DR. HÖRCSIK RICHÁRD, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka:
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka:
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy megrövidített felszólalásomat egy idézettel kezdjem: Christian de La Malene úrnak egyik gondolatával, aki az Európa Parlament egyik frakcióvezetője. "Ma elsősorban az a feladatunk, hogy bizonyítsuk: egy nyitott Európa tagjai szeretnénk lenni, amely magában foglal minden európait. Egy ilyen Európa azonban csak a népek és az államok jóakaratából, szolidaritásából születhet meg."
Tisztelt Képviselőtársaim! 1990 tavaszán a Magyar Demokrata Fórum programjában többek között ez a gondolat is helyet kapott – pontosabban az Európához való reintegrálódásunk kérdése fontos helyet foglalt el, és a választások után hatalomra kerülő Antall-kormány pedig következetesen kiemelt feladatként foglalkozott programjában ezzel, és kezdett ahhoz, hogy ezt megteremtsék.
Végül is két év tudatos és nagyon nehéz munkájának az eredményeképpen az előttünk lévő társulási szerződés ennek a folyamatnak egy kiemelkedő mozzanata, történelmi léptékkel mérhető eseménye. Ez a szerződés a magyar társadalmi-gazdasági élet szinte valamennyi területét átfogja, és ezzel mintegy alapvető eszköze annak a folyamatnak, ami a jövőben az európai közösségekhez, illetve az akkor már Európai Unióhoz való teljes felzárkózásunkhoz, a teljes tagságunkhoz elvezet.
Ha frappánsan akarnám összefoglalni a szerződés lényegét, akkor Steven Spielberg híres filmjének címe jut eszembe: Back to the future – vissza a jövőbe. Mert ez a szerződés ahhoz az Európához segít felzárkózni, amelyik Szent István óta nemcsak az ezeréves múltunknak volt fontos része, hanem reménységünk szerint a XXI. század jövendőjének a szerves egysége is lesz.
Tisztelt Elnök Úr! Ez a szerződés szemmel láthatóan egy igen vaskos, terjedelmes anyag, jegyzőkönyvekkel, mellékletekkel, nyilatkozatokkal kiegészítve. És van, akit kifejezetten meglepetéssel vagy némi kétkedéssel tölt el ennek a rengeteg számnak a látványa, és szinte elbizonytalanodva kérdezi: "Hát ez lenne az a sokat említett integráció?" Nos, furcsa, de így van, mert a szerződés – és ezzel az integráció – felé való lépéseink jelentős része bizony ezekben a számokban tükröződik, és ezekben a jogokban és kötelezettségekben ölt testet. A szerződés ilyen fajta struktúrája egyébként megfelel a magyar célkitűzéseknek. Kezdetben ugyanis a Közösség részéről voltak olyan kezdeményezések és olyan törekvések, hogy a megállapodást megpróbálják elvinni az elvi sík felé, és majd ráérnek a számokról és a részletekről később rendelkezni.
A magyar tárgyaló fél azonban makacsul kitartott amellett, hogy minél kézzelfoghatóbb, minél konkrétabb, és világos célokat tartalmazó szerződés jöjjön létre. Nem véletlen, hogy a tizenkettek nemzeti sajtója jó néhányszor emlegette az elmúlt év során a magyar delegáció keménységét, összehasonlítva a csehszlovák vagy a lengyel delegációéval.
Világosan kell tehát látnunk, hogy ez az egyéves tárgyalási folyamat az érdekek kemény csatája volt, annak ellenére, hogy a szemben álló tárgyaló – illetve a szerződő – felek között a méretekben, a gazdasági potenciálban, a piac nagyságában a különbségek, bizony, nagyságrendiek.
Végül is megszületett a szerződés – és nem hiába. Az Európa Parlament Magyarországgal foglalkozó delegációjának elnöke szeptemberi strasbourgi vitájában sommásan így érvelt a közgyűlés előtt: "A tárgyalásokat nagyon tiszteletre méltó módon folytatták. Mindkét fél öntudatosan dolgozott. Ez egy jól megtárgyalt, jól elkészített megállapodás."
(17.30)
Tisztelt Elnök Úr! Mivel Kádár Béla miniszter úr expozéjában ismertette a társulási szerződés fejezeteit, illetve az ezekből fakadó jogokat, kötelezettségeket és feladatokat, így én csak néhány dolgot szeretnék nagyon röviden kiemelni a szerződés gazdasági, illetve a politikai vetületéről. Először is:
Úgy érzem, hogy a szerződés legkidolgozottabb fejezete a kereskedelmi rész, amelyik már ez év március 1-je óta ideiglenes megállapodás formájában működik, és a statisztikák szerint a kereskedelmi kapcsolatok alakulásában igen pozitív hatással van.
A szerződés aláírása utáni első hét hónapban mintegy 6,9%-kal nőtt a Közös Piac részesedése a magyar külkereskedelemben. Azt hiszem, hogy ez a szám önmagáért beszél.
