MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Elnök úr! Tisztelt Államtitkár asszony! Tisztelt Ház! A kérdés témájából is lehet arra következtetni, hogy itt egy olyan ügyről van szó, amely nem lehet pártpolitikának a tárgya.
Manapság, tisztelt Ház, sok szó esik az esélyegyenlőségről. Emlékeznek rá és tudják, hogy nemzeti kisebbségeink is a kisebbségi létükből fakadó objektív hátrányaik kiegyenlítése végett tartanak igényt az esélyegyenlőségüket szavatoló intézkedésekre.
(14.50)
A hátrányok kiegyenlítésének elve velük kapcsolatosan úgy tűnik, hogy polgárjogot nyert a közgondolkodásban. Miközben azonban a kisebbségi törvény megalkotásával foglalkozunk itt, a tisztelt Házban, a Ház némely munkanapjain, nem feledkezhetünk meg arról, hogy számszerű kisebbséget alkot honfitársainknak egy jelentős számú része, akik pontosan azért szenvednek hátrányt, mert gyakran megszületésüktől fogva károsodottak az egészségükben és fogyatékosok.
Ezzel kapcsolatos kérdésem, hiszen van több olyan csoportjuk is, amelyeknek egyenesen alapvető jogait sérti ez a hátrányos helyzet. Gondoljanak így arra, hogy például a mozgáskorlátozottak, a tolókocsiba kényszerülő mozgáskorlátozottak ügyében a szabad mozgáshoz való alkotmányos joguk szenved sérelmet. Ha ugyanis egy ilyen mozgáskorlátozott arra az elhatározásra jut, hogy kilép az otthonából, akkor az első problémával ott találja szemben magát, hogy nem fér be a liftbe. Hogyha sikerül lejutnia az utcára, akkor csakis az úttesten tud közlekedni – kivéve persze néhány helyet – tekintettel arra, hogy nem tud felhajtani a járdára, illetve lehajtani a járdáról, és kénytelen a benzingőzt nyelni az autók között. Ha eljut a céljához, akkor azzal a problémával kerül szembe, hogy nem tud fölmenni a lépcsőn, és – ha csak nem segíti meg valaki, és nem emelik fel a tolókocsival – nem is jut be sem a közértbe, sem a bankokba, de még, tisztelt képviselőtársaim, gondoljanak arra: ha ide, a Parlamentbe akar bejönni valamelyikük, akkor hogy tudna bejönni ide, a Parlamentbe vagy a képviselői irodaházba. Én úgy gondolom, ebből látszik, hogy rendkívül méltatlan helyzetbe kerülhetnek ezek a honfitársaink, és az emberi méltóságot egyenesen sértő helyzetekkel nézhetnek szembe.
Álláspontunk szerint – és tudjuk, hogy ezzel nem vagyunk egyedül, hanem több pártban lévő kollégáink is gondolkodnak ezen –, egy olyan törvény megalkotását tartanánk célszerűnek, amely nyugati mintára próbálná ezt a kérdést megközelíteni, és a hátrányos helyzetű embertársaink társadalmi beilleszkedését elősegítő körülmények meghatározásával és a felelősségi viszonyok világos lefektetésével járulhatna hozzá a kirekesztettség és a diszkrimináció kiküszöböléséhez. Ne feledjük: Nyugaton azért látunk annyi egészségkárosodott embert az utcán, mert egyszerűen mindennapi lehetőségük az, hogy részt tudnak venni a társadalom életében, míg itt azért nem látunk annyit, mert egyszerűen ki sem tudnak mozdulni lakhelyükről vagy az intézetből.
Ezzel kapcsolatban kérdezem az államtitkár aszszonyt, hogy tervezi-e a kormány egy, az egészségkárosodottak esélyegyenlőségének biztosítását szolgáló törvénytervezet kidolgozását, és ha igen, akkor hol tartanak az előkészítő munkálatok, és előreláthatólag mikor születhet ebből törvény?
Előre is köszönöm a válaszát. (Taps.)
