CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyetértek Grezsa képviselőtársammal, a magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat igen fontos kérdéskör vitáját jelenti; döntésünknek rendkívül felelősségteljesnek, véleménynyilvánításunknak igen körültekintőnek kell lennie. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy az abortusz kérdésében felmerülő valamennyi nézetet és álláspontot felemlíthessem, hiszen erre ez a vita nem ad teret, és nem biztosít elegendő időt. Számos kérdéssel nem kívánok foglalkozni. Maradnék szűken a klasszikus szabályozásnál, a döntés helyes előkészítésénél. Nem kívánok időt szentelni saját álláspontom kifejtésére és védelmére sem, hiszen abban a sajátos helyzetben vagyok, hogy a jelenleg még érvényben lévő szabályozást magam is aláírtam, annak szellemiségével, szövegével, irányultságával egyetértek; és az Alkotmánybíróság nem azért helyezte hatályon kívül, mert nem felelt meg esetleg a korszellemnek vagy a társadalom várakozásának és felfogásának, hanem mert nem törvényben szabályoztuk a terhesség megszakítását.
Tulajdonképpen a B-változat megengedő vagy mérsékelten korlátozó álláspontját támogatom.
(17.20)
Hangsúlyozom, hogy nem vagyok terhességmegszakítás-párti, és sem orvosként, sem nőként nem tekintem a születésszabályozás helyes, megengedhető, jövőben elfogadható eszközének a terhességmegszakítást. Éppen azért, mert a B-változatot támogatom, és mert reményeim szerint a Parlament kihasználja azt a ritkán kínálkozó alkalmat, hogy a korábbi szabályozásnál is korszerűbb, a társadalom megelégedésével találkozó vagy még szélesebb megelégedésével és helyeslésével is találkozó szabályozást hozzon, úgy gondolom, hogy képviselőtársaim – legalábbis reményeim szerint – a B-változatot nagy többségében vagy nagyobb többségében támogató képviselőtársaim és az előterjesztő figyelmébe néhány javaslatot ajánlok, éppen azért, hogy ez a B-változat valóban korszerű, valóban jó, valóban a helyes irányba szabályozó törvénnyé legyen.
Miről van szó? Az előterjesztőtől, képviselőtársainktól is azt hallottuk, hogy igen komoly szerepe van a fogamzásgátlásnak, az egészségnevelésnek, a felvilágosításnak. Magam is tapasztaltam: az előző jogszabályi rendelkezésnek is legnagyobb hibája, hiányossága az volt, hogy az egészségnevelésben, a fogamzásgátlók elterjesztésében, a korszerű terhességmegszakítási módszerek meghonosításában nem ért el az elmúlt két évben kellő és megfelelő eredményt. Ezért úgy gondolom, hogy ennél a kérdésnél, ebben a kérdésben, éppen most, szélesebb körben kell a fogamzásgátló módszerek elterjesztésével, a tisztiorvosi szolgálat és hivatal feladataival, a közoktatás feladataival foglalkoznunk.
Nem az örök elégedetlenkedő ellenzék álláspontjából vizsgáljuk meg ezt a kérdéskört, hanem éppen ebből az elmúlt kétéves tapasztalatból kiindulva, ebből gazdagodva. Szeretnénk – és módosító javaslatainkat is ebben a szellemben fogalmaztuk meg –, ha a törvény szövege többet foglalkozna az egészségneveléssel; ha világosan deklarálná, hogy az államnak, a költségvetésnek elháríthatatlan feladatai vannak az egészségnevelésben; ha világossá és nyilvánvalóvá tenné, hogy az egészségnevelés feladatait az iskola tulajdonformájától függetlenül valamennyi iskolában el kell végezni; ha nem kizárólag a család, hanem kifejezetten és elsősorban az iskola feladata volna az egészségre vonatkozó ismeretek terjesztése, az egészséges magatartás szabályainak a megtanítása. Ezért tehát úgy gondoljuk, hogy a törvény szövegének ezzel is foglalkoznia kell.
Az a véleményünk, hogy ha már a tisztiorvosi szolgálat vállalta – és önként vállalta – magára az egészségnevelés, a prevenció feladatait, akkor a tisztiorvosi szolgálatnak nemcsak segítenie kell a nem kormányzati, nem hivatali szervezetek, egyesületek, állampolgári kezdeményezések egészségnevelési munkáját, hanem hozzá kell járulni ehhez a tevékenységhez, mozgósítania kell az egészségügyieket, az orvosokat, szerveznie kell az egészségügyiek hozzájárulását, valamint – természetesen – anyagilag is támogatnia kell azokat a kezdeményezéseket, amelyeket az egészségesebb életmód, az egészségesebb szexuális élet érdekében szeretnénk meghonosítani.
