SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy éreztem, és úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat abból a döbbenetből született, amit az okozott, hogy meg lehetett jelenni a nemzeti ünnepen fasiszta jelvényekkel, fasiszta jellegű jelmezekben. Abból a döbbenetből születhetett, amely megbénította a rendezvény szervezőit, hogy fellépjenek az eseményen így megjelenőkkel szemben, akik megzavarták az esemény emlekedettségét. Abból a döbbenetből született, amely megzavarta azt a közösséget, amely ott volt a téren, és nem vetette ki magából ezeket a szélsőségeket.
Feltételezhetően senkiben nem merült fel rövid idővel ezelőtt, hogy meg lehet jelenni az utcán tüntetően, meg lehet jelenni a nemzeti ünnepen fasiszta jelvényekkel, fasiszta jellegű egyenruhában azután, hogy 47 év után Európa összefogott és a fasizmust legyőzte, a fasizmus jelképeit a sárba, a szemétbe dobta, elégette. Ezután senki nem gondolt arra, hogy büntetlenül lehet megjelenni ezekkel a jelképekkel most, a század vége felé. Senki nem gondolja – gondolom –, hogy toleránsnak kellene lennünk ezekkel a szélsőségekkel, toleránsnak kellene lennünk ezekkel a jelvényekkel szemben. Senki nem gondolja azt, hogy ez a politikai paletta színesedését jelzi, s ezt el kell tűrnünk – azok után, hogy ezekhez a jelképekhez szorosan kapcsolódik embermilliók halála, városok, települések elpusztítása, a szadista halál. Ezek után én úgy gondolom, hogy ezek a jelvények alkalmasak és mindig is szorosan kapcsolódnak a gyűlöletkeltéshez.
Ebből a döbbenetből éreztem én azt, hogy született az MDF-képviselőcsoport javaslata, s tényleg nagyon gyorsan reagált erre az eseményre. Azt is lehetne mondani, talán túl gyors volt a reagálás, nem volt alkalom arra, hogy igazán kimunkált jogi munka kerüljön a tisztelt Parlament elé. A javaslat új törvényi tényállást fogalmaz meg, amely olyan szervezetek, mozgalmak jelképeinek használatát tiltja, amelyek a hatalom erőszakos megszerzésére törtek vagy törnek. Ezt a szándék oldaláról, hiszen mind a hat párt itt támogatja, a magunk részéről is támogatjuk, semmilyen olyan jelképet ne lehessen használni nyilvánosan, felvonuláson, az utcán, sehol, amely az erőszakot, a halált, a terrort jelképezi.
A jogalkalmazó szempontjából azonban nem hiszem, hogy ilyen egyszerű lesz a kérdés. Korábbi törvényalkotó munka, illetve miniszteri rendelet a két háború között egyértelműen szabályozott; a 145 000-es belügyminisztériumi rendelet a horogkeresztet tételesen tiltotta be '33-ban, s 1938-ban ugyancsak egy belügyminisztériumi rendelet a nyilasegyenruha hordását tiltotta meg. Jelen javaslat nem rendelkezik ilyen konkrétan, nincs taxáció benne. Valamiféle utalás van az indoklásban, amelyik azt mondja, hogy fasiszta, illetve bolsevista jelképek, de tudjuk, hogy az indoklás nem része a normaszövegnek, nem alkalmas arra, hogy a jogalkalmazót eligazítsa.
Úgy gondolom, hogy egy törvény korrekt végrehajtásához ennél többet kell tennünk, mert a normatív tartalma a törvénynek nem lehet politikai mérlegelés tárgya. Tehát konkrétan meg kell mondanunk itt most, hogy mit akarunk betiltani. Mert a jelenlegi forma a szubjektív értelmezésnek tág teret enged. Ki és mi minősíti, hogy melyik jelkép hova tartozik? Egyáltalán mi a jelkép, és mi a szerepe? Mi kötődik közvetlenül a fasizmushoz vagy a bolsevizmushoz? Mi a pontos jelkép? Egy zászló, jel, vagy esetleg egy név vagy egy mű? Ezek mind betölthetik a jelkép szerepét. És ki dönt majd ennek kiválasztásáról egy tüntetés kapcsán? Talán a mind férfiasabbá váló rendőrök fogják megítélni, hogy például az Orbán Viktor által emlegetett sarló és kalapács most hova minősül? Ez a munkás- és parasztösszefogás jelképe, ami korábbi, mint a bolsevizmus, vagy egy ország címere, vagy tényleg egy bolsevista jelkép, vagy az osztrák címer része, vagy a bolgár nemzeti szocialista párt jelvénye?
