PETRENKÓ JÁNOS (független)
PETRENKÓ JÁNOS (független)
PETRENKÓ JÁNOS (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Történelmi jelentőségűek az Európai Közösséghez való társulás lehetőségei, főleg politikai, kulturális és történelmi szempontból.
Ezt azért mondom, mivel a gazdasági bizottság egyetlen olyan tagja voltam, aki mélységesen más irányból közelítettem meg ezt az Európai Közösséghez való társulást, és próbáltam, hátha valaki meg tudja magyarázni, hogy ennek milyen előnyei lesznek a magyar gazdaságban.
Mivel ennek a Kormánynak két és fél év kevés volt ahhoz, hogy a magyar gazdaságot stabilizálja, a mezőgazdaságot rendbe tegye, a bankrendszerünket mozgásba hozza, akkor nem tudom, hogy milyen lehetőség van arra, hogy ránk szabadítsák az Európai Közösségnek azt a vámmentes kereskedelmét, ami egy sokkal magasabb fejlettségi fokon és sokkal rugalmasabban, nem 40 év elmaradott gazdaságával működik.
(19.10)
Első szempontként a vámokról szeretnék beszélni, amelyek nagy csúsztatással vannak tele.
Először is azok a vámok, amiket a külföldről bejövő árukra teszünk, könnyen megfizethetők azért, mert 7-11% között tudnak hitelkeretet felvenni az áruk mozgatására és előállítására, míg mi 40-44%-os hitellel dolgozunk. Ez mutatja a magyar gazdaságnak azt a nagy kaliberű voltát, amit sikerült elérnünk a két és fél év alatt.
Először is nem tudom, hogy a 700 000 körüli munkanélküli, az ipar totális csődje, a mezőgazdaság – szintén – csődje, a textilipar, az agrárvonal és az acélipar, amelyek sújtva lesznek az Európai Közösséggel, hogy fognak tudni megállni a lábukon. Én ennek nem látom a lehetőségét. Bármennyire kutattam utána, bármilyen információt akartam szerezni a világban lévő barátaimtól, mindenütt azt mondták, hogy nem vagyunk teljesen normálisak, uraim. Lehet, hogy én nem vagyok az, de azért egyet hadd mondjak: mivel mi a gazdaságban szerepelünk, a hannoveri vásáron, amelyen három – tavaly, igaz, négy – cég volt jelen, 1990-től a világpiacon megmérettetem a cégemet. Kérem, akkor hol van a magyar gazdaság, és hol van az a fellendülés és az a folyamat, amiről a Kádár miniszter úr beszélt?
Az export vonatkozásában teljesen igaza van, egyetértek vele. 1989-ben a nyugati exportunk 12% volt, 1991-ben 25%, 1992-ben 50%. Egyet felejtett el hozzátenni – és ez óriási csúsztatás, pedig mi nagyon tiszteljük egymást –, azt, hogy nem volt, nincs hova vinni máshová. Tehát gyakorlatilag nagyon olcsón kiárultuk országunk jó részét, ebből jött ez az exportplusz. Nem mi vagyunk jók, uraim, hanem az országot próbáljuk meg árulgatni, és azt hiszem, az Európai Közösségbe való bejutásunk a magyar gazdaság legnagyobb bombája jelen pillanatban.
Én elhiszem, hogy valahová el kell jutnunk. Én azt is elhiszem, hogy nekünk menetelni kell. De uraim, mi '45-től mindig menetelünk. Nem lehetne egy kicsit megnyugodni, hogy hátha függetlenek tudnánk lenni egy kicsit? Egy kicsit, míg összeszedjük magunkat a gazdaságban, a politikánkban is, s akkor hátha nagyobb versenylehetőséggel tudunk nekiindulni a világnak. Ez olyan kis ország, olyan kis termelési értéket állít elő a világban, hogy nem számottevő. Amit a mezőgazdaságban az ezer tonna csirke jelent… – mert azért nem mondanak el sok mindent. Elfelejtették a mezőgazdaságot értesíteni, kitanítani, hogy milyen károkat okoznak az Európai Közösségbe való meneteléssel. A kisgazdákat meg fogják dobálni ezért a menetelésért – nekem olyan érzésem van. Az egy nagy menet, hogy ezer tonna csirkét fognak exportálni, és 18 ezer tonnát termelünk. Tényleg az. Két rossz kereskedő két hét alatt lerendezi anélkül, hogy az Európai Közösségben lennénk.
Nekem olyan érzéseim vannak, hogy nem eléggé tárgyalta ki a Kormány, és mivel nincs ipari és gazdasági koncepciója ennek a Kormánynak – ezt már elmondtam –, így nem is tud oda felnőni, hogy ezt egyáltalán megoldja.
Miskolci kihelyezett ülésünkön az ipari tárcának felvetettem, hogy: az elveszett piacokat hol fogjuk tudni realizálni? Azt mondják: az Európai Közösség vadászterületén fogjuk megtalálni. Mondom, igen, ott megtaláljuk, csak egy baj lesz: mi leszünk a nyulak.
Óriási problémákkal küszködöm, amikor ezeket a gondolatokat elmondom. Szeretnék a Kormánynak hinni, de sajnos, nem tudok. Nem tudok azért, mert nem tudott rendet csinálni, nem tudta lérehozni a bankrendszert, nem tudta a gazdaságot előmozdítani, és az Európába való meneteléssel körülbelül háromszoros munkanélküliséget fog rövid időn belül realizálni – ezt jegyezzük meg! Önök, amikor lenyomják a gombot, akkor ezt fel kell maguknak vállalni és mindenkinek.
Én a FIDESZ-szel egyetértésben ezt egy nagyobb konszenzusos tárgyalásra tenném. Ezt az időt rövidnek tartom arra, hogy mi ebbe így egyáltalán bele tudjunk menni. Igen, ebben a népnek kellene dönteni. Valószínű, hogy minket a nép választott meg – úgy érzem –, azok, akiket olyan béklyókba szeretnénk tenni, hogy még rosszabbul éljenek. Nem szeretném, hogy ebbe a Közösségbe úgy meneteljünk, hogy mi a koldusok legyünk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.)
(Dr. Zsiros Géza: Elnök Úr, két percet kérek.)
