SZABÓ LAJOS (FKgP)
SZABÓ LAJOS (FKgP)
SZABÓ LAJOS (FKgP) Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt 36-os frakciója nevében kívánom előadni észrevételeinket a Kormány által előterjesztett 6813-as számú törvényjavaslatról, mely a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről kíván rendelkezni.
Véleményünk kialakításánál figyelembe vettük az Állami Számvevőszék 7290-es számú véleményét is, tekintettel arra, hogy az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény előírja, hogy az Országgyűlés a társadalombiztosítás költségvetési törvényjavaslatát az Állami Számvevőszék véleményével együtt tárgyalja.
Már elöljáróban köszönetet kell mondanunk az Állami Számvevőszéknek, mert annak ellenére, hogy a Népjóléti Minisztérium a tárgyalásba vett törvényjavaslatot a benyújtással egyidejűleg nem küldte meg az Állami Számvevőszéknek, sőt a Számvevőszék véleményének elkészültéig azt nem adta át hivatalosan, mégis egy alapos és korrekt tanulmánnyal segítették a törvényjavaslat áttekintését, a képviselők törvényalkotó munkáját.
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló törvénytervezet a társadalombiztosítást mint az államháztartás alrendszerét kezeli, mely önálló pénzügyi alapokból épül fel: nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási alapból. Ezek inkább csak elvek, a feltételek az önállósághoz még nem adottak.
A társadalombiztosításban 1990-ben megindult kedvezőtlen folyamatok felerősödtek, az 1992. év zárásakor és az 1993. év tervezésekor jelentős hiánnyal kell számolni, melynek javasolt finanszírozási módja törvényességi szempontból kifogásolható.
A társadalombiztosítás bevételei 1989-hez viszonyítva 70%-kal, kiadásai 100%-kal növekedtek. A kedvezőtlen helyzet kialakulásában a járulékbevételek tervezettnél lényegesen kisebb összegű megvalósulása játszott döntő szerepet. Már az 1991-ben nulla szaldóval tervezett társadalombiztosítási költségvetés 22 milliárd forintos hiánnyal zárt. Az 1992. évi X. törvény újra nulla szaldóval tervezte a költségvetést, de az első nyolc hónap tényszámaira alapozott prognosztizált hiány 32,9 milliárd forint.
Elképesztő, szinte bénító mértékben növekedett a tartozásállomány. Míg 1989 végén 11,2 milliárd forinttal, 1992. augusztus végén 79,9 milliárd forinttal tartoztak a járulékfizetésre kötelezettek a társadalombiztosításnak.
Semmi esély nincs arra, hogy a tartozásállomány csökkenjék, sőt arra sincs kilátás, hogy az 1991. évi hiány finanszírozásába bevont 2l 717 millió forint likviditási tartalék arányos része visszapótolható legyen.
A törvényjavaslatban szereplő összegek tervezésében sok a bizonytalansági tényező, mert nincsenek megbízható létszám- és kereseti adatok, így egyes tételeknél kénytelenek voltak becslésre hagyatkozni.
A tervezet előkészítőinek alkalmazkodni kellett a Kormány döntéséhez is, mely szerint a tervezhető hiány nem lehet több 40 milliárd forintnál. Ez a feltétel néhány olyan intézkedés előterjesztésére késztette vagy inkább kényszerítette a Népjóléti Minisztériumot, melyeket később szeretnék ismertetni és vitatni.
A nyugdíj-biztosítási alap bevételeit 305,9 milliárd forinttal, kiadásait 328,3 milliárd forinttal, a hiányt 22,4 milliárd forinttal terjesztették elő, ennek fedezetére értékpapír, valószínűleg kötvény kibocsátását tervezik.
A nyugellátásokra 294,4 milliárd forint fordítható 1993-ban, 1992-ben ezen a címen körülbelül 253 milliárd forint kerül kifizetésre. A tervezett növekmény 41,1 milliárd forint, melynek csak a fele fordítható a nyugdíjak emelésére.
A különbség sajnos rámegy az 1992. évi nyugdíjemelések áthúzódó hatásaira, és arra, hogy az induló nyugdíjak az átlagosnál magasabb összeggel kerülnek számfejtésre.
