LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Többen kifejtették már, hogy az Európai Közösséghez való csatlakozásnak nincs alternatívája. Minden probléma ellenére valóban ez az út, amelyen haladnunk kell. Ezzel messzemenően egyetértek!
Egyetértek miniszter úrnak azzal az első megállapításával, hogy egy rendkívül nagy jelentőségű első lépésről van szó. Mint ismeretes, a megállapodásra – többen elmondták – az aszimmetria a jellemző. Vagyis az első öt évben ipari termékeink kedvezőbb feltételekkel juthatnak az EK piacaira, mint fordítva. Minden eddiginél élesebben szeretném azonban kihangsúlyozni azt, hogy ennek az első öt évnek a felhasználása, kihasználása, kiaknázása hallatlanul fontos.
(20.00)
Megítélésem szerint egy óriási veszélyforrás rejtőzik abban, amennyiben a magyar ipar alapjainak – hogy úgy mondjam – az újbóli lerakását és a vállalkozásoknak a fejlesztését elmulasztanánk az első öt évben, és amikor már egyenlő feltételek alakulnak ki a második félidőben – hogy úgy mondjam –, akkor kellene ezeket kialakítani.
Miket kell tenni? Nyilván nagyon sok mindent, szinte felsorolhatatlant. Addig az ipari szerkezetváltást sok helyen meg kellene kezdeni vagy befejezni, egy regionális fejlesztéspolitikát kellene kialakítani, egy infrastruktúrafejlesztés-politikát létesíteni és egy ésszerű munkaerő-politikát kialakítani. A már Petrenkó úr által említett miskolci gazdasági bizottsági ülés számomra egy katasztrofális képet hozott. A 15 felszólalóból 14 – a megye és a régió vezetői közül – valóban egy igazi katasztrófát vázolt fel, amelyet óriási erőfeszítésekkel lehetne csak megfordítani. Ehhez idő kell, pénz kell és fejlesztési elképzelés kell. Megítélésem szerint pillanatnyilag lényegében mindegyiknek a hiányában vagyunk, és a legfájdalmasabb az, hogy nem láttam és nem látok eddig egy olyan fejlesztési elképzelést, amely ezeket a rendkívül nehéz, bonyolult kérdéseket – főleg a regionális politikát – józanul, világosan, egyértelműen felvázolná. Öt év alatt, tehát az első öt évben hihetetlen erőfeszítésre van szükség a mai és a leendő Kormánytól egyaránt.
A második megjegyzésem az, hogy igen nagy örömmel hallottam miniszter úrtól – nyilván a szerződés 28. és 30. §-aira utalva –, hogy a magyar fél szükség esetén élni kíván a piacvédelem megengedett eszközeivel. Pontosan erre utaltam a múlt heti interpellációmban, és lényegében nem mondtam többet annál, amit a miniszter úr úgy jellemzett – szó szerint idézem –, szerződéssel összehangolt piacvédelmi intézkedésekre van szükség, amennyiben ez természetesen a későbbiekben egyáltalában felmerül. Megítélésem szerint pontosan erről van szó azzal, hogy ahol fontos nemzetgazdasági érdekről van szó, és ahol az adott vállalkozások tőkevonzó képessége reális, magyarul a privatizációnak a reménye legalább fennáll, ott ezeket az intézkedéseket akár már most meg kell tenni, megítélésem szerint már meg is kellett volna kezdeni. Itt gyakorlatilag megvédhető és még gazdaságosan megmenthető vállalkozásokról van szó. Ebben ez a bizonyos borsodi válságülés – hogy úgy mondjam – még inkább megerősített.
A negyedik kérdés, amit említenék, az a szerződés 67–68. §-ához kapcsolódik, amit már többen – többek között Szájer képviselőtársam is – idéztek, a jogi szabályozás. Én ennél többet mondanék, mert ez lényegesen több, mint jogi, ez egy jogi, műszaki, gazdasági szabályozási fejezet, paragrafus. Itt tulajdonképpen a vámjogtól a bankjogon, a fogyasztóvédelmi és a termékfelelősségi törvényi szabályozáson keresztül a műszaki szabályozásig vagy akár a környezetvédelemig rendkívül fontos tételekről van szó. Ez a fejezet összesen tizenhat nagyobb területet ölel fel, jelöli meg, mint a megállapodás harmonizációs feltételeit.
