KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP)
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP)
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felszólalásomban a Szocialista Párt parlamenti képviselőcsoportja nevében elsősorban a társulási megállapodás politikai aspektusaival kívánok foglalkozni, a kérdés gazdasági összefüggéseiről Békesi László képviselőtársam fog majd szólni.
Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja elégedett azzal a ténnyel, hogy Magyarország és az Európai Közösségek, azok tagállamai között egy társulási megállapodás került aláírásra. Ezt úgy értékeljük, mint egy fontos állomást egy meglehetősen hosszú úton, mely hosszú út az 1980-as évek elején kezdődött, amikor bizalmas tárgyalások kezdődtek Magyarország és a Közösség viszonyának rendezéséről, amely az első komoly eredményét 1988 szeptemberében érte el egy olyan megállapodással, amely lehetővé tette a diplomáciai kapcsolatok megteremtését, a magyar iparcikkek exportja útjában álló mennyiségi korlátozások fokozatos lebontását és az ipari kooperáció megteremtését, és mely hosszú útnak reményeink szerint a végső állomása a majdani teljes jogú tagság az Európai Közösségekben, akkorra már az Európai Unióban.
Én nagyon örülök annak, hogy miniszter úr expozéjából kiderült: a Kormány a realitások talaján vizsgálja ezeket a perspektívákat. Most már nem hangzanak el olyan kijelentések, hogy 1992-re vagy 1994-re lesz Magyarország az Európai Közösségek teljes jogú tagja. Én azt hiszem, az az ezredfordulóra jelzett teljes jogú tagság körülbelül megfelel a realitásoknak.
A társulási megállapodás azért is örvendetes számunkra, mert összhangban van a szocialistáknak azzal a külpolitikai koncepciójával, amelyben az egyik prioritás a mielőbbi és minél szorosabb kapcsolódás Európa fejlett országaihoz és integrációs intézményeihez.
Tisztelt Ház! A mostani vita értelme természetesen nem a megállapodás kritikája, hiszen változtatásra a dolog természeténél fogva nincs lehetőség, csak az elutasításra, ami viszont nyilvánvalóan összehasonlíthatatlanul nagyobb kárt okozna, mint a megállapodás elfogadása, vállalva annak esetleges gyengéit is.
Más kérdés, hogy egy ilyen jelentőségű nemzetközi megállapodás kimunkálásába, koncepcionális előkészítésébe nem lehetett, nem kellett volna-e jobban, érdemben bevonni a parlamenti ellenzéket is.
Ilyen körülmények között úgy gondolom, hogy ennek a vitának az értelme az, hogy megfogalmazódjék a vita során a követendő kormányzati és parlamenti magatartás, amely biztosítja a megállapodásban foglaltak kölcsönös és maradéktalan teljesítését, a megállapodás lehetőségeinek kihasználását érdekeink maximális biztosítására, és a felkészülést a majdani teljes jogú tagságra.
Miben látja a Szocialista Párt képviselőcsoportja a társulás jelentőségét?
Mindenekelőtt abban, hogy kormányzati és parlamenti szinten egyaránt keretet biztosít a politikai párbeszédhez, az álláspontok kölcsönös megismeréséhez, a véleménycseréhez és a politikai együttműködéshez, vagyis kapcsolódást az európai politikai együttműködéshez. Ez meggyőződésünk szerint közvetve erősíti Magyarország biztonságát, és mivel az Európai Közösségek hasonló megállapodást kötött a Visegrádi Hármak másik két államával, és ugyanilyen megállapodást tervez kötni Romániával és Bulgáriával is, azt mondhatjuk, hogy ez közvetve az egész térség stabilitását erősítő tényező.
A második dolog, hogy a megállapodás, a társulás lépcsőzetesen és aszimmetrikus ütemezéssel megteremti a szabadkereskedelmet Magyarország és az Európai Közösségek tagállamai között, megkönnyíti a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad mozgását.
A harmadik, hogy a gazdasági és pénzügyi együttműködéssel hozzájárul a szociális piacgazdaság kiépüléséhez, Magyarország gazdasági fejlődéséhez.
S a negyedik, hogy a politikai és kulturális együttműködéssel segíti a parlamentáris demokrácia intézményrendszerének és értékrendszerének megszilárdulását, vagyis elősegíti az európai politikai kultúra követelményeinek és szokásainak meghonosítását. Ez természetesen egy olyan politikai kultúra, ahol nem keverik össze a demokratikus baloldalt a szélsőballal, ahol szélsőjobboldali tényeket nem próbálnak kiegyensúlyozni szélsőbaloldali fantomokkal, és ahol szélsőjobboldali, a fasizmus esetleges újraéledését jelző megnyilvánulásokra a konzervatív kormányok sem azzal válaszolnak, hogy másutt még nagyobb az ilyen veszély, hanem elhatárolódnak és intézkedéseket tesznek.
