunk választ arra a kérdésünkre, hogy az a 400 millió forintos keret, amely az egyházak közszolgálati tevékenységére van félretéve, valójában milyen célt szolgál.
Tisztelt Ház! Természetesen, amikor a költségvetés módosításait átnézzük, akkor mindenképpen beszélnünk kell arról a 36-34 milliárdos csomagról, ami az Érdekegyeztető Tanácsban elfogadott megállapodások után került be a Ház elé. A kiadási oldal és a bevételi oldal két jelentősebb tétele ebből a szempontból egyrészt a magánerős lakásépítések támogatásának 7 milliárdos csökkentése, valamint a privatizációs bevételek húsz milliárd forinttal történt megemelése.
Az adótörvények elfogadása, valamint a költségvetési törvényjavaslat eddigi szavazásai után joggal állapíthatjuk meg, hogy 1993-ban is csökkenni fognak feltehetően a lakásépítések számai. Ez egy folyamatos tendencia 1989 óta, és ehhez a tendenciához most két új elemet kell kapcsolnunk, egyik ezeknek az állami támogatásoknak a csökkentése. Említettem már az előbb az önkormányzatok lakásgazdálkodási tevékenységének egymilliárd forinttal való csökkentését. Ehhez jön a magánerős lakásépítések 7 milliárd forintos támogatása, plusz ehhez még vegyék hozzá, tisztelt képviselőtársaim az áfa-törvény módosításával megszavazott módosítást, ami egy 25%-os terhet fog jelenteni mindenféle lakásépítés számára.
Nos, én úgy gondolom, hogy az a csökkenés, ami három év alatt közel egynegyedére ejtette vissza ezeket a lakásépítkezéseket, 1993-ban is folytatódni fog. Feltehetően, vagy várhatóan 1992 végére – közelítő számot mondok – 1989-ben épült 55 ezer lakás, 1992 végéig épülni fog körülbelül 15 ezer várhatóan. Ez mindenképpen egy csökkenést jelez, ami azt jelenti, hogy 1993-ban sem lesz a lakásépítésekre gond. Annál több gond lesz azonban várhatóan, és van jelenleg is a privatizációs folyamattal. Ezt jelzik az Országgyűlés számára a sokasodó, privatizációs kérdéseket taglaló interpellációk, amelyek sorában tegnap Szabó Tamás miniszter úrnak sikerült egy olyan rekordot felállítania, amit nehéz lesz mostanában majd alulmúlni bárkinek is. Emlékezhetnek rá képviselőtársaim, hogy tegnap Szabó Tamás miniszter úrnak egy interpellációra adott válaszát 22 – írd és mondd, 22 – képviselő fogadta el. Ez a rekord az Országgyűlés történetében, azt hiszem, mindenképpen negatív csúcsnak fog számítani. Csak a nagyságrendek hozzávető összehasonlítása végett említem meg, hogy az MDF-frakcióban közel 160 képviselő ül, ehhez képest a 22 igen szavazat, amely egy kivétellel valamennyi az MDF-frakcióból jött, egy bizalmi szavazásnak is értékelhető véleményem szerint, egyrészt a miniszter úr személyével kapcsolatban, másrészt pedig a jelenleg is zajló privatizációs folyamattal kapcsolatban.
(9.20)
Én úgy vélem tehát, hogy továbbra is hiú ábránd az, ha a privatizációs bevételeket ilyen mértékben növelni kívánjuk, vagy növelni akarjuk. Ezzel a többletbevétellel szerintem igazából nem lehet számolni. Ezzel csak arra kívántam utalni, hogy az ÉT-megállapodások, az ÉT-csomag ellentételezését a Kormánynak igazából nem sikerült megtalálnia, hiszen sem a privatizációs bevételek növelése, sem a garanciafedezet irreális csökkentése vagy a szolidaritási alap megkurtítása nem nevezhető véleményünk szerint reális elgondolásnak. Ezek az intézkedések csak a hiány burkolt formáinak növelését jelentik. Ugyanazt a hiábavaló próbálkozást véleményünk szerint, mint 1992-ben, vagyis az idén.