Másodszor: a szerződés további fejezetei, amelyek a teljes megállapodás hatálybalépésével kezdik majd éreztetni hatásukat, így például a letelepedéssel, a szolgáltatásokkal vagy a kooperációval foglalkozó fejezetek, én úgy érzem, hogy minőségi elemekkel fogják tovább erősíteni a kereskedelmi rendelkezések integrációs kihatásait.
Harmadszor: nagyon fontosnak tartom, hogy olyan stratégiai kérdésekben, mint például az energetika, a közlekedési, szállítási infrastruktúra, a hírközlés stb. szerteágazó témákban közös akciókra, programokra nyílhat lehetőségünk a Közösség technikai és pénzügyi segítségnyújtása mellett.
Negyedszer: a szerződés rendelkezései figyelemmel vannak arra, hogy a gazdasági fejlettségben és az ebből eredő mozgástérben a szerződő felek között igenis különbség mutatkozott. Ennek jegyében a szerződés rendelkezései bizonyos aszimmetrikus jelleget mutatnak és sarkosan fogalmazva: mintegy 5 éves türelmi időt ad a magyar gazdaság számára az átalakulásra és a felkészülésre.
Ezért szükséges – tisztelt képviselőtársaim –, hogy komolyan vegyük ezt az öt évet, ezt az ötéves felkészülési időt, hogy készek legyünk a szükséges időre a Közös Piac versenyével való teljes szembenézésére.
Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a szerződés tízéves időtávját figyelembe véve, egyfajta komoly kockázatot foglal magában. De e kockázat vállalása nélkül az EK-tagságunk, mint cél, a jelen generációnk számára már kissé a megfoghatatlan, távoli jövőbe csúszna el.
Egyébként a szerződés a piacgazdaságok között használatos eszközöket alkalmaz és honosít meg kapcsolatainkban, azaz az állam – a piacgazdaságokban közismert módon – pusztán lehetőségeket teremt a szerződésben a magyar vállalatok, a magyar vállalkozók és a mezőgazdasági termelők számára. A kérdés az, tudnak-e majd élni ezzel. Hiszen a 40 évi KGST-integráció a külkapcsolatokban leszoktatta a magyar vállalatokat a mindennapi piaci verseny feltételrendszeréről. Így az állam úgynevezett puffermechanizmusokat teremtett a gazdasági mikroszféra és a külvilág között.
Maximálisan egyetértek – tisztelt elnök úr – a Magyar Gazdasági Kamara elemzésével, miszerint az EK-integrációhoz történt intézményes kapcsolódás az első olyan új típusú külgazdasági megállapodás, amelyik valóban kikapcsolja az állam mesterséges szerepét. Ugyanakkor megjegyzem, hogy ez egy veszélyes kihívást jelent számunkra.
Az elmúlt esztendő, úgy érzem, ezen a téren is tanulságos volt. Az újonnan alakuló vállalatok legtöbbje – a kis- és középvállalati szférára gondolok – már az első lépéseknél kellő piaci rugalmasságot és alkalmazkodóképességet mutatott fel.
Úgy vélem, hogy az előbb említett kihívásra adandó válasz kulcsa ez, a rugalmasság és a minőségi alkalmazkodni tudás fenntartása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Végül a társulási szerződés másik fontos eleméről szeretnék szólni, arról a tényről, hogy a felek rendszeres politikai párbeszédet és együttműködést kezdeményeztek.
Ennek a politikai párbeszédnek a célja nemcsak az információnak, nemcsak a véleménycserének, hanem az álláspontok közelítésének a szerepe és a fokozódó egybeesések elérése, beleértve a biztonságpolitikai kérdéseket.
És e párbeszéd bennünket is érintő része – tisztelt elnök úr, és már befejezem –, hogy a parlamenti kapcsolatok területén új kapcsolatok indulhatnak. A szerződés nem véletlenül foglalkozik ezzel külön cikkelyben.
Tisztelt Elnök Úr! Az európai integráció tekintetében a Magyar Demokratra Fórum frakciója, azt hiszem, hű maradt a programjához, hiszen ezért kezdeményeztük ez év tavaszán a parlamenti dimenziók kibővítését, és a hat párt konszenzusa alapján így jöhetett létre az Országgyűlésben a már említett EK-ügyek bizottsága, amelyik igenis fontos része lesz az előbb említett kapcsolatoknak.
Más szavakkal: rendkívül fontosnak tartjuk a magyar parlamenti lobby megjelenítését és életrehívását az Európa Parlament közgyűlésében, annak bizottsági ülésein és a frakciók munkájában egyaránt. Mert mi komolyan gondoltuk az európai integrációnkat, emlékezzünk De La Malene úr szavaira, hogy az a feladatunk, hogy bizonyítsuk: egy nyitott Európa tagjai szeretnénk lenni, amely minden európait magába foglal. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
