HORN GYULA, a külügyi bizottság elnöke és előadója:
HORN GYULA, a külügyi bizottság elnöke és előadója:
HORN GYULA, a külügyi bizottság elnöke és előadója: Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Teljes mértékben egyetértek a miniszter úrral, azt hiszem, a bizottság nevében is mondhatom, hogy ez a Magyar Köztársaság számára az utóbbi évek legkiemelkedőbb fontosságú egyezménye, amelyet most vitatunk.
Nos, ebből is kiindulva a külügyi bizottság nagyon behatóan megvitatta az egyezménytervezetet, szövegét, és hozzá szeretném tenni rögtön, hogy mi a magunk részéről a Budapesten járt EK-tagok kormányképviselőivel, parlamenti képviselőivel is véleménycserét folytattunk arról, hogy hogyan értékelik ők a társulási egyezményt egyfelől, másfelől pedig hogyan megyünk majd tovább a társulási egyezmény végrehajtása, illetve a teljes tagság érdekében.
Nagyon fontos volt az a megbeszélés is, amelyet, gondolom, a Kormány mellett folytattunk, vagyis az Európai Parlament ratifikációs bizottságának Habsburg Ottó vezette delegációjának budapesti látogatása során.
Amit összegzésként, bizottsági véleményként meg kívánok fogalmazni, az a következő:
Először: kérdésként merül fel, hogy ez az egyezmény megfelel-e a Magyar Köztársaság érdekeinek. Egyhangú válaszunk, hogy igen. Az egyezmény kifejezi a Magyar Köztársaság érdekeit, hiszen tartalmazza a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség olyan kapcsolódását, amely azt fejezi ki, azt jelenti, hogy Magyarország ezzel az egyezménnyel a világ legfejlettebb integrációs szervezetéhez kapcsolódik. Más szóval fogalmazva: ez az egyezmény lehetőséget nyújt arra, hogy Magyarország már most nagy léptekkel bekerüljön a nyugat-európai gazdasági térségbe.
A másik dolog, ami a Magyar Köztársaság érdekeit érinti: megítélésünk szerint helyes az egész egyezménynek az az alapgondolata, hogy ez a beilleszkedés csak fokozatos lehet. Fokozatos két szempontból.
Egyrészt Magyarország gazdasági, pénzügyi és egyéb viszonyai, piaci feltételei még nem felelnek meg a Közösség kívánalmainak, követelményeinek, ezek megteremtése még hátravan, még ha el is indultunk ezen az úton, másfelől hogyha a Közösség úgy jöhetne be a magyarországi piacra, hogy a fokozatosság elve nem érvényesül, az gyakorlatilag összetörné az itteni gazdaságot.
Ezért is értünk teljes mértékben egyet azzal az alapkoncepcióval, hogy aszimmetrikus együttműködést kell ennek az egyezménynek kifejezni.
És hadd tegyek egy személyes kitérőt. Megítélésem szerint vissza kell utasítani azokat a felfogásokat, nézeteket, amelyek szerint – úgymond – a társulási egyezmény kiszolgáltatja az országot a Nyugatnak. Tudniillik az a véleményem, hogy ez a társulási egyezmény egy útjelzője annak, amely felé haladunk; jelzi a modern szociális piacgazdaság megteremtésének irányát.
Másfelől azért tapasztaljuk mindannyian itthon és a külföldi partnerekkel folytatott tárgyalások, megbeszélések során, hogyha bejön egy olyan tőkés, amelyik nem veszi kellően a magyar érdekeket figyelembe, ez többek között annak is köszönhető, hogy nem megfelelőek a belső szabályaink, meglehetősen bürokratikusak a belső eljárásaink, ahogy miniszter úr is említette, szükség van a belső jogrend harmonizálására, összhangba hozására, és így tovább. Tehát a felemás, még csak az út kezdetén megalkotott törvények, és még nem összekapcsolódó törvények kuszaságában is óriási segítséget jelenthet ez a társulási egyezmény.
Hozzá szeretném tenni rögtön a következőket: többet remélhettünk-e ettől a társulási egyezménytől? Bennünk is fölmerült ez. Hiszen most már több éve van ez az egyezmény napirenden. De hát sajnos az a helyzet, hogy minden államközi egyezmény csak kölcsönös kompromisszumok eredménye lehet. Más államközi egyezmény nem hiszem, hogy született, hacsaknem diktátumok hatása alapján.
Nos, ez különösen nehéz a Közösséggel, mert nem csupán Brüsszellel, hanem azon belül 12 állammal is kellett egyeztetni, illetve őket is megfelelő készségre, illetve kompromisszum irányába befolyásolni.
Hozzá szeretném tenni: elhangzottak a különböző nyugat-európai közösségbeli tagok parlamentjeiben, kormányszerveiben olyan vélemények is, hogy a Közösség tagjai vagy egyes tagjai meglehetősen szűkkeblűek voltak a hármak – a Visegrádi Hármak –, ezen belül Magyarország társulási egyezményével kapcsolatban. Ezeket jó hallani, de még jobb lesz, hogyha az előrehaladás menetében ez a szűkkeblűség fokozatosan megszűnik.
