PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés környezetvédelmi fejezetéről kívánok szólni. Én azt hiszem, ha az elmúlt három év költségvetését nézzük, most már a '93-at is ideértve, akkor azt mondhatjuk, ezen a területen, ebben az ágazatban lesújtó a helyzet, ami a költségvetést illeti.
A környezetvédelmi fejezet részletesebb tárgyalása előtt röviden vissza szeretnék menni a '90-es választásokig, amikor is a Parlamentben helyet foglaló hat párt nagyon jó, és tökéletesnek mondható környezetvédelmi programmal jelent meg. Így volt ez még természetesen az MDF-nél is.
Azt gondolom, hogy az akkori környezetvédelmi és természetvédelmi elképzelések szinte 100%-osnak voltak tekinthetők. Ebből egyenesen következett a jó környezetvédelmi fejezet a megújhodás programjában, igaz egy-két homályos fogalmazás és állásfoglalás miatt értéke ekkor már nem érte el a 100%-ot.
Az elmúlt évek alatt – meg kell állapítanunk –, ez a jó környezetvédelmi program jelentős értékcsökkenésen esett át, és az eredetihez képest fontossága már csak a felét érte el. A mostani költségvetésnél viszont szinte példátlan, hogy egy ágazatot, mely közérzetünk harmóniáját jelentősen szolgálja, ennyire visszafejlesszék. Ma már elmondhatjuk, hogy a költségvetésben a környezetvédelem értéke szinte a nulla körül található.
Ezt röviden a következőkkel szeretném indokolni, csak felsorolásszerűen. A minisztériumok között messze a legrosszabb a bérhelyzet a KTM-ben. Az államtitkár úr állítása szerint, amit a környezetvédelmi bizottságban fejtett ki, ahhoz, hogy 80%-os bérbeállást érjen el a minisztérium, 80 millió forintra lenne szükség. Ezt ma képtelenség megtenni, és akkor még ez a 80%-os szint mindig messze van az elvárhatótól.
(10.30)
Természetesen erre sem talált az előterjesztő forrást. Meg kell állapítanunk, hogy az elmúlt két és fél év alatt csupán egy, elenyésző mértékű termékdíjat sikerült bevezetni a tárcánál. Ez a kérdés nem elsősorban költségvetési, inkább a hiányzó környezeti politikára vetíti rá a figyelmet, ugyanis több termékdíj esetén jobb lenne a tárca önfinanszírozása is.
Sajnálattal állapítjuk meg, hogy rendkívül alacsony az önkormányzatok támogatása a '93-as költségvetésben – mintegy 200 millió forint –, ez is zömében folyékony hulladék elhelyezésére szolgál. Elgondolkodtató ez, hiszen a befolyt adók olyan tevékenységből származnak, amelyek helyben keletkeznek és szennyeznek, tehát oda kellene visszafordítani, ahol a probléma keletkezett.
A kárelhárításra – és ezt az előterjesztő is elismeri –, nagyságrenddel többet kellene fordítani, mint, ami a törvényben szerepel, amely mintegy 13,9 millió forint. Én azt hiszem, ha azt a helyzetet nézzük, ami ma a Szigetközben kialakult, nagyságrenddel nagyobb pénzre van szükség, és ez csak egyetlenegy kár, egyetlenegy vészhelyzet, ami a szennyezőket figyelembe véve duplázódhat, tízszereződhet az országban az elkövetkező időszakban, tehát kárelhárításra ez az öszszeg minimális.
Az orosz csapatok kivonulása kapcsán feltárult környezeti kár százmilliárd forintra tehető. Erre az idén 300 millió forintot fordítottunk, a '93-as évre viszont 200 millió forint áll rendelkezésre. Ez az ideihez képest az infláció miatt talán 150 millió forintnak fog megfelelni jövőre. Ha így haladunk előre a kár fölszámolását illetően, akkor mintegy 6-700 évre lesz szükség, hogy az orosz csapatok okozta környezeti kárt megszüntessük. Én azt gondolom, hogy ez felelőtlenség, mert ezek a károk következő károkat generálhatnak, amelyek viszont már visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el.
A '93-as évben mintegy 3%-os, 87,2 millió forintos normatív csökkentésre kell számítani. Én azt hiszem, hogy a feladatok ellátását ez tovább fogja rontani. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért következik be egy olyan tárcánál is normatív csökkentés, ahol eddig sem értük el azt a szintet, ami a feladatok ellátásához szükséges lenne.
A Duna monitoring-rendszerre mintegy 20 millió forintot fordítanak. Ez – a bizottság előtt is elismerte az államtitkár úr – hihetetlenül kevés, nem lehet ebből a Duna monitoring-rendszert fenntartani, fejleszteni, üzemeltetni. Tehát van egy feladat, és nincs meg hozzá a forrás, nem tud működni ez a rendszer.
Egy következő fontos terület, a meteorológiai megfigyelések, értékelések szintén veszélybe kerültek. Ez egy olyan szolgálat, amely a széles tömegek tájékoztatására szolgál, és azt hiszem, ha ezt lehetetlenné tesszük, ellehetetlenül ez a szolgálat, akkor ennek az újraépítése, újrafelállítása sokkal többe fog kerülni.
A természetvédelmi területi szervek fenntartása és kezelési tevékenysége mára teljesen ellehetetlenült. A bérek alakulása miatt egyre fogy a kvalifikált, jól képzett szakember a területen, és itt is ellátatlanul maradnak a feladatok. A növekvő feladatokhoz képest – amit egyébként a Kormány megfogalmaz, és el is ismer – csökkenő forrást hozzárendelni – én azt gondolom – erkölcstelen.
