VARGA MIHÁLY, (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY, (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY, (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Mielőtt rátérnék a mondandóm érdemi részére, amiben majd kifejtem a FIDESZ álláspontját a kétkulcsos ÁFA-ról, csak egy rövid megjegyzést szeretnék tenni a Békesi László által elmondottakhoz.
Valóban, nagyon sok ponton egyetértünk a Szocialista Párt véleményével. Békesi László azt mondta, hogy a FIDESZ megváltoztatta a korábbi álláspontját. Én úgy vagyok informálva, hogy nem változtatta meg. A költségvetési vita során Orbán Viktor az őáltala elmondottakban egyértelműen leszögezte, hogy nem támogatjuk a kétkulcsos ÁFA-t. Az irányelvek vitájában valóban egy várakozó állásponton voltunk. Azt mondtuk, hogy ha azokkal a preferenciákkal és azokkal az indoklásokkal, amelyek a miniszteri expozéban elhangzottak, kerül bevezetésre a kétkulcsos ÁFA, akkor támogatni fogjuk. Beszédemben arra szeretnék kitérni, hogy miről is van szó ezeknél a preferenciáknál.
Jómagam is azzal kezdeném, amivel Békesi László, valóban, az Országgyűlés régen tárgyalt olyan gazdasági törvényjavaslatot, amelyet a társadalom ilyen nagyfokú visszhanggal kísér, mint a kétkulcsos ÁFA, az ÁFA-törvény módosítása.
Miről van szó, tisztelt Ház? Az eddigi három kulcsot, a 0, 15 és 25%-os adókulcsot, amelyik a termékek és szolgáltatások ÁFÁ-ját jelentette, január 1-től a kormány 8 és 25%-osra kívánja módosítani. Innen a közkedvelt kifejezés: kétkulcsos ÁFA, vagy ahogy mostanában egyre többet halljuk: "kétkulacsos" ÁFA.
Magától értetődik a kérdés, hogy milyen gazdasági megfontolások indították a Kormányt arra, hogy az ÁFA-törvényen módosítson. Sajnos, én is részben ismételni fogom azokat a véleményeket, azokat az álláspontokat, amelyek Békesi László és Kuncze Gábor hozzászólásában elhangzottak.
A legfontosabb és leggyakrabban hangoztatott érvek a következők szoktak lenni. Először is, hogy a jövedelmek helyett a fogyasztást adóztassuk, másrészt, szükség van a magyar adórendszer modernizálására, az Európai Közösség adórendszerével történő adóharmonizálásra, s végül – mint ahogy ez az irányelvek vitájában is elhangzott – szükség van a költségvetés adóbevételeinek stabilizálására, vagy – ahogy Szolnokon mondta legutóbb, pénteken a pénzügyminiszter úr – az ÁFA-bevételek stabilizálják a költségvetést.
Nos, ezek az érvek önmagukban talán még meg is állnának, önmagukban képesek lennének valamilyen magyarázatot adni a módosításra, hiszen valóban szükség van adórendszerváltásra, amikor jövedelem-típusú adók helyett a fogyasztást kívánjuk adóztatni. Valóban korszerűsíteni kell a magyar adórendszert, egyszerűsíteni és átláthatóvá kell tenni.
Erősíteni kell azokat a jogszabályi kereteket, amelyek normális adómorált alakítanak ki Magyarországon, és valóban az arányos közteherviselésre kell törekedni ezen a téren is, figyelembe véve az államháztartás szempontjait. Ezeket a szempontokat – tudomásom szerint – egyetlenegy parlamenti párt sem vitatja.
Ám mit tapasztaltunk az elénk kerülő előterjesztésekből? Az adószint jelentősen nő a fogyasztási adóknál, de nem a jövedelem típusú adók helyett, hanem azok mellett. Csak a személyi jövedelemadónál maradva, nemhogy csökkenne a személyijövedelemadó-befizetés a lakosság részéről, de tetemesen nő. Nincs valorizáció, hadd adózzon a lakosság az infláció után is, s az adóprésen is teker egyet a Kormány, amikor visszahozza az 50%-os adókulcsot.
(18.50)
Tavaly ezt némi ünnepség után temethettük el. Nagyon örült mindenki, hogy végre azonos szinten van a társasági adónak és az SZJA-nak az adókulcsa. Hirtelen ez is módosításra került.
Felmerül persze a kérdés, hogy ez lenne-e a fogyasztás adóztatása a jövedelmek helyett. Hát én kötve hiszem. Kétségtelen tény, hogy a Kormány a maga szempontjából logikusan jár el. Az egyre nagyobb költségvetési hiány, valamint a kiadási oldalon elmulasztott intézkedések egyenes következménye lett, hogy mára csak az adóbevételek növelése tűnik az egyetlen járható útnak. Hiábavalónak tűnik az eltelt két esztendő, ha 1992-ben is csak az adóprés az egyetlen gazdaságpolitikai eszköz.