Én nyugodtan mondhatom a bizottság nevében, s ott is kifejeztük, hogy megítélésünk szerint a magyar delegáció jó munkát végzett, és elérte azt, amit az adott körülmények között, a lehetőségek között a kompromisszumok eredményeként el lehet érni. Úgyhogy a külügyi bizottság ez úton is szeretné kifejezni köszönetét, elismerését a magyar tárgyaló delegációnak.
A másik, amiről szóltunk, és szóba került a különböző tárgyalásokon, hogy mit jelent ez az egyezmény a magyarországi fejlődés számára.
Mindenekelőtt azt jelenti, hogyha mi a társulási egyezményben foglaltakat megvalósítjuk, ha továbbmegyünk ennek az útján, nincs visszafordulás a szociális piacgazdaság útjáról. Magyarország ezzel az egyezménnyel és az egyezmény távlataival, beleértve a tagságot, tulajdonképpen végérvényesen elkötelezte magát a piacgazdaság mellett. És nagyon egyetértek Hörcsik elnöktársammal és a miniszter úr fölvetésével, hogy viszont roppant nagy munka még vár mindenkire. Oly értelemben, hogy nekünk hozzá kell igazítanunk az egész belső rendünket a Közösség kívánalmaihoz. Más szóval fogalmazva: vizsgázni fogunk. Vizsgázni fog a Parlament a további törvényekkel kapcsolatban, hogy milyen törvényeket hoz, milyen szabályokat, azok megteremtését segíteni elő, vizsgázni fog a kormányzat, hogy hogyan igyekszik teljesíteni az előirányzatokat, de az egész gazdasági, pénzügyi rendszer, a vállalkozói szféra és mindenki más, hogy mennyire vesszük komolyan mindazt, amit ez a tervezet tartalmaz.
Hadd jegyezzek meg valamit a vizsgálódással kapcsolatban. Épp a napokban itt járt holland miniszterelnök úr jegyezte meg, hogy kérem, ha önöknél túl gyors lesz és túl magas a munkanélküliség, nos, ez megnehezíti Magyarország beilleszkedését a Közösségbe.
Más szóval fogalmazva: tulajdonképpen ezzel az egyezménnyel, annak ratifikálásával nemcsak magunk számára, hanem a Közösség felé is egy felelősséget vállaltunk.
A harmadik, hogy a Közösségnek csak demokratikus berendezkedésű országok lehetnek a tagjai. S hadd jegyezzem meg az ország megnevezése nélkül: van Európában egy állam, amely hosszú évek óta próbálkozik bekerülni a Közösségbe, de pontosan különböző antidemokratikus jelenségek miatt eddig elutasításban volt része.
Tehát meggyőződésem szerint a demokratikus fejlődésünk szempontjából is rendkívül fontos az, hogy maximális mértékben alkalmazkodjunk a belső demokratikus rend erősítése terén a Közösség kívánalmaihoz s követelményeihez.
Ezért is nyugodtan mondhatom, hogy nemcsak a hat parlamenti párt, de a Parlamenten kívüli demokratikus erők is kell hogy érdekeltek legyenek ennek az egyezménynek a létrejöttében.
S idetartozik az is, hogy egyáltalán nem mindegy a Közösség számára, hogy akár a társult tagjai vagy a teljes jogú tagjai milyen külpolitikát folytatnak. Nem csupán külpolitikai egyeztetés folyik – és itt idővel most már a tizenkettek tulajdonképpen önálló külpolitikát alakítanak ki –, hanem nagy figyelemmel kísérik a hozzátartozóknak a konkrét tevékenységét.
(17.00)
Egyetértünk azzal, hogy ez a társulási egyezmény ugyan együtt kezel bizonyos mértékig bennünket a lengyelekkel, Csehországgal és Szlovákiával, de ugyanakkor jogosnak tartom, ami a vitában is felmerült nálunk a bizottságban és a különböző államférfiakkal való megbeszélés során, hogy azt viszont igényelnénk, ha Magyarországon hamarabb jönne létre a társulás, illetve a tagság feltételei, akkor ne vegyenek egy kalap alá bennünket. Azzal együtt, hogy véleményem szerint nekünk örülni kellene, ha például Szlovákiával is tető alá fogják tudni hozni a társulási egyezményt.
Hadd tegyek viszont egy megjegyzést: sajnos, ha leszedik a magyar nyelvű eligazító táblákat, akkor a szlovák szomszédaink utat tévesztenek. Európa helyett valahova Ázsia belsejébe fognak haladni. Tehát nem a Közösséghez fognak masírozni. De mi mindenképpen örülnénk annak, ha ők is felcsatlakozhatnának Európához.
Amit én nagyon fontosnak tartok – és ebben a folyamatosság jeleit is látom –, hogy tulajdonképpen ezzel az egyezménnyel a Közösség elismeri azt a fejlődést, azokat a változásokat, amelyek az elmúlt 10-15 évben Magyarországon végbementek. Ebből az is következik, hogy meg kell őriznünk – jó értelemben meg kell őriznünk – azt az előnyünket, amit a környező államokkal szemben élvezünk, mert ez az ország, a nemzet javára válik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezeknek a szempontoknak a figyelembevételével a külügyi bizottság egyhangúlag támogatja a társulási egyezmény elfogadását és javasolja a tisztelt Parlamentnek, hogy fogadja el. Köszönöm. (Általános taps.)
