DR. CZOMA LÁSZLÓ (független)
DR. CZOMA LÁSZLÓ (független)
DR. CZOMA LÁSZLÓ (független) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azért kértem napirend előtt lehetőséget a megszólalásra, mert példátlan adatpusztításról döntött egy kormányhivatal, alig néhány nappal a nagy jelentőségűként ünnepelt adatvédelmi törvény megszavazását követően.
Ebben a Házban sok szó esik a történelemről. Nos, most olyan helyzet alakult ki, hogy a rendszerváltás egybeesett az 1990. évi népszámlálással. A Központi Statisztikai Hivatal elnökének utasítására – a tárolási költségek megtakarítása végett – megsemmisítik az 1990. évi népszámlálás személyi és lakás-kérdőíveinek 80%-át, mielőtt még teljesítették volna azokat a szakmai feladatokat, amelyekhez az eredeti kérdőívek adnak segítséget, hiszen alapadataira elengedhetetlenül szükség van.
Véleményem szerint ezzel a nemzeti kincset képező – a rendszerváltozás évében sok száz milliós költséggel készült –, felbecsülhetetlen társadalmi, politikai és gazdasági anyag elvész, zúzdába kerül. Ez jóvátehetetlen kár.
Az 1990. évi népszámlálás alapadatainak megsemmisítése azt jelenti, hogy megszűnik annak lehetősége, hogy valaha is hitelesen értékelhető legyen: milyen örökséget vett át a Magyar Köztársaság, az első szabadon választott Kormány. Egy hivatalnok évtizedek óta beidegződött tollvonással semmisíti meg jelenkori történelmünk legfontosabb, leghitelesebb pillanatfelvételét, anélkül, hogy a képet minden részletében előhívta és kellően kinagyította volna. Semmi nem indokolja, hogy a becslésem szerint évi 2-3 millió forint raktározási költség ne férne bele a Központi Statisztikai Hivatal másfél milliárdos költségvetésébe.
Arra nem akarok kitérni – hiszen a Kormány birtokában van ezeknek az információknak –, hogy a Phare-program keretében egyszer már – korszerű mikrofilmes tárolásra – mekkora összeget nyert el a KSH, illetve hány millió ECU-t kapott a közelmúltban munkafeltételei korszerűsítésére. Arra sem kívánok kitérni, hogy ezeknek az alapadatoknak a megőrzése, titkossága immár az adatvédelmi törvény által is garantált. Így nem ismétlődhet meg az 1941-es népszámlálás eredeti kérdőíveinek esete, és ezeknek a kérdőíveknek az alapján soha, senkit, semmilyen körülmények között nem lehet diszkriminálni.
Zárójelben jegyzem meg – sokszor hivatkoznak rá –, hogy ezek alapján hurcoltak embereket koncentrációs táborba, telepítettek ki az országból. Ám azt is jó lenne feltárni, hol őrzik az 1941-es népszámlálás eredeti kérdőíveit. Mennyit segíthetne az akkori vagyoni helyzet térképének megrajzolása a mostani kárpótlási eljárások során!
Visszatérve az 1990. évi népszámlálás adataihoz: tény az is, hogy a szakemberek korszerűtlennek, a költségeihez képest szegényesnek tartották ezt az adatfelvételt, elégtelennek egy nemzetközi standardeknek megfelelő társadalmi és gazdasági szerkezet vizsgálatához. Ám, mégis, ez az adattömeg ma Magyarországról a legteljesebb képet nyújtja a rendszerváltozás pillanatáról. Tükrözi a lakosság nemzetiségi és anyanyelvi megoszlását, korösszetételét, iskolázottságát, szakképzettségét, foglalkoztatottságát, lakáshelyzetét. A nyugdíjasokról, azok foglalkoztatásáról, valószínű, sokáig ez marad az utolsó felmérés, mint ahogy a lakásépítésről, a lakáshoz jutás mikéntjéről is.
Tisztelt Ház! Most, amikor oly nagy súllyal kerül ide a múlt feltárásának szükségessége, bizony mondom, az 1990. évi népszámlálás adatainak megsemmisítése: merénylet. Erről a hivatali túlkapásról – bízom benne – nem tud a Kormány, nem tud az Országos Levéltár, mint ahogy a Parlament sem.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, érjük el, hogy a közelmúltunkat ne zúzhassa be a Központi Statisztikai Hivatal elnöke. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