Harmadrészt azt gondoljuk, hogy a társadalombiztosításnak is – az állami költségvetés mellett – bizonyos feladatot kell vállalnia. Természetesen a társadalombiztosítás feladata lesz – erről az előterjesztő is beszél – azoknak a műtéteknek és beavatkozásoknak a finanszírozása, amelyek egészségi okból – a magzat vagy az anya egészségének sérelme okán – kerülnek majd elvégzésre. Úgy gondolom azonban, hogy nemcsak a kuratív medicina eszköztárát kellene a társadalombiztosításnak felhasználnia, hanem finanszíroznia kellene a korszerű fogamzásgátló eszközöket, hozzá kellene járulnia – az állami költségvetéssel közösen –, hogy a legérintettebb korosztály, a szociálisan legnehezebb helyzetben lévők támogatással jussanak hozzá a korszerű fogamzásgátló eszközökhöz, és a legfiatalabbak akár az iskolában is megkaphassák ingyen a fogamzásgátló eszközöket – hiszen ez tulajdonképpen az AIDS terjedésének a megakadályozására is igen fontos eszköz volna, komolyan hozzájárulna ehhez.
Nem a saját véleményemet mondom, hiszen az idén nyáron az esztergomi szakmai konferencia ugyanezeket az ajánlásokat fogalmazta meg, ugyanezeket a szempontokat ajánlotta a törvényhozók figyelmébe.
Tisztelt Ház! Szeretném arra is felhívni az önök figyelmét, hogy az egészségügyi ismeretek elsajátításában és megszerzésében nincs esélyegyenlőség. Nem arról van szó, hogy aki nem akar gyereket, mert nincs lakása, mert munkanélküli, mert a periférián tengődik, az ezt előre tudja, tehát védekezhet a teherbe esés ellen. A legkülönbözőbb szociológiai felmérések és statisztikák azt bizonyítják, hogy a fogamzásgátlásra vonatkozó ismeretek megszerzésében is azok vannak hátrányos helyzetben, akik egyébként is szociálisan nehéz helyzetben vannak. Ha tehát mi komolyan veszszük a fogamzásgátlás, a prevenció feladatait, akkor, igenis, csökkentenünk kell ezt a szociális esélyegyenlőtlenséget, és nem lehet azt mondanunk, hogy akinek nincs lakása, az ne szeretkezzék, az ne tartson fenn szexuális partnerkapcsolatot. Ha a törvényhozó, a törvényalkotó nem akar farizeus, képmutató álláspontra helyezkedni, akkor igenis, a törvény szövegében utalni kell arra, hogy mi csökkenteni akarjuk a prevenció eszközeivel, a költségvetés, a társadalombiztosítás anyagi támogatásával ezt a képzésben, a hozzáférhetőségben megnyilvánuló esélyegyenlőtlenséget.
Úgy gondoljuk, hogy ennek a kérdéskörnek igen kiterjedt nemzetközi tapasztalatai vannak, nagyon sok olyan új sűrgősségi szolgálatot, tanácsadó szolgálatot, ifjúsági információs irodát lehet felállítani, lehet működtetni, ami ugyancsak csökkenti a nem kívánt teherbe esést, amelyik segíti a felelőtlen szexuális kapcsolatot létesítő fiatalt, hogy megelőzze azt a terhességet, amelyet nem kíván, és amelynek a megszülését nem tudja felelősséggel vállalni.
Úgy gondolom tehát, hogy a bevezető passzusokban ezeknek a szándékoknak és törekvéseknek meg kell fogalmazódniuk, hiszen ez volna a legfontosabb változás, amelyet a törvény hozna a korábbiakkal szemben.
Tulajdonképpen fel szeretném hívni a figyelmüket, hogy a magzati élet védelmére koncentrál ez a törvény, de sok tekintetben mintha átesnénk a ló másik oldalára: elfeledkezünk arról, hogy az anya testében fejlődik ki ez a magzat, hogy egyenrangúan kell védenünk a várandós anyát és a megszületendő életet: a magzat életét. Szeretném az önök figyelmét felhívni arra, hogy igazán ma már senki sem tartja be azt az 1984-ben megszületett jogszabályt, amelyik a terhes anyák foglalkoztatására és a terhes anyák egészségvédelmére vonatkozott. Ha tehát mi komolyan a magzati élet védelméről gondoskodunk, akkor meg kell fontolnunk azt is, hogy e helyett a rendelkezés helyett vajon milyen érvényes és hathatós szabályozást tudnánk bevezetni, a társadalom figyelmébe ajánlani, és az iparban, a gazdaságban meghonosítani. Javaslatot fogalmaztunk meg arra vonatkozóan, hogy a várandóssági pótlékot a terhes anya ne csak a munkahelyén vehesse fel, hanem lehetősége legyen a munkahelyén kívül, a társadalombiztosítási kifizetőhelyen igényelni abban az esetben, ha nem kívánja a terhesség tényét a foglalkoztatójával közölni. Hiszen azt látjuk, hogy a várandós anya nagyon sok tekintetben hátrányos helyzetbe kerülhet: megszüntetik a munkaviszonyát éppen a terhessége miatt. Ezért örülünk annak, hogy a bizottsági vitában az előterjesztő képviselője elfogadta ezt a módosító indítványunkat, és úgy tűnik, hogy a végrehajtási utasításban ez a lehetőség is megfogalmazódik.