A FIDESZ parlamenti frakciója úgy ítéli meg, hogy lett volna lehetőség másfajta megoldásra. A nagyságrendek összevetése miatt érdemes megemlítenem, hogy például a kárpótlási kiadások már többet emésztettek fel, mint az ÁFA-tól remélt bevételi remények.
Tisztelt Ház! Ismerve a beterjesztett 1993-as költségvetést, azt kell mondanunk, igazán komoly többletbevétel nem várható a kétkulcsos ÁFA-tól. A Kormány ebben a tekintetben is délibábokat kerget. Csak a kormány-előterjesztésekre hivatkozva hadd hívjam fel a figyelmet néhány adatra.
A Kormány által várt többletbevétel körülbelül 80 milliárd forint, bár én már hallottam ennél magasabb összeget is, változatlan helyzetet feltételezve ez az összeg erősen megkérdőjelezhető. Egyrészt a gazdaság továbbra is válságban van, a legfontosabb adatok visszaesést jósolnak, amely optimista előrejelzések szerint is legfeljebb 1993. II. felében mehet át stagnálásba. A lakosság magatartását jelentősen befolyásolja a recesszió, a munkanélküliség veszélye, és ez az általános bizonytalanság kihat a jövedelemköltésre, fogyasztásra is.
A jövedelemköltés szerkezetében alapvető változás történt 1991–92. folyamán, amit a kétkulcsos ÁFA bevezetése tovább módosíthat. Ez pedig kihat az adófizetési eljárásokra is. Az adóbevételek elmaradásának tekintetében a Kormányt fájdalmas pofonok érték 1992-ben, de úgy tűnik, ez nem járt kijózanító hatással.
Tisztelt Ház! Nyilvánvaló, hogy a kétkulcsos ÁFA igazi kárvallottjai az alacsony és közepes jövedelmű rétegek lesznek. A Kormány ezeknél a rétegeknél 7 és fél százalékra prognosztizálja az árszintemelő hatást. A FIDESZ elengedhetetlennek tartja, hogy ebben a körben kompenzáció történjen. Stabil polgári demokrácia nem képzelhető el széles középrétegek nélkül, márpedig ez a módosítás ezeket a rétegeket csúsztatja lefelé.
A Kormány tervezett intézkedései, amelyeknek egyetlen konkrét elemét sem ismerjük, nem nyújtanak kellő garanciákat. A szociálpolitikai kiadások, amelyek 1993-ban 845 milliárd forintot tesznek ki, legfeljebb az inflációval tartanak lépést, reálértékben szó sincs kompenzációról. Kompenzáció csak a szavak szintjén van, de ez – el kell ismernünk – teljes körű.
Elég fellapoznunk a '93-as költségvetési javaslat ÁFA-ra vonatkozó fejezetét, hogy a szembeötlő ellentmondásokat megismerjük. Egyrészt azok az összegek, amelyeket az indoklás kompenzáció címén megnevez, nevetségesen alacsonyak. Példaként említhetem a munkanélküliek jövedelempótló támogatását, amely azokat a munkanélkülieket kívánja kompenzálni, akik kikerültek a járadékra jogosító időszakból. 2,8 milliárd forint van erre a célra, ami – 2-3 százezerre becsülve ennek a körnek a létszámát – minimális kompenzációt nyújt.
Lakásfenntartási támogatásként 3 milliárd forint a tervezett összeg, ami egy önkormányzatra számolva még egy millió forintot sem tesz ki. Ez, ha figyelembe veszünk egy Szolnok vagy Szeged nagyságrendű várost, nyilvánvalóan nem elég.
A gyereknevelési támogatás eleve csak a három- és annál több gyermekes családokkal számol, ami az átlagos magyar családmodellt ismerve a többséget nem érinti. Ha figyelembe veszem, hogy a számítások szerint egy átlagos kétgyermekes család kiadási többlete havi 2400 forint lesz – hozzáteszem, a Kormány számítása alapján –, akkor ezt a kompenzációs elképzelést nem tarthatjuk megalapozottnak. A kompenzációs elképzeléseknél külön érdekelt volna bennünket a Népjóléti Minisztérium véleménye. Sajnos, ezúttal sem tudjuk ezt meg. Úgy tűnik, hogy nemcsak néma szakértők vannak a Parlament körül, hanem néma minisztériumok is. És néma miniszternek a miniszterelnöke sem érti a szavát.
Tisztelt Ház! Elsősorban a lakásgazdálkodásra vonatkozó ÁFA-módosítás tűnik olyannak, mintha a Kormány nem lenne tisztában a jelenlegi helyzettel. A lakásszektorban érvényesülő ÁFA-visszatérítés jelenlegi konstrukciója megszűnik, ami nagyon erős nyomást gyakorol a lakásingatlanok áraira. A javasolt változtatás egyértelműen a feketegazdaság kiterjedését növelné, hiszen a visszatérítés volt eddig is szinte a kizárólagos ösztönző ezen a nehezen ellenőrizhető területen a számlaadásra.