Mi történik akkor, ha mondjuk nem állunk meg a sarló és kalapácsnál, hanem a vörös csillagot is idesorolja valaki? Karácsonyi vásárban fölcsillanó csillagok között lesz egy piros is, s akkor ezzel szemben is majd el lehet járni.
Nem akarom azt már továbbmondani, ami a nemzetközi összefüggéseire is vonatkozhat ennek a kérdésnek.
Problémát vet fel a javaslat időtlensége is, kitért a javaslat előadója arra, hogy miért gondolták így. De amikor a javaslat úgy szól, hogy a megszálló államok jelképeire is ki kell terjeszteni, akkor azért megindulhat a fantázia, új törvényi tényállás, új fejezetcím van, tehát nem lehet szorosan kötni a törvény előző szövegéhez. Ezért – tudom, hogy szélsőséges a megjegyzés, de azért, mert korrekt törvényre van szükség és nem szabad semmi szélsőségnek teret engedni – fölmerül a török félhold, a pécsi minaret sorsa, mert nem mondhatjuk azt, hogy nem szállták meg, és nem erőszakkal szállták meg Magyaroszágot.
De lehet tovább is folytatni ezt: a '48-as szabadságharcot letipró Habsburgok kérdése is fölmerül; az ő jelképeik, vagy az orosz cár, a Miklós-kereszt hova fog sorolódni ezek után? És lehet más irányba is menni: a képviselői irodaház mellől Marx szobrát már elvitték. Lehet, hogy Marx neve is úgy fog megfogalmazódni, mint ahogy sokan bolsevizmusban indokolatlanul is, nem tiszta módon hivatkoztak rá, hogy Marx nevét is idesorolják. Nem tudom, mi lesz szegény képviselőtársunkkal, lehet, hogy neki majd magyarosítani kell a nevét. (Derültség.)
Ugyanígy a javaslat Magyarország függetlenségével függött össze, nem tudom, mi lesz a volt antantállamok zászlaival, mert ők sem vendégként érkeztek Magyarországra. Tehát azt hiszem, és azt jelzik a most felsoroltak, hogy ez a törvény jelen formájában nem alkalmas arra a nemes célra, ami megfogalmazódott a törvényjavaslat előkészítésében.
Egyik oldalon túl tág teret enged a javaslat, a másik oldalon pedig túl szűk, mert nagyon Magyarországhoz köti a jelvényeket, jelképeket. Sok szélsőség jelent meg Magyarországon, de azt hiszem, nemcsak itt jelentek meg szélsőségek, amihez egyértelműen kötődnek indulatok. Például az olasz fasizmus jelképeit nem tiltaná be Magyarországon most egy törvényjavaslat. Tudom, hogy sokaknak kedves lehet, hogy avval meg lehetne jelenni, azt hiszem, a törvényjavaslat céljaival ugyancsak nem lehetne összeegyeztetni.
Nem rendelkezik a törvény – épp azért, mert ennyire általános – arról, hogy mi lesz a stilizált formákkal, mi lesz az átvitt értelemmel. Tehát azt hiszem, a fentiek alapján egyértelmű az, hogy nem lehet megkerülnünk, hogy konkrétan fogalmazzuk meg ebben a törvényjavaslatban, hogy a törvényalkotó szándéka milyen jelképekre terjed ki, melyek azok az önkényuralmi jelvények, jelképek, amelyekhez egyértelműen tapad ma is az, amiért tiltani akarjuk. Melyek azok a jelképek, amelyeket az európai politikai kultúra kivétel nélkül tilt? Melyek azok a jelképek, amelyek ma is hordozzák azt a tartalmat, ami miatt tiltani akarjuk, amely e civilizált világban elfogadhatatlan? Melyek azok a jelképek, amelyek ma egyértelműen alkalmasak arra, hogy gyűlöletet keltsenek? Mert a jelek először valóban csak fizikai formájukban jelennek meg, azonban ezen túlmutatva jelentéseket hordoznak, s ez már nem fizikai, hanem szellemi.
Tehát nekünk most ebben a vitában ezt a szellemi jelentést kell konkrétan, nem sommásan megfogalmazni.
(12.00)
Mert amikor most értékelni akarjuk, hogy mi a fasiszta, mi a bolsevista jelkép, és mi a szélsőség, és mi az önkényuralom, akkor nem kerülhetünk meg egy sor kérdést, s nem lehet ennek az értékelésnek a feladata jogalkalmazói – ez komoly filozófiai, történeti, politikai feladat, és mint elhangzott javaslat: nem kerülhetjük meg, hogy ennek a feladatnak a magyar Országgyűlés ne tegyen eleget! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