Mindezen nyilvánvaló pénzügyi realitás mellett sem fogadhatjuk el, hogy az 1992-ben hozott, az átlagkereseteket követő, a nyugdíjak értékmegőrzését célzó döntésünket országgyűlési segédlettel játsszuk ki. Vagyis a 16-17%-os törvénybe beépített bérkompenzáció helyett a nyugdíjak emelkedésének mértéke 12,3 legyen, amiben benne van a '92. évi nyugdíjemelések áthúzódó hatása is.
Az egészségbiztosítási alap bevételei 268 milliárd forint, kiadásai 286 milliárd forint, a kettőből eredő hiány 17,4 milliárd forint, amelynek fedezetére szintén értékpapír kibocsátására gondolnak.
Az ellátások biztonságos finanszírozása szempontjából nagyon lényegesnek tartjuk, hogy mindaddig, amíg az alap likviditási tartalékai nincsenek az előírt szintre feltöltve, a társadalombiztosítás korlátlan összegű, tehermentes likvid forráshoz juthat a központi költségvetéstől. Feltétlenül meg kell említeni az alapok forrásai között szereplő 2,8, illetve 2,2 milliárd forint bevételt, összességében 5 milliárdot mint a társadalom biztosítására 1992-ben átadott 100 milliárd forint vagyon várható 1993. évi hozadékát.
Emlékeztetem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy az 1992. évi X. törvény rendelkezései szerint 1994. év végéig a társadalombiztosítást 300 milliárd forint értékű vagyonjuttatásban kell részesíteni. 1992-ben még konkrét vagyonátadásra nem került sor annak ellenére, hogy a Gazdasági Kabinet már júniusban létrehozta a társadalombiztosítási vagyonátadást előkészítő szakmai bizottságot, a Gazdasági Kabinet a bizottság két előterjesztését tárgyalta, elfogadta, de a Kormány által is elfogadott befektetési szabályzat hiányában – melyet az OTF-nek kellett volna elkészítenie – és az ÁVÜ-portfolió körüli viták és az ÁV Rt. körüli bizonytalanságok miatt vagyonátadásra még nem kerülhetett sor.
(10.20)
Holnap új előterjesztésünket tárgyalja a gazdasági kabinet, és a kapcsolódó határozatok elfogadása esetén lehet csak reményünk arra, hogy a vagyonátadás folyamata megindul és felgyorsul.
Mindamellett nem hallgathatjuk el aggályunkat sem az ÁVÜ vagyonzsugorodását és az ÁV Rt. megalakulása körüli bizonytalanságokat látva. Fel kell hívnom a tisztelt Ház figyelmét, a vagyonátadás meghiúsulása az alapok bevételeit ötmilliárd forinttal csökkenti, ugyanakkor az egyenleg hiányát ötmilliárd forinttal növeli. Már utaltam arra: sok a bizonytalansági tényező a törvényjavaslatban, de súlyos gond számunkra, hogy a törvényben előírtnál alacsonyabb mértékű nyugdíjkompenzáció, a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság orvosi elbírálásának szigorítása, a táppénzrendszer változtatása, a gyógyszertámogatások adminisztratív intézkedésekkel történő korlátozása, a gyed minimumának megszüntetése ellenére az alapok együttes hiánya – hangsúlyoznom kell: remélt hiánya – 40 milliárd forint. A hiány kiegyenlítésére tervezett kötvénykibocsátást a Magyar Nemzeti Bank lebonyolításában elkerülhetetlen megoldásnak tartjuk, de tisztában kell lennünk azzal is, hogy a kamatokra és a törlesztőrészletekre vállalt garancia a központi költségvetést súlyosan terheli.
Itt osztoznék Fekete Gyula képviselőtársam és a költségvetési bizottság aggályaiban a törvényességre vonatkozóan. Bízom abban, hogy igen tisztelt képviselőtársaim – pártállásra tekintet nélkül – a nemzet közös ügyének érzik, hogy a társadalombiztosítás szolgáltatásait közmegelégedés kísérje, és ennek érdekében építő javaslatokkal segítik a törvényjavaslat elfogadását. Frakciónk a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szíves türelmüket. (Taps.)