Itt is megállapíthatjuk, hogy visszafordíthatatlan folyamatok indulnak be. Ilyen például a szövetkezeti és a kárpótlási törvény kapcsán kiváltandó védett területek, amelyekre ha nincs pénz, egyértelműen nem tudjuk kiváltani, és ezek a privatizáció után már nem lesznek visszavásárolhatók, mert egyszer és mindenkorra elvesznek, s olyan értékek tűnnek el, amelyeket nem tudunk később pótolni.
A környezetvédelmi területi szervek feladata és hatásköre tisztázatlan, mindemellett jelentős a bérlemaradás, amihez jönnek szintén csak a megnövekedett feladatok. Ilyen káoszban, amit egyébként mutat a pótelőirányzat és átcsoportosítás is, tartják fenn és működtetik évek óta ezeket a területi szerveket.
Végül azt hiszem, hogy a kormányzati beruházások megosztása, ami az idei évben a tárcánál mintegy 200 millió forint, hűen mutatja, hogy ez a minisztérium nem a környezetvédelem és a természetvédelem területén tevékenykedik elsősorban, hiszen a természetvédelemre csupán évi 4,6 millió forintot, míg a környezetvédelemre 7,4 millió forintot kíván fordítani a területi szerveknél.
Ez a pénz még a szükséges javításokra sem elég, nemhogy fejlesztésekre, komolyabb beruházásokra fordítsanak belőle.
Pontszerűen, röviden kívántam bemutatni, hogy a költségvetési törvény kapcsán milyen hiányosságok vannak a tárcánál. Két pontra azonban kicsit részletesebben kívánok rámutatni.
Kezdeném mindjárt a nem tisztázott feladat- és hatáskörök kérdésével, és a hozzá tartozó pénzügyi vonatkozásokkal. Itt az ÁSZ jelentésére kívánok hivatkozni, amely 145/51/1991-es számon jelent meg, a vízügy és a környezetvédelem szétválasztását vizsgálta. Az anyag többek között a következőket állapítja meg: "Nem pontos a vízügy feladat- és hatáskör-szétválasztása. Ez ma is pluszmunkát jelent és jelentős pluszköltségeket. Rossz volt az előkészítés, ma sincs megnyugtató szétválasztás. Az alapokat késve osztották meg és rosszul, a létszámmal nem mozgott a költség, valamint rossz a vagyonmegosztás."
Én azt gondolom, ez a három utóbbi tétel nagyban segítette, hogy a környezetvédelmi és területvédelmi szervek ellehetetlenülése felgyorsuljon, és gyakorlatilag mára forrás nélkül legyenek. A feladat- és hatáskör mellett ugyanis tudni kell, hogy jelentős anyagi vonatkozások is vannak ebben a szétválasztásban, ebben az ÁSZ-jelentésben, tudniillik itt két nagy problémát követtek el a szétválasztásnál. A KHVM tudniillik félévi ingyen hitelt kapott a központi környezetvédelmi alapból, mintegy 232 millió forintot, amelynek a kamata 81 millió forint. Én azt gondolom, nem kell különösebben magyarázni, hogy ha ez a 81 millió forint a környezetvédelemnél van, akkor máris a 80%-os bérbeállást meg tudta volna tenni a tárca.
Ugyanakkor volt egy másik probléma is, ez pedig az, hogy a tárca vállalta a vízügyi alap adósságainak kamatterhét, mintegy 73,5 millió forintot. Én azt gondolom, ez megint egy újabb forrás lett volna a környezetvédelmi és területvédelmi szervekhez.
Azt hiszem, hogy a költségvetés szűkössége mellett a tárcát is súlyos mulasztások terhelik. Itt a szétválasztást fair módon kellett volna a vízügyi tárcával megoldani, és akkor jelentős forrása lehetett volna a tárcának, tehát nemcsak a központi költségvetés miatt van olyan helyzetben a tárca, amilyenben van.
Azt hiszem, hasonlóan több figyelmet érdemelne a területi szerveknél a természetvédelem, amely szintén több problémát vet föl. Mint tudjuk, ma már a hagyományos feladatok ellátása is akadályozott, ehhez jön az Országgyűlés által kötelezett nemzeti park létrehozása, vagyis itt is megállapíthatjuk, hogy a feladat adott, de még csak véletlenül sincs rá forrás, nincs rá pénz. Vajon komolyan gondoltuk-e ezt akkor, amikor nemzeti parkban gondolkodtunk? Vajon miből lesz fenntartva, kezelve és kiváltva az a mintegy 100–150 ezer hektár terület, amit a szövetkezeti és kárpótlási törvény kapcsán kapna a természetvédelem. Ma már tudjuk, hogy nem fogja kapni, mert nincs rá pénz. Ha nincs rá pénz, akkor a törvényi elképzelés semmit sem ér, hiába gondolkodunk a privatizációs bevételeken, ebből csak akkor tudunk erre a területre fordítani, ha ezek a bevételek befolynak, ami pillanatnyilag még nincs.
Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A '93-as év költségvetési tervezete ez évhez képest, megállapíthatjuk, sokkal rosszabb. Egy tárca, jelesen a KTM teljesen perifériára került. Feladata lenne bőven, és ezt a Kormány is nagyon jól tudja, meg is fogalmazza, mégsem teremti meg ehhez sem a hatáskört, sem pedig a pénzt, ami elsősorban a költségvetésből lenne. Így a tevékenysége szinte nevetségessé válik, amelynek kárát valamennyien látjuk majd egyszer, de azt gondolom, akkor már sokkal több pénzbe fog kerülni, amit ma még olcsón, kevés ráfordítással megoldhatnánk.
Azt hiszem, hogy az elmondottak miatt számomra és számunkra, a FIDESZ-frakciónak ez a törvényjavaslat ezért sem fogadható el.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