A lakásépítések száma meredeken zuhan, hogy csak néhány számadatot említsek: 1989-ben 51 ezer, 1990-ben 43 ezer, 1991-ben már csak 33 ezer lakás épült, 1992 első felében júniusig körülbelül 6300 lakás, ami optimális tendenciát feltételezve jó, ha év végére 12-15 ezer körüli lesz. Három év alatt a lakásépítések száma kevesebb mint harmadára esett vissza. Amikor a lakásépítések száma ilyen ütemben csökken, nem fogadható el ez a megalapozatlan intézkedés. A lakásépítésnek nagyon fontos multiplikátor hatásai vannak a gazdaság más területeire, a szállításra, az építőiparra, az építőanyagiparra és így tovább. Ezért csak nagyon átgondolt intézkedéssel lehetne véleményünk szerint ehhez a területhez hozzányúlni.
Naiv feltételezésnek tartjuk, hogy a szociálisan rászorultak kompenzációjával, valamint pusztán a gyermekszámmal növekvő kedvezmény rendszerével ez a lakásépítési tendencia megállítható, mármint lakásnemépítési tendencia. Nem fogadhatjuk el azt a szociális demagógiát sem, amely a nagycsaládosok kedvezményezettségét hangsúlyozza, ugyanakkor nem válaszol arra a kérdésre, a nagycsaládos el tud-e jutni egyáltalán arra a szintre, hogy a kedvezményeket igénybe vegye. Az indoklásban ez áll – idézem –: "A két forma együttesen a kétgyermekesek helyzetét megőrzi, a háromgyermekesekét javítja a jelenlegi rendszerhez képest." Mi örömmel fogjuk tapasztalni 1993-ban, amint a háromgyerekes családok lakásépítései beindulnak. Reméljük, így lesz!
Tisztelt Ház! A FIDESZ egyértelmű nemet mond a lakásszektorban javasolt megoldásra. A fent elmondottakból következően veszélyesnek tartjuk a módosítás ingatlanpiaci hatásait. Ebben a helyzetben a FIDESZ pusztán a kármentésre vállalkozhat, azaz olyan módosításokkal kívánunk élni, amelyek csökkentik a törvényjavaslat káros hatásait. Javaslatunkat a költségvetési irányelvek vitájában már bővebben kifejtettem, ezúttal csak a lényegi elemekre kívánok utalni.
Bár egyszerűbb megoldás lenne a két kulcsra való áttérés mellett bizonyos négyzetméterig az adótartalom támogatás formájában való visszajuttatása, figyelembe véve a költségvetési szempontokat, ezt ezúttal nem javasoljuk. Az ajánlott költségvetési kereteken belül maradva sokkal igazságosabb és összhatását tekintve kedvezőbb megoldást javaslunk. A korábban már vázolt módosítással nemcsak a gyerekszám alapján járna bizonyos támogatás, hanem minden új lakást építő vagy vásárló lakásszerzési támogatáshoz jutna, amit kiegészíthetne a gyermekszám alapján járó kedvezményrendszer.
Ez esetben lényegesen többen juthatnának a lakásszerzés közelébe, mint a kicsit szemforgató eredeti javaslatnál, hisz eléggé köztudott, hogy nem elsősorban a gyermeknevelést vállaló családok anyagi helyzete a biztosíték a lakásépítésre, -vásárlásra. Az általunk javasolt összegek mértéktartók, ráadásul sokkal inkább támogatják a kívánatos lakásmobilitást, nem veti vissza annyira az új lakásépítést, és éppen az első, esetleg kicsi és használt lakás megszerzésének támogatásával sokkal inkább a családalapító fiatalok érdekeit helyezzük előtérbe.
Tisztelt Ház! Befejezésül összefoglalva: A FIDESZ parlamenti frakciója az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslatot nem támogatja. Részünkről ennek nem elvi okai vannak. Mint a költségvetési vitában már elmondtuk, ha a kétkulcsos ÁFA bevezetése az adórendszer korszerűsítését szolgálná, frakciónk támogatná ezt a lépést. Nyilvánvaló, hogy itt nem erről van szó. Amikor az elszegényedők száma rohamosan növekszik, és a középosztály egyre szélesebb rétegei csúsznak le, csak olyan kormány kérhet tehervállalást, amely mindent megtett annak érdekében, hogy a saját kiadásait megnyirbálja. Mint Orbán Viktor elmondta a költségvetési vita kezdetén, az MDF kormánya nem ez a kormány. A törvényjavaslat elfogadását ezért nem támogatjuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