Tisztelt Ház! Szeretnék még néhány javaslatunkra kitérni, amelyek tulajdonképpen megismerhetők a beterjesztett végrehajtási utasításból, de amelyekkel nem foglalkozik explicit módon a törvény szövege.
A legkomolyabb gondunk az: nem válik nyilvánvalóvá a törvény paragrafusaiból az, hogy ha a B-változatot fogadjuk el, és ha a nő válsághelyzetére hivatkozva kéri a terhességmegszakítást, ezt a kérését senki nem bírálhatja felül. A benyújtott végrehajtási utasítás szövegéből ez világosan kitűnik. Úgy gondoljuk tehát, hogy törvénybe kell foglalni ezt a szabályt – ha ez az előterjesztő szándéka, akkor az ne a népjóléti miniszter rendeletéből derüljön ki, hanem kerüljön be a törvény szövegébe.
(17.30)
Ugyancsak fontosnak tartanám, ha a térítési díj mértéke és a térítési díjhoz adandó szociális támogatás nagysága, valamint azoknak az eseteknek a taxatív felsorolása, amikor nem kell a terhességmegszakításért térítési díjat fizetni, ugyancsak átkerülhetnének a törvénybe, a B-változat szövegébe a végrehajtási utasításokból.
Itt nem látunk véleménykülönbséget. A minisztérium szándéka feltehetően ugyanaz, mint a miénk. Éppen ezért nagyobb jogbiztonságot jelentene, világosabb helyzetet hozna létre, hogyha mindez a törvénybe kerülhetne be.
Tisztelt Ház! Természetesen üdvözöljük azt a tegnapelőtt született megállapodást, amelyiknek a keretében megfogalmazták azt, hogy a családi pótlékot nem fogják adóztatni, hogy nem szűnik meg a gyerekek után járó adókedvezmény, tulajdonképpen a lakások után az áfa bizonyos összeghatárig visszaigényelhető.
Azt gondoljuk azonban – és itt Grezsa képviselő urat ismét idézném –, hogy a már megszületett életért is felelősséget kell viselnünk. Be kell, hogy kerüljön a legkülönbözőbb törvényeinkbe a gyereknevelés támogatása, a lakáshoz jutás költségvetési támogatása, az önkormányzatokat kell olyan helyzetbe hoznunk, hogy valóban segíteni tudjanak a családoknak a már megszületett gyerekek emberhez méltó felnevelésében.
Befejezésül szeretném még egyszer összefoglalni és nyomatékosítani azt a törekvésünket, hogy a B-változattal összhangban a korábbinál jobb, világosabban szabályozott, humánusabb törvényt szeretnénk, üdvözöljük a várandósági pótlékot, és nem helyeseljük az anyasági segély megszüntetését. Szeretnénk, ha a fogamzásgátlás, születésszabályozás módszerei költségvetési vagy társadalombiztosítási támogatást kaphatnának. Javasoljuk, hogy legyen egyszerűbb az eljárás, világosabb az ügymenet, legyenek törvényes garanciák a terhességmegszakítás valamennyi kérdésében.
Tisztelt Ház! Természetesen egy 1932-es vita összefoglalója, egy könyv is kezembe került akkor, amikor a terhességmegszakítás, az abortusz kérdésével, a megelőző vitákkal ismerkedtem és foglalkoztam. Az egyik felszólaló – egy nő természetesen – így fogalmaz, és rövid az idézet:
"Bízzák rá az asszonyra, hogy tud megalkudni az anyaság kínzó vágyával, hogy tud lemondani az örömről, fiatalságról, jövőről és életének értelméről, amit mind a gyermek jelent. Hogy tud lemondani róla, még a test és a lélek gyötrelme árán is. És ahol sorsának kegyetlen súlya alatt belekényszerül ebbe a lemondásba, ott az orvosnak csak egy föladata lehet, részvéttel fogadni és segíteni rajta.
A jogász dolga még ennél is kevesebb, neki csak félre kell állni az útból.
A gyerekről való lemondás már önmagában büntetés, és ezt a büntetést semmi nem enyhítheti. Csak arról van szó, hogy nem kell még külön súlyosbítani is. Ne sújtson még a paragrafus is, ne büntessen a törvény is külön, mert semmi szükség a törvényre, amely a boldogtalanságot sújtja és a bánatot bünteti."
Nem hiszem, hogy ennél pontosabban meg tudnám fogalmazni az álláspontomat, és ennél fontosabb szavakat tudnék az önök figyelmébe ajánlani.
Szeretném azt elmondani, hogy sok megnyilatkozóval szemben én nem úgy tekintek a jövőbe, hogy a születésszabályozást majd egy szigorúbb korlátozás fogja rendezni akkor, amikor az egészségnevelés és az egészségügyi felvilágosítás egy sikeresebb korszakához, időszakához érkezik.
Én bízom az egészségnevelésben, bízom az egészségnevelés, a szexuális felvilágosítás eredményeiben, és azt hiszem, hogy a művi terhességmegszakítások száma ennek következtében, ennek a sikernek, ennek a folyamatnak az eredményeként fog csökkenni, és nem lesz szükség semmilyen szabályozásra, de főként szigorúbb szabályozásra nem lesz szükség. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
