SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár:
SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár:
SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár: (Megpróbálja üzembe helyezni a mikrofonját.) Elnézést kérek a sok madzag miatt. Őszintén szólva örültem, hogy mehetünk ebédelni, de hát, ha mégsem, akkor megpróbálok válaszolni.
Mádi képviselő úrnak talán elmondanám, hogy én nem hiszem, hogy a szakképzési törvény hiánya miatt lenne Magyarországon a szakképzésben komoly probléma. A törvény tulajdonképpen keretet fog adni a magyar szakképzésnek, egy távlatát fogja kijelölni annak az útnak, amelyen mi a szakképzést a továbbiakban vinni vagy irányítani kívánjuk, de a konkrét napi megoldásokra, tehát arra, amire a képviselő úr célzott, hogy mit tanítsanak, milyen szakmákra képesítsenek embereket, valószínűleg – legalábbis az én tudomásom szerint, ahogy a minisztériumban előterjesztettük – nem fog kitérni, nem is ez a feladata.
Ami pedig azt illeti, hogy a régi és az új vállalatokat hogyan kapcsolnánk bele a szakképzésbe, képviselő úr ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy a régi, tehát magyarul mondva a szocialista nagyvállalati struktúrára felépült szakképzési rendszer úgy, ahogy van, összeomlott. Erre ráépíteni a szakképzést ma már nem lehet, sőt azért van az alapvető konfliktus ebben a helyzetben, mert összeomlott az a rendszer, amire fölépítettük.
Vannak azonban nagyon jó új kezdeményezések, új vállalkozások, amelyek már úgy jönnek létre, hogy ki is akarják képezni saját maguknak a munkaerő utánpótlását. Hadd említsem meg például a Suzuki gyárat, amelyik egyik legismertebb ilyen vállalkozás, amely a technológiai sorba építette be a szakképzést, a szakemberek utánpótlásának a megteremtését.
Én azt hiszem, ez volna az út, de emellett hadd utaljak arra is, hogy a Munkaügyi Minisztériumnak elképzelése és tervei szerint a szakképzést egyre nagyobb mértékben próbáljuk rátenni a kisvállalkozásokra, tehát az úgynevezett ipari kisüzemekre, kézművesekre, mesteremberekre, önálló vállalkozókra.
(12.00)
Hogy ez hogy fog beválni, azt hiszem, majd 10 év múlva lehet dicsérni vagy kritizálni. Ma tulajdonképpen egy elméletet alakítottunk ki.
Amit szintén képviselő úr felvetett, hogy lemorzsolódnak a nyolc általánost végzettek, illetve a még azt el nem végzett emberek. Ez egy óriási tragédia, hogy Magyarországon a munkaerő egyötöde gyakorlatilag funkcionális analfabétának tekinthető. Egy modern ipari társadalomban ezzel az iszonyatos hendikeppel indulni, óriási terhet rak a magyar közgazdaságra. Azt hiszem, egy kicsit összefüggnek a dolgok. Éppen ezért, mivel a magyar munkaerő jelentős része ennyire képzetlen, nem tudunk olyan jövedelemtermelő tevékenységet folytatni, amiből ezeknek az embereknek a képzése vagy egyáltalán a termelésbe való bevonása gyorsan, tehát egy-két év alatt megoldható lenne.
Azonban remélem, Mádi képviselő úr nem akarja azt mondani, hogy a Kormány tehet arról, hogy Magyarországon a munkaerőnek ilyen az összetétele. Természetesen törekedni kell arra, hogy ez az összetétel javuljon.
Az pedig, hogy az érettségizettek nagy része nem jut be az egyetemekre… képviselő úr, mi örököltünk egy egyetemi kapacitást. Nagy nehezen – Kálmán Attila államtitkár nálam sokkal jobban el tudja mondani, milyen nehézségek árán és milyen ütemben – tudjuk növelni az egyetemek befogadóképességét. De ez nem jelenti azt, hogy egyik évről a másikra lehetővé tudnánk tenni azt a felsőoktatási rendszert, amit talán ön is, talán én is egyformán igénylünk.
Kósáné képviselő asszonynak hadd válaszoljak. Mielőtt válaszolok, kérem, legközelebb értesítsen, nehogy sietnie kelljen és akkor fogom elmondani azt a felszólalást, amit önnek szánok, vagy az ön felszólalására válaszként akarok elmondani, amikor itt van. Tehát Isten ments, hogy még egyszer ilyen helyzetbe hozzam önt.
A munkanélküli-ellátás háromelemes módjára nagyon szívesen kitérnék, de tartok tőle, hogy nem elsődlegesen a mai költségvetési vitához tartozik. A költségvetési vitához az tartozik, hogy ma a költségvetés bizonyos összeget tud a munkanélküliek segélyezésére fordítani, és ennek az összegnek a többféle felosztásáról esetleg lehet vitatkozni, de nagyjából behatárolt az az összeg, amelyet az egyre növekvő számú – sajnos, egyre növekvő számú – munkanélkülieknek a támogatására tudunk biztosítani.
Szintén szeretném megnyugtatni a képviselő asszonyt arról, hogy a Kormány és a szakszervezetek közötti tárgyalásról egy olyan közlemény jelent meg, amely az én olvasatomban a tárgyalások folytatására tett kötelezettséget, nem pedig egy határidőhöz kötött megegyezésre. Ettől mi óvakodnánk. Mi egyszerűen a kérdésben nyitottak akartunk maradni, folytatjuk a megegyezés reményében a tárgyalásokat. Azonban ez kétségkívül nem egyenlő, nem ekvivalens azzal, hogy elvállaltuk volna, bizonyos határidőig megegyezést hozunk létre. Tapsolni csak két kézzel lehet, ha a szakszervezetek nem akarnak megállapodni, akkor nem fog létrejönni egy megállapodás. Biztos azonban, hogy a Kormány is be van határolva, az ő mozgástere is korlátozott. Nem tudom, hogy milyen mértékben tudunk konszenzusra jutni. Remélem, hogy egyre inkább.
Az pedig, hogy ezáltal a költségvetés idei tárgyalását tesszük kétségessé? Képviselő asszony kérem, bárki bármikor a törvényes határidőn belül beadhat módosító indítványt. Ezt a szakszervezeti tárgyalássorozatot is kvázi módosító indítványként kell kezelni, mérlegelni, megnézni, mi fogadható el belőle, hol tudunk konszenzusra jutni, mint akármelyik képviselő beadott javaslatával kapcsolatban.
Végül: miért kell átstrukturálni a munkanélküliek ellátási rendszerét a koncepció elfogadása előtt? Azért kell, mert a költségvetés – még egyszer mondom – jelenlegi helyzete bizonyos támogatáson túl nem képzelhető el, ugyanakkor már ma sokkal nagyobb teher a vállalkozókra és a munkavállalókra a munkanélküliek ellátása érdekében véleményem szerint nem tehető.
Kérem szépen, hogy a költségvetés elfogadásával kapcsolatban a munkaügyi problémákat addig vitassuk, ameddig a költségvetéshez nagyon szorosan hozzátartozik. Tudom azt, hogy a világon minden hozzátartozik a költségvetéshez, de ha most belemegyünk a munkaügyi szociális ellátási problémák tagolásába, nagyon tartok tőle, hogy elhúzzuk a vitát, ami gondolom, sem önöknek, sem a kormánypártoknak nem volna szándéka, és nem is volna célszerű. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)