Vannak-e a megállapodásnak hiányosságai?
Nyilván vannak, és ez azzal függ össze, amit már többen elmondtak előttem, és miniszter úr expozéja is hangsúlyozott, hogy ezt a megállapodást csak úgy lehetett létrehozni, hogy a másik oldalon a Közösségek és annak 12 tagállama ültek. Ilyen körülmények között is meg kell azonban említeni, hogy megítélésünk szerint a teljes jogú tagságnak ezt a megfogalmazását, amely csupán mint jóindulattal kezelt és támogatásra méltó magyar igényt a preambulumban fogalmazza meg, csatlakozási követelmények említése és csatlakozási menetrend említése nélkül, a kívánatosnál, vagy az optimálisnál gyengébbnek tartjuk.
(18.30)
És a megállapodás hiányának tartjuk, hogy alig-alig szól szociális kérdésről. Ez véleményünk szerint politikai kérdés is, az MSZP ugyanis olyan Európát szeretne látni, amely nem csupán az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad mozgását biztosítja, hanem szociális biztonságot is garantál. A dolog egyébként nem megoldhatatlan, hiszen tudomásunk szerint az Európai Közösségekben – legalábbis szakértői szinten – van erre készség, és tudomásunk van arról is, hogy Bulgáriával és Romániával már olyan társulási megállapodás kialakítására, megkötésére van esély, amely a szociális dimenziót nagyobb mértékben veszi figyelembe.
Milyen politikai feladatokat látunk ebben a helyzetben? Mindenekelőtt azt, hogy az átmenet második szakaszára, ezt megelőzően készüljön egy olyan széles körű konszenzuson alapuló koncepció, amely él azokkal a lehetőségekkel, amelyeket miniszter úr is említett – hangsúlyozva, hogy ez a megállapodás nem egy zárt rendszer –, és amely lehetőségekre már legutóbb az Európai Közösségek és a Visegrádi Hármak októberi luxemburgi külügyminiszteri találkozója is utalt, hogy a lehető legelőnyösebb módosításokat sikerüljön elérnünk a társulási megállapodásban.
A második dolog: annak elérése, hogy a teljes jogú tagság kérdésében majd egykor az Európai Közösség oldaláról ne kizárólag – és ha lehet, ne is elsősorban – a konformitás, hanem a kérdés politikai fontossága legyen a döntés alapja, ahogy az Spanyolország és Portugália csatlakozása esetén történt.
A harmadik: annak elérése, hogy a teljes jogú tagság kérdésében Magyarországot – ahogy többen utaltak rá már az előttem szólók közül – valóban saját adottságai, érdemei és eredményei szerint, és ne egy csomag részeként kezeljék. Hiszen amennyiben csoportos megközelítés kerülne alkalmazásra, akkor a térség instabilitása eleve fékezően hathatna a mi esélyeinkre. Másrészt fékezhet az is, ha olyan országokkal kezelnek bennünket együtt, amelyeknél a szükséges adaptációs folyamat különböző okok miatt hoszszabbra nyúlik, mint nálunk.
Annak, hogy mindezek teljesüljenek, bizonyos feltételei is vannak. Ilyen feltételnek tartjuk mindenekelőtt azt, hogy széles, minimum hatpárti konszenzuson alapuló, koherens európai közösségi politikát tudjon képviselni a magyar diplomácia és gazdaságdiplomácia egészen a teljes jogú tagság eléréséig.
A második feltétel, hogy a tárcaközi rivalizálás helyett szoros tárcaközi együttműködés legyen a meghatározó.
A harmadik, hogy mielőbb kiépüljön központi és tárcaszinten a kormányzat EK-struktúrája.
A negyedik: figyelembe véve, hogy Magyarország és az Európai Közösségek kapcsolatai a magyar külpolitika egyik legfontosabb prioritását jelentik, brüsszeli európai közösségi missziónkon biztosítani kell a megfelelő szervezeti, tárgyi és személyi feltételeket. Az Európai Közösségek mellé véleményünk szerint olyan nagykövetet kell akkreditálni, aki az integráció politikai és gazdasági kérdéseiben szakemberként igazodik el, és aki nem foglalkozik más, egyébként ugyancsak fontos kérdésekkel, például Magyarország és Belgium, illetve Luxemburg kétoldalú kapcsolataival, vagy akár a NATO-val is.
A törvényhozási munkában figyelemmel kell lenni a konformitás, a jogrendszer harmonizálásának követelményeire. Ez is egy fontos feltétel. És végül igényelni és biztosítani kell valamennyi parlamenti párt részvételét a diplomáciai, törvényhozási és tájékoztatási munkában, amelynek célja a teljes jogú tagság hazai és nemzetközi feltételeinek kimunkálása. Köszönöm a türelmet. (Taps.)