Hogy állunk ezen a téren? A kép rendkívül vegyes. Van, ahol viszonylag jól állunk, például a versengők tekintetében, ahol egy korszerű európai versenyszabályozásunk van. Nyilván ennek az alkalmazása még részben hiányos. Sok területen azonban igen lassú az előrehaladás; roppant sokat és roppant gyorsan kell megtenni. Ehhez nyilván szükséges egy intézményi háttér, amelyben nagyon sok még a hiányosság, sok még a lyuk. Műszaki-gazdasági szabályozási rendszerre van szükség, amely bizonyos tekintetben elindult, bizonyos tekintetben még csak most van kialakítás alatt, valamint igen súlyos törvényhozási feltételekről van szó. Ezt saját magunknak kell mondani, hogy a következő időszakban megfeszített munkára van szükség, önmagában már csak azért, hogy egyáltalában ez a harmonizáció végbemehessen.
A gyorsítás a törvényhozás szintjén rendkívül fontos. Gondolok itt elsősorban a vámjog, a pénzügyi szolgáltatások, az élelmiszerjog, a szabványosítás, a környezetvédelem; és bizonyos fokig saját munkánkra utalva a termékfelelősség és a fogyasztóvédelem törvényeire vagy törvényjavaslataira utalnék. Hogy mennyire rajtunk is múlik ez a kérdés: csak megemlíteném azt a jogszabályt, amit Katona képviselőtársammal múlt év decemberében nyújtottunk be, amit februárban sürgősséggel elfogadott a Parlament a termékfelelősségről. Ezt júniusban módosítottuk, mert láttuk, hogy mennyi idő van. Lassanként decembert írunk, és az a termékfelelősségi törvény, amelynek körülbelül egyéves a bevezetési moratóriuma a vállalatok felkészülése érdekében, mind a mai napig nem került a Parlament elé, holott a bizottságok egyhangúlag jóváhagyták ezt a törvényt. Tehát úgy gondolom, hogy nekünk is van mit tennünk ezen a téren. Ezt a törvényjavaslatot a fogyasztóvédelemmel együtt a 68. § tételesen tartalmazza.
A fogyasztóvédelmi törvényjavaslatot – csak tájékoztatásul mondom –, amit már olyan sokan sürgetnek rajtunk, ugyancsak Katona képviselőtársammal koncepciós szinten egy bizottsággal elkészítettük, és jövő héten fogjuk véleményezésre szétküldeni. Tehát megítélésem szerint rendkívüli mértékű gyorsításra van szükség a törvényhozás terén a harmonizálás érdekében.
Befejezésül ugyancsak Szájer képviselőtársam egy megjegyzésére szeretnék utalni, aki azt mondta, hogy óriási hiányosság van – hogy úgy mondjam – ennek a törvénynek a magyar lakossággal való megismertetésében és általában a felkészülésben. Én úgy mondanám, hogy talán még nem is ez a legnagyobb baj, hogy ez rendkívül lassan és bizonytalanul halad, hanem tulajdonképpen a vállalatok azok, amelyeknek maguknak a legjobban kellene ismerni és felkészülni, azoknak az ismertsége is rendkívül alacsony fokot tükröz. A Gazdasági Kamara közelmúltban történt széles körű felmérése szerint a megkérdezett vállalatoknak mindössze 20%-a érzi úgy, hogy többé-kevésbé felkészült a megállapodás alkalmazására. De a legszomorúbb, hogy a magyar vállalatok körülbelül 30%-ának fogalma sincs, hogy miről van szó, mit tartalmaz a megállapodás, és milyen módon kellene erre felkészülni. Itt tehát egy nagy-nagy ismeretterjesztő munkára van szükség éppen azért, hogy ezek a vállalatok megfelelően, időben tudjanak alkalmazkodni.
Éppen ezért magával a szerződéssel messzemenően egyetértek, de úgy vélem, hogy abban az irányban is, amit felvázoltam, óriási még a tennivalóknak a tömege. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
