FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A pártok gazdálkodásáról szóló 1989. évi törvény egyes pontjain túlhaladt az élet, változtatásra szorulnak, más pontok megváltoztatását pedig a Parlamentben képviselt 6 párt egyetértésben határozta el.
A javasolt változtatások érdemben nem változtatják meg a pártok működéséről és gazdálkodásáról még 1989-ben, a háromoldalú tárgyalásokon kialakított alapelveket. Ezeket az alapelveket a társadalom már akkor elfogadta és megértette. Az alapelv lényege az, hogy többpárti parlamentáris demokráciákban a pártok töltik be azt a más szervezet által betölthetetlen szerepet, amelyek révén az önkormányzatok testületeibe, a fővárosi és megyei közgyűlésekbe és ide a Parlamentbe demokratikus választások révén bejussanak a lakosság akaratát megszemélyesítő képviselők.
Ezt a hatalmas szelekciós feladatot nem tudnák elvégezni a pártok pusztán önerőből, a tagság befizetéseiből, ehhez a munkához a társadalom hathatós segítsége is szükséges. Teljesen nyilvánvaló, hogy demokratikus előzmények hiányában és a múlt öröksége miatt fokozatosan elszegényedő társadalomban a saját erőre, csupán a saját tagdíjakra ítélt pártok nem tudnának megbirkózni a megfelelő politikus szakemberek kiválasztásának feladatával és a választások költségeivel, és emiatt a békés átmenet s maga a demokratizmus kerülhet veszélybe.
Mérlegelni kell azt is, ami a demokratizmust akkor fenyegeti, ha a forrásszegény pártok valamely külföldi vagy belföldi tulajdonosréteg támogatására szorulnak, és így nem a választóik, nem a lakosság érdekeit képviselnék ezután, hanem az őket szponzoráló hatalmasságokat.
Ezeket a veszélyeket felmérve tűnik szerencsésebb megoldásnak az egész társadalom, az egész lakosság irányába elkötelezni a pártokat, és megelőzni azt, hogy a politika, a politizálás erre ráérő, erre fölös pénzt áldozni tudó rétegek kiváltsága legyen.
A társadalomnak csak egy nagyon szűk rétege nem érdekelt ebben a megoldásban, de ez a kör ténylegesen is nagyon szűk. A pártok állami támogatását pusztán egyetlenegy, gyakran szélsőségeket valló napilap, és néhány kis létszámú, demagógiára építő párt, társaság és egyesület helyteleníti.
A pártok állami támogatásának az alapelve nem határozza meg a részletkérdésekben történő eligazodást, erről politikai konszenzussal időről időre dönteni kell. Pl. mekkora legyen az állami támogatás mértéke. Joggal felvetődhet az az igény, hogy az állami támogatás mértéke ne haladja meg a pártok évi költségvetésének 50%-át. Az is felvetődhet, hogy a tagdíjak kétszeresét vagy háromszorosát ne haladhassa meg az állami támogatás mértéke.
Ezek az előírások azonban nehezen ellenőrizhetők, hiszen vannak olyan pártok, amelyek nem hajlandók nyilvánosságra hozni tagságuk névsorát, és az általuk befizetett tagdíjakat. Erre őket nem lehet kötelezni.
Felvetődhet az is, hogy tágítsuk a támogatásban részesíthető pártok körét, nehogy túlságosan a mai 6 párt hitbizománya legyen a Parlament. A mai közmegegyezés szerint a parlamenti választásokon legalább 1%-ot elért pártok részesülhetnek állami támogatásban. Különösebb összegkihatás nélkül le lehetne szállítani ezt a limitet 0,5%-ra, azonban azt is tudnunk kell, hogy a kormányozhatóság és a túlságosan szélsőséges vélemények kiküszöbölése érdekében a legtöbb országban a választási törvények megállapítják a Parlamentbe való bejutás küszöbértékeit. Magyarországon ez a küszöbérték 4% volt. Nincs különösebb értelme annak, hogy jelentősebb számban parlamenti vagy önkormányzati felelősség nélküli pártok állami támogatásban részesüljenek.
A 6 parlamenti párt egyetértett abban, hogy korlátozott mértékben a pártok adómentes gazdasági tevékenységeket folytathassanak. Kiadványokat jelentethetnek meg, pártot szimbolizáló termékeket vagy más ilyen célú tárgyakat állíthatnak elő és terjeszthetnek, ingatlanokat és helyiségeket adhatnak bérbe e törvényjavaslat értelmében.
Nyilvánvaló, hogy a gazdálkodói versenysemlegesség elvét sérti az, hogy bizonyos sajtótermékek a jövőben az általános forgalmi adó alól mentesülhetnek, igaz azonban, hogy nem is igényelhetik vissza az általuk kifizetett forgalmi adót; hogy bizonyos tárgyak előállítása után vagy bizonyos ingatlanok kiadása után nem kell majd adót fizetniük.
A konszenzust kötő pártok azonban azon a véleményen állnak, hogy a versenysemlegesség sérelmének tagadhatatlan ténye kisebb baj, mintha kormányzati pénzügyi ellenőrök, adóhatóságok kilincselnének a pártközpontokban. Mint ismeretes, csakis kormánytól független hatalmi tényező, az Állami Számvevőszék ellenőrizheti a pártok tevékenységét. Az adómentesen engedélyezett gazdálkodói tevékenység köre pedig meglehetősen szűk körű, érdemben nem befolyásolhatja hátrányosan a szabad verseny érvényesülését egyik területen sem.
A törvény szerint a jövőben az állami költségvetésből a pártok támogatására fordítható összeg 25%-át egyenlő arányban az Országgyűlésben, az országos listán mandátumot szerzett pártok között kell felosztani. Az új eljárás a kormánypártok nagymértékű engedékenységét tükrözi, hiszen ennek elfogadása esetén csökken az a költségvetési támogatás – különbség a kormánypártok és az ellenzéki pártok között –, amely eddig a létszámarány-különbségből fakadt.
A törvényjavaslat a pártokkal szemben szankcionáló intézkedéseket is tartalmaz. Mint hozzászólásom elején említettem, a pártok fő feladata az, hogy megfelelő szaktudású embereket kiválasszanak és a politika küzdőterére küldjenek.
Nincs értelme a párt létének, ha nem közvetítenek akaratokat, szándékokat, óhajokat a lakosság valamely rétege és a mindenkori fönnálló helyi vagy országos hatalom között.
A törvényjavaslat szerint, ha valamely párt az egymást követő két általános országgyűlési képviselői választáson nem állít jelölteket, akkor a bíróság, az ügyészség indítványára, a párt társadalmi szervezetként való további működésének érintetlenül hagyásával megállapítja a párt működésének a megszüntetését. A törvényjavaslat intézkedik a párt megszűnése esetén keletkező vagyonjogi kérdések megoldásáról is.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Az előbb elmondottakból kiviláglik, hogy váratlanul felvetődő politikai és gazdálkodói problémák ma nem teszik lehetővé, hogy hosszú távra törvényt alkossunk a pártok működéséről és gazdálkodásáról. Néhány évig azonban remélhetőleg ez a törvény is erősíteni, szilárdítani fogja demokratikus intézményrendszerünket.
Köszönöm a figyelmüket.