Tisztelt Ház! A FIDESZ részéről szólnom kell néhány szót a frakciónk által beadott módosító indítványok sorsáról is.
Az önkormányzatokhoz beadott módosító indítványainkról nem kell szólnom, ezeket a Kormány nemes egyszerűséggel elvetette, így bővebben erről nem jegyeznék meg semmit. Annyit tennék ehhez csak szintén hozzá, hogy az önkormányzati érdekképviseleteket a Kormány feltehetően hasonló módon kezelte, mint az ellenzéki pártokat, azaz hogy nem kezelte, mivel semmilyen módosító indítványt vagy reális elképzelést nem támogatott, nem fogadott el. Nem talált meghallgatásra a kormányhivatalok megszüntetésére vagy költségcsökkentéseire tett javaslatunk sem. Így többek örömére jövőre is lesz Magyar órkutatási Iroda, amelyhez annyit tennék hozzá, hogy valóban benne van a Miniszterelnökség fejezetben – az egyik képviselőtársunk cáfolta ezt a napokban –, vagy továbbra is lesz Hadiipari Hivatal, bár az a kérdésünk továbbra is föntáll, hogyha nincs az országban hadiipar, akkor ehhez miért van szükség egy hivatalra. És hát a jövőben is az egyik legjobban fizetett dolgozók közé fognak tartozni az Állami Vagyonügynökség munkatársai.
1993-ban a Világkiállítási Programiroda továbbra is minden kötöttség nélkül fogja fölhasználni a neki megszavazott több mint 200 millió forintot. Sajnos, az a módosító indítványunk sem talált meghallgatásra, hogy ebben a címben egy zárolt céltartalékot fogadjon el vagy szavazzon meg a tisztelt Ház.
A bölcsődei normatívára vonatkozó javaslatunkat sem támogatta az Országgyűlés, amit amiatt is sajnálok, mert tegnap jelent meg egy olyan összegzés, amely azt mutatta ki, hogy két év alatt körülbelül 15 ezer férőhellyel csökkentek a bölcsődei helyek, és a normatívák hiánya feltehetően 93-ban is a csökkentést fogja eredményezni. Én úgy vélem, hogy amikor a gazdasági recesszió nem teszi azt lehetővé, hogy az egyik szülő, általában az anya keresetét nélkülözze egy-egy család, akkor a bölcsődéket nem megszüntetni kell, hanem valami módon a fenntartásukat kellene támogatni a Kormány részéről is.
Az oktatás területéhez benyújtott módosító indítványainkban javasoltuk a regionális oktatási központok fölállítására szánt összeg átcsoportosítását, ennek a keretnek az elvételét, a középfokú oktatási intézmények normatíváinak kiegészítését, valamint a 150 főt meg nem haladó iskolák támogatását. Szomorú szívvel kell mondanunk, hogy itt sem találtak meghallgatásra ezek a módosító indítványok. Sajnos, úgy ítéljük meg, hogy itt is az oktatás kiemelt ágazatként, prioritásként való kezelése csak szavakban mutatkozott meg, konkrét módosító indítványok támogatásának formájában nem.
És hát hasonló sors várt azokra a módosító indítványainkra, amelyek a környezetvédelem vagy a foglalkoztatáspolitika területéhez lettek benyújtva.
Tisztelt Képviselőtársaim! A FIDESZ által beadott módosító indítványok összege, egyenlege körülbelül 38 milliárd forintot tett volna ki. Ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert összevetve az Érdekegyeztető Tanácsban elfogadott csomaggal, a nagyságrend körülbelül hasonló a mi módosító indítványainkhoz, ha ebből leszámítom a közalkalmazottak tizenharmadik havi fizetésére tett jelképes módosító indítványunkat, amit vissza is vontunk a szavazás előtt. Tehát úgy érzem, hogy mi közel azonos nagyságrenddel tudtunk egy alternatívát képezni a Kormány által benyújott törvényjavaslattal szemben. Sajnáljuk azt, hogy ezek elenyésztek a módosító indítványok szavazásának a során.
