DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai közösségi ügyek bizottságának elnöke, a bizottság előadója:
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai közösségi ügyek bizottságának elnöke, a bizottság előadója:
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai közösségi ügyek bizottságának elnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés eddigi törvényhozói menetét ismerve egy olyan országgyűlési határozati javaslattal, amit már a Kormány hosszasan megtárgyalt és egy nemzetközi fórumon szerződésként jóváhagytak, a tisztelt Ház nem szokott hosszasan foglalkozni. Mégis, az előttünk lévő 7164-es számon benyújtott javaslattal kapcsolatban úgy érzem, el fogunk térni az eddigi gyakorlattól, hiszen a napirendi javaslat tanúsága szerint hat bizottság megtárgyalta, és mind a hat bizottság előadót is állít. Sőt minden frakció jelezte, hogy nemcsak vezérszónokokat állít, hanem egyszerű szónokokat is, hogy hangot adjon véleményének. Sőt, arról is meg vagyok győződve, hogy nemcsak a gazdasággal foglalkozó lapok írnak majd terjedelmes tudósítást a héten, hanem a politikai napilapok is. Nem véletlenül, mert az előttünk lévő határozati javaslat, ahogy Kádár Béla miniszter úr említette, történelmi jelentőségű. Történelmi nemcsak a tisztelt Ház, hanem a Magyar Köztársaság életében is. Mondhatni, egy történelmi mérföldkő. Mert igenis lezár egy sajátos 40 éves periódust, és feloldja bennünk az Európától való elszakítottság érzését, és egyben megerősíti az egységes Európa iránti elkötelezettségünket. És mint történelmi útjelző, a berlini fal és a vasfüggöny leomlása után is határozottan megmutatja azt az irányt, amerre a Magyar Köztársaságnak mind politikailag, mind pedig gazdaságilag haladni kell.
(16.40)
Kelet-Európa egészét, a jövőt tekintve teljesen egyet kell értenem Krzysztof Skubiszewski lengyel külügyminiszterrel, aki a Szejmben folytatott hasonló társulási vitában megjegyezte, hogy ez a szerződés Lengyelországnak és más kelet-európai országoknak is nemzetközi garancia a totalitarizmus rémének egyszer s mindenkorra történő eltávolítására. A közösség, majdani kis és közepes országok szövetsége, kizárja a mai vagy esetleg jövőbeli nagyhatalmak dominanciáját, azt, amitől már oly sokat szenvedett a magyar nép a XX. század során.
Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk lévő határozati javaslat abban is eltér a tisztelt Ház szokásaitól, hogy ezt várhatóan – a vita ellenére – nagy többséggel, egyhangúlag meg is fogja szavazni a Ház, hiszen abban minden frakció egyetért, amit a szerződés kifejez. Természetesen lesznek véleménykülönbségek, de a politikai szándék közös.
Végül megemlítem, hogy azért is sajátos ez a határozat a tisztelt Ház életében, mert a közelmúltban megalakult európai közösségi ügyek bizottságának e törvény tárgyalása jelenti a parlamenti tűzkeresztségét.
Tisztelt Elnök Úr! Az európai közösségi ügyek bizottsága négy alkalommal, rendkívüli és rendes ülésein behatóan foglalkozott a társulási szerződéssel, azt megtárgyalta, és egyhangúlag az általános vitára alkalmasnak tartotta, és a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlja. Ezeken a bizottsági üléseken a tagok előtt világossá lett, hogy a Brüsszelben még az elmúlt év december 16-án miniszterelnök úr által aláírt társulási szerződés egy rendkívül kemény és bonyolult tárgyalási folyamatnak az eredménye. Itt megjegyzem, hogy a szerződést bírálók sokszor hangoztatták már az Európai Közösségek szűkmarkúságát. Van benne némi igazság. De valamit tudomásul kell vennünk: tudniillik azt, hogy mivel Magyarország számára az Európai Közösségek sokkal fontosabb piacot jelent, mint fordítva, és az együttműködésnek innentől kezdve nincs alternatívája, az érdekeltségben megmutatkozó aránykülönbségek miatt az EK könnyen megtehetné, hogy erőpolitikát folytasson.
A bizottságunk nagyra értékeli azt, hogy a szerződés igen fontos gazdasági és politikai tartalmat hordoz. Mégis az egyik legfontosabb erénye abban rejlik, hogy magában hordozza a továbbfejlesztésnek a lehetőségét. Békesi László képviselőtársam megfogalmazásában: a társulási szerződés önmagában nem csodaszer, ki kell használni az általa biztosított lehetőségeket, és azt, hogy a javíthatóság eleve bele van építve. Ugyanakkor reálisan kell látnunk azt is, hogy a szerződés egy óriási kihívást jelent a magyar gazdaság, sőt az egész társadalom számára. Tudniillik a vámok fokozatos eltörlésével – ahogyan Szalay Gábor képviselőtársam fogalmazott a bizottsági ülésen – a magyar gazdaság kapott egy ötéves kegyelmi időt. Ezért is megfontolandó a társulási szerződés egyes részeinek a felgyorsítása, hiszen azt senki sem szeretné, hogy nálunk is megismétlődne az a gazdasági sokk, ami a volt NDK gazdasági életében megtörtént az egyesülés során és az egyesülés után.
