FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 7398-as sorszám alatt ma reggel kézhez kapták módosító indítványomat.
Az indítvány benyújtására a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság múlt heti ülésén lezajlott vitája inspirált, amelyen a vita tárgya a Magyar Televízió számláján zárolt egymilliárd forint sorsa volt.
A költségvetési törvény értelmében ennek az összegnek a sorsáról az Országgyűlésnek kell döntenie. A zárolt összeg felszabadítását egyik oldalról azok szorgalmazzák, akik úgy érzik, hogy ez az egymilliárd forint szükséges ahhoz, hogy a Magyar Televízió nívós művészi műsorokat sugározzon, hogy igaz híreket és valódi történéseket közvetítsen, hogy helyt adjon megbírált, kritizált politikusok, kultúrával vagy gazdasággal foglalkozó szakemberek ellenvéleményének.
Azok közé tartozom, akik úgy érzik, az ilyen változások eléréséhez elsősorban nem pénz szükséges, hanem a tömegtájékoztatás kulturáltságának és etikai nívójának a javítása.
Szűkös esztendőket élünk, és a minisztériumok költségvetését is meg kellett kurtítani. A szűkített költségvetés nem adhatna felmentést egyik tárca felelősének sem abban az esetben, ha intézménye működésképtelenné válna.
Képviselőtársaim, ha fellapozzák a pótköltségvetés I/A mellékletét, olvashatják abban, hogy 1992-ben takarékossági okok miatt a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatását 999, 4 millió forinttal, a Népjóléti Minisztérium támogatását 841,9 millió forinttal, a Belügyminisztériumét 2019,5 millió forinttal javasolja csökkenteni az előterjesztő kormány.
A Televízió költségvetését nem csökkentené egy fillérrel sem. Ha tehát a zárolt összeget megkapná a Magyar Televízió, akkor különösen méltánytalan előnyöket élvezne a többi költségvetési fejezet felelőseihez viszonyítva.
A Televízió működésképtelenségének a rémképét festik fel a falra az egymilliárd forintot megítélni szándékozó képviselőtársaink azzal egyidejűleg, hogy ugyanők igen éles kritika tárgyává teszik a jelentősen karcsúsított költségvetésből élő oktatási, népjóléti vagy belügyi tárca munkáját. Meglehetősen igazságtalan és egyenlőtlen mércével mérnek.
A 7428-as sorszám alatt kiosztott, az öt országgyűlési bizottság együttes jelentésének 7. pontja tartalmazza azt a javaslatomat: döntsön véglegesen az Országgyűlés a zárolt egymilliárd forint ügyében. Nincs értelme ilyen volumenű összeg év végén történő kiosztásának.
Ez a javaslatom ugyan számszakilag összefügg azzal a javaslatommal, hogy mi legyen ennek az egymilliárd forintnak a sorsa, de önállóan is megállja a helyét. Nem kell feltétlenül más célra fordítani ezt az összeget, az sem baj, ha ennyivel kisebb lesz az idei költségvetési deficit.
Ezzel összefüggésben jeleznem kell, hogy a javaslatom, bár nem szerezte meg a bizottsági tagok többségének szavazatát, de az igenlő szavazatok aránya több volt, mint egyharmad. Téves tehát a kiosztott együttes jelentés jelzése, és ennek értelmében kérem a 7. pont fölötti szavazás megejtését is.
Az együttes jelentés 5. pontja tartalmazza azt a javaslatomat, hogy mi legyen a zárolt egymilliárd forint sorsa. Véleményem szerint egy pótlólagos kárpótlás elnevezésű alapítványt kellene létrehozni ebből az összegből. Módosító indítványomban ugyan az utólagos kárpótlás elnevezés szerepel, de ezúton is jelzem, hogy a bizottsági ülésen felmerült elnevezést: a pótlólagos kárpótlást pontosabbnak érzem.
Valamennyi képviselőtársam találkozhatott már olyan személyekkel, akik informáltság hiányában lemaradtak valamelyik kárpótlási törvény igénybejelentésének határidejéről, vagy lemaradtak a szövetkezeti törvényben előírt üzletrész iránti igény bejelentéséről. A többnyire idős, kis jövedelmű emberektől nem várható el, hogy járassák a Magyar Közlönyt. Sorsukat tehát különösen kedvezőtlenül érintette, hogy a Magyar Televízió vezetői ellenszenvvel viseltettek az igazságtételi és a kárpótlási ügyek demokratikus módon megszavazott megoldásai irányában, megtagadták a figyelemfelhívó és ismertető műsorok készítését. Például a tárgykörben erősen érdekelt Földművelési Minisztériumnak nyolc esetben tagadták meg.
Találkoztam olyan idős, volt szövetkezeti taggal, aki a határidő lejárta előtt közvetlenül tudta meg szövetkezeti üzletrészre való jogosultságát. Bár ő hozzájutott 160 000 forint értékű üzletrészhez, volt idős tagtársainak már nem tudott szólni. Azóta is úgy érzi, azt gondolják róla, szándékosan nem szólt nekik, csakhogy több üzletrészre, nagyobb üzletrészre tegyen szert.
Miért nem kötelezte a szövetkezeteket az Országgyűlés arra, hogy valamennyi volt tagot kiértesítsenek erről a lehetőségről?
Miért nem rendeltük el, hogy a Televízió megkülönböztetett hangsúllyal figyelmeztesse a lakosságot a lejáró határidőkre? Hiába magyarázkodtam, hogy ekkora hatalommal és ilyen jogosítványokkal mi nem rendelkezünk, nem hitte el a választópolgárom.
"Annyi minden adatot összeírtak rólunk a börtönben, miért nem értesítették ki a volt rabokat. Hiszen még ha az új címek és az elhalálozások miatti fölösleges kiértesítések miatt a postaköltségek egy része el is vész, egy másik része bizonyosan nem." Ezt kérdezte tőlem egy olyan, hajdan szabadságától megfosztott választópolgár, aki csak néhány nappal a november 2-ai határidő lejárta előtt kért arra, hogy toljuk ki a bejelentés határidejét, hogy szólhasson volt rabtársainak.
A tömegtájékoztatásban vezetők ellenérzései miatt tehát sokan lemaradtak a számukra jogosan járó kárpótlásról. Módosító indítványom ezt a méltánytalan helyzetet kívánja orvosolni.
Mint ismeretes, a kárpótlási jegyek piacán kezd túlkínálat lenni, hiszen az idősek – tekintettel az életévkilátásaikra – minél hamarabb szeretnék élvezni a vagyoni kárpótlás előnyeit. A 60-65% között mozgó kárpótlási jegy árfolyamának a védelmére – ami az általunk kinyilvánított kárpótlási szándék komolyságának a védelme is – célszerű lenne árfolyamkiegyenlítő intervenciós vásárlások szorgalmazása.
Az általam javasolt pótlólagos kárpótlási alapítvány egymilliárd forintjából – az alapítvány kuratóriumának belátása értelmében – kárpótlási jegyeket vásárolna az értékpapírpiacon. A vásárlás ütemezését persze nemcsak a kárpótlási jegyek árfolyama befolyásolná, hanem a pótlólagos kárpótlás iránti igazoltan jogos igények száma is. Természetesen az alapítvány a pótlólagos igényeknek nyilván kevesebb kárpótlási jegyet ítélne meg, mintha a károsult az eredeti határidőn belül benyújtotta volna a kérelmét.
Kérem képviselőtársaimat, hogy akár a kárpótlásból a tájékozatlanságuk miatt kimaradók érdekében, akár a kárpótlási jegyek árfolyamának védelme érdekében fogadják el a javaslataimat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