Alternatívaként jelöltük meg az önkormányzatok, a foglalkoztatáspolitika vagy az oktatás területét. Hát a módosító indítványok elvetése után ezekből ilyen jövőnek szóló szép üzenetek lettek.
Tisztelt Ház! A költségvetés főbb számai ezúttal nem a Parlament falai között alakultak ki, hanem a Parlament falain kívül, az Érdekegyeztető Tanácsban folytatott megállapodások során. Ezért joggal mondhatjuk azt, hogy az Országgyűlés csak egyfajta pecsétnyomója volt azoknak a megállapodásoknak, amelyek a Ház falain kívül, a külső megállapodás hatására születtek. Ha ezeket az elfogadott megállapodásokat átnézzük, és egybevetjük a költségvetés jelenlegi állapotával, akkor föl kell tennünk a kérdést, hogy milyen prioritások maradtak azokból a területekből, amelyeket a miniszteri expozéban a pénzügyminiszter úr megjelölt.
Nos, én úgy vélem, hogy ezeknek a prioritásoknak a többsége elenyészett, elveszett a vita során, egy teljesen más költségvetéssel van dolgunk ma, mint amit a beterjesztéskor tanulmányozhattunk. A honvédelem területéről jelentős elvonások történtek. A belügy területéről szintén. Tehát ez a két ágazat már nem lehet olyan prioritás, mint amit célként megjelölt a pénzügyminiszter úr. Az oktatásban sem sikerült igazán forrást találni, hacsak nem majd itt a 93-ra bevezetendőnek ígért tandíjak kérdését tekintem forrásnak, és a beruházásokra fordított összegek is csökkentek, többek között az infrastruktúra fejlesztésére fordítandó összeg is kevesebb lett.
Ezek a prioritások, úgy érzem, hogy elvesztek a módosító indítványok szavazásai után. Két olyan prioritást tudok megjelölni, ami a törvényjavaslat eddigi szakaszában megmaradt, bár csak az egyiket tekintem igazából annak. Az egyik – amit már említettem a beszédem elején –, ez az egyházaknak nyújtandó állami támogatások kérdése. Ebben a Kormány egyáltalán nem volt szűkmarkú. Itt jelentős összegek történtek ennek a területnek a támogatására. Még a módosító indítványok szavazásakor is egy plusz 2,6 milliárdos támogatásnövelésre került sor.
A másik, amit csak idézőjelben említhetek prioritásként: ez az a cél volt, hogy mindenképpen legyen költségvetés, lehetőleg még november 30-áig. Mindenképpen legyen költségvetés, és nem baj az, ha a gazdasági realitásokat ez a költségvetés nem tükrözi vissza, nem baj az, ha a költségvetés hiánya jóval magasabb, mint amit a valós számok tükröznek. Legyen egy költségvetés, amit föl lehet mutatni mindenkinek, amit be lehet mutatni, hogy íme itt van, bár igaz, hogy nincs köze ahhoz, ami valójában a gazdaságban történik. De elfogadtuk, a többi már részletkérdés. Úgy ítélem meg, hogy ez az egyetlenegy olyan prioritás, amelyet az egyházak támogatásán kívül teljes mértékben sikerült megvalósítani.
Tisztelt Ház! Végezetül abban bízhatunk, látva azt, hogy a költségvetés elkészítésekor vagy készítésekor milyen szerep jutott az Országgyűlésnek – és én most nem kívánok újra kitérni arra, hogy a pártok között milyen egyeztetések történtek, ezeket mennyire vette komolyan a kormányzat, milyen egyeztetés történt például az önkormányzati érdekképviseletekkel, ezeket mennyire vette komolyan a Kormány, csak abban bízhatunk, tisztelt Ház, hogy 1993-ban majd a pótköltségvetést először a Kormány nem az Érdekegyeztető Tanácsban fogja valószínűleg megtárgyalni, hanem a tisztelt Házban. Bízzunk abban, hogy legalább ez a feladat a Parlament számára mindenképpen megmarad.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a FIDESZ padsoraiban.)