Bizottságunk ülésein ebben a kontextusban hangzott el az is, hogy a majdani vámok lebontásával mi történik majd a magyar belső piaccal. Vajon megvalósítható-e zökkenőmentesen az átalakuló piac – magyar piac – megfelelő védelme? Én úgy hiszem, hogy ezt a félelmünket eloszlatja az a tény, hogy komolyabb vámcsökkentések magyar részről csak 1995-ben kezdődnek, tehát van némi időnk a felkészülésre; valamint azt is megjegyzem, hogy a belső piacvesztés várhatóan nem okoz majd olyan sokkot, mint az elmúlt években éppen a keleti piacok elvesztése okozott. Egyébként is nyitva a lehetőség, hogy a magyar vállalatok ezt – éppen a szerződés nyújtotta előnyök kihasználásával – az EK piacain ellensúlyozzák.
Más szavakkal: én úgy érzem, hogy nagyon sok múlik a magyar vállalatok és a vállalkozók alkalmazkodóképességén. Ehhez viszont szinte egyöntetűen fogalmazódott meg a bizottságunkban: elengedhetetlenül fontos a P. R., A Public Relations, azaz az információknak a helyes és szabad áramlása. Ugyanis az előzetes felmérések szerint a magyar vállalatok egyáltalán nincsenek felkészülve és nincsenek tisztában azzal, hogy az EK-hoz való gazdasági felzárkózás számukra milyen előnyökkel jár, milyen kihívásokat jelent; és ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy a gazdálkodói szféra minél teljesebben, minél felkészültebben nézzen szembe azzal a kihívással, amit a nyugat-európai vállalati közeggel való közvetlen kapcsolatok és az integráció megvalósítása jelent. Ezzel kapcsolatban találóan jegyzi meg az egyik szakértő a HVG hasábjain, hogy a látványos gazdaságdiplomáciai lépések után ugyanis most a szorgos aprómunka ideje jött el az európai integrációval kapcsolatban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy a preambulumban megfogalmazott végső cél – a teljes tagság elnyerése – ettől a munkától is függ, hogyan tudjuk tartalommal kitölteni a szerződés adta lehetőségeket, és a rendelkezésünkre álló türelmi időnk alatt milyen felzárkózási és milyen illeszkedési stratégiát tudunk kidolgozni és végrehajtani.
Találóan fogalmazta meg Egon Klepsch, az Európa Parlament elnöke, amikor október 29-én bizottságunk hatpárti delegációját fogadta hivatalában. A következőket mondta: Uraim, a társulási szerződés és az EK-tagságuk kérdése az önök kezében van.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egon Klepsch elnök úr szavait akár szó szerint is értelmezhetjük az Országgyűlésben, hiszen a társulási szerződés közvetlenül is érinti a magyar Országgyűlés törvényalkotói munkáját. Az intézményi általános és záró rendelkezésekben a 110., 111. és 112. cikkelyekben foglalkoznak a társulási parlamenti bizottság felállításával, amely a magyar Országgyűlés és az Európa Parlament azon fóruma, hogy a képviselők találkozzanak és véleményt cseréljenek.
Én úgy vélem, hogy ezen a fórumon lehetősége nyílik a magyar Országgyűlés 15 választott képviselőjének a társulási szerződés állandó monitorozására, állandó elemzésére, ha úgy tetszik, akkor korrigálására, és mi több, az alkalmazkodási folyamat jogi, statisztikai, társadalmi, gazdasági stb. felgyorsítására.
Meggyőződésem, tisztelt elnök úr, hogy a maastrichti egyezmény elfogadása után felértékelődnek a parlamenti dimenziók és benne az Európa Parlament szerepe, és ezzel együtt értékelődik fel a magyar Országgyűlés európai közösségi ügyek bizottságának a működése, amelyik éppen kettős funkciót tölt be, úgymint a már említett társulási parlamenti bizottság magyar részét alkotja a számára előírt feladatok ellátására, valamint a magyar parlamenti bizottságban mint rendkívüli bizottság működik, ismét kettős feladattal, egyrészt az EK-rendeletek és törvények magyarországi adaptációja, másodszor a születendő magyar törvények európai harmonizálása.
Tisztelt Országgyűlés! Végül megjegyzem, hogy a határozati javaslathoz Pál László képviselőtársam módosító indítványt nyújtott be a társulási szerződéssel kapcsolatban, a Kormány beszámolási, tájékoztatási és intézkedési kötelezettségére vonatkozóan. Ezt a javaslatot bizottságunk megtárgyalta, és bizottságunk felvállalja azt, hogyha képviselőtársam visszavonja a módosító indítványát – úgy tudom, elnök úr, hogy ezt megtette képviselőtársam –, akkor e módosító indítvánnyal egybevágó, önálló országgyűlési határozati javaslatot nyújt be a tisztelt Ház elé egy hónapon belül. Ugyanis az indítványban megfogalmazottak jól illeszkednek a bizottságunk eljövendő munkarendjéhez.
Tisztelt Elnök Úr! Bizottságunk tagjai – függetlenül a pártállásuktól – egyöntetűen kérik a tisztelt Házat a társulási szerződés ratifikálására. Köszönöm türelmüket. (Taps.)
