SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai nap egy igen jelentős társadalmi, gazdasági és nemzetközi összefüggéseket tartalmazó ágazati törvényjavaslatot fogadhat el a tisztelt Ház. A törvény szándékaink szerint megnyitja a teret a piaci alapon továbbfejlődő távközlési szolgáltatások előtt.
Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket arra, a Kormány 1992 januárjában nyújtotta be a tárgyban az első javaslatot. Az általános vita lezárását követően beérkezett mintegy kétszáz módosító indítványt az Országgyűlés gazdasági bizottságának távközlési albizottsága, az általa bevont szakértők és munkatársaim feldolgozták, megvitatták.
A képviselői javaslatok alapján új egységes szöveg készült, melyet a Kormány a maga részéről kisebb kodifikációs jellegű módosításokkal nyújtott be a tisztelt Házhoz. Az új törvényjavaslathoz ismételten nagyszámú, összesen 138 módosító indítvány érkezett. Ebből a bizottsági vitákat követően 59 indítványt visszavontak, 42 indítványt támogattunk, s mindössze 37-tel nem értettünk egyet, melyek között számos olyan is található, amely ellentétes vagy majdnem azonos a támogatott módosító indítványokkal, így szükségszerűen kiesnek.
Vannak azonban olyan, számunkra elfogadhatatlan javaslatok is, melyekre feltétlenül ki kell térnem, hogy miért nem támogatjuk, miért találjuk azokat az össztársadalom érdekeivel, a távközlés ágazati irányításával és szabályozásával ellentétesnek. Elsőként arról szeretnék szólni, miért nem lehet kihagyni a koncesszióköteles távközlési szolgáltatások közül, egyidejűleg törvényjavaslatunkból is a közszolgálati rádió- és televízióműsor országos és regionális szétosztását, valamint szórását.
Először is rögzítenem kell, hogy a műsorszórást és -szolgáltatást nem lehet azonos tevékenységnek tekinteni. A műsorszórás távközlési tevékenység, melyre a távközlésre vonatkozó műszaki szabályok érvényesek. Az állami akarat ahhoz fűződik, hogy a közszolgálati műsor eljutására megfelelő műszaki-technikai eszközrendszer álljon rendelkezésre. A rádióról és televízióról szóló, születőben lévő törvényjavaslat rendezi a műsorkészítés feltételeit, a műsorokra vonatkozó szabályokat és a műsorkészítői jogosultságot.
A távközlésről szóló törvény a közszolgálati műsor közzétételéről gondoskodik koncessziós keretek között, és kizárólag a közzététel műszaki feltételeit tartalmazza.
A frekvenciagazdálkodásról szóló szabályok pedig, melyek szintén előkészületben vannak, a műszaki-technikai feltételrendszer egy összetevőjének a műsorszóráshoz igénybe vehető frekvenciatartományának a használatáról rendelkeznek. Ezért nem látjuk indokoltnak e jól elkülönülő hármas rendszer feloldását.
Másodszor: arról, hogy biztosítja-e a törvényjavaslatunk az önkormányzatok részére a távközlési szolgáltatások piacán való megjelenést és a lakossági igények képviseletét.
Tisztelt Ház! A távközlési szolgáltatásokra vonatkozó koncessziós pályázatok kiírására és a koncessziós szerződések megkötésére az ágazati miniszter jogosult. Ilyen pályázat kiírására – ha a távközlő hálózat fejlesztése vagy az ellátás színvonalának javítása indokolja – az önkormányzatok is nyújthattak be kezdeményezést az illetékességi területükhöz tartozó primér körzetekre.
A pályázati kiírás iránti javaslatot a miniszter köteles felülvizsgálni, majd 90 napon belül dönteni annak sorsáról. Amennyiben pozitív döntést hoz, a pályázati kiírásnak e döntéstől számított 30 napon belül meg kell jelennie. Amennyiben azonban a primer körzetben érdekelt önkormányzatok több mint fele javasolja a pályázat kiírását, a miniszter számára ennek megtétele 90 napon belül kötelező.
A törvény tehát komoly garanciális szabályokat tartalmaz az önkormányzatok részére. E rendelkezésben nincs jogvesztő határidő, tehát a törvény hatálybalépését követően azonnal vagy később megszervezendő helyi igénylők bármikor jelentkezhetnek.
Az önkormányzati érdekek tehát a minisztert a közcélú állami feladatának ellátásában jelentősen befolyásolják, hiszen vizsgálnia kell a pályázati kezdeményezéseket, és csak kifejezetten indokolt eset alapozza meg azok elutasítását.
A távközlési szolgáltatások, nevezetesen a távbeszélő-szolgáltatások területén a koncessziós szerződés jelentős piacszabályozó eszköz. Elősegíti az ütemezett fejlesztést, az ellátás javítását, ugyanakkor biztonságot jelent a közellátást nyújtó állam és a kizárólagos jogot nyert szolgáltató részére. Azzal, hogy törvényjavaslatunk a helyi létesítő társaságok számára a piacot rugalmasan megközelíthetővé teszi, teret enged az igazi, tényleges versenynek.
Ehhez a kérdéskörhöz tartozik a záró rendelkezések közül a 39. § (2) bekezdése, mely szintén vitatott pontja volt a törvényjavaslatnak.
A helyi kezdeményezések, illetőleg a már működő távközlési szolgáltatók sorsának alakítása nem eredményez monopolista modellt. A törvényjavaslatban foglalt lehetőség biztosítja, hogy az állam a felelősségi körébe tartozó közellátást folyamatosan, változatlan garanciákkal fenntartsa, töretlen fejlesztést biztosítson, de helyt adjon azoknak a lakossági kezdeményezéseknek is, amelyek képviseletére, felkarolására, befektetőinek menedzselésére az önkormányzatok vállalkoznak.
(18.00)
Egy következő igen lényeges kérdés: érdemes-e befektetni helyi távközlő hálózatok létesítésébe, melyre válaszunk egyértelműen igen.
A törvényjavaslat 38.§-a a helyi távbeszélő-létesítő társaság számára megígéri, hogy az általa létesített hálózatot az ott működő, kizárólagos szolgáltatási jogosultságot kapott távközlési szervezet köteles átvenni. Az is nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslatban megjelenő szerződéskötési kötelezettség a közcélú távközlési szervezetet sem hozhatja indokolatlanul hátrányos helyzetbe. Ezért ha a létesített hálózat műszakilag nem megfelelő, vagy a szolgáltató korábbi szerződéses kapcsolatait érintené hátrányosan, mentesülnie kell az átvételi kötelezettség alól. Így nem támogathatjuk azokat az indítványokat, melyek a szolgáltatók s ezen keresztül a közellátás védelmét biztosító 38. § (2) bekezdésének elhagyását javasolják.
További kérdés: milyen szervezeti keretek között célszerű a távközlés állami és hatósági feladatait ellátni? A válasz egyszerű: jól szervezett, irányítható, párhuzamosságot és bürokratizmust mellőző egységes hivatalban. A távközlési hatóság – melynek szervezettsége és szabályozottsága még sok feladatot jelent számunkra – csak abban az esetben működőképes, ha együtt látja el az állami feladatok közül rá tartozó tervezési, fejlesztési és előkészítési munkát, ugyankkor az egyedi eljárásokban engedélyez, ellenőriz és felügyel.
Ebben az infrastruktúrában a szolgáltatások és szolgálatok azonos helyzete, műszaki megoldásuk sokfélesége nem tűri el a technikai alapú széttagoltságot. Véleményem szerint helyesen döntünk, amikor a hírközlési felügyelettel egységes hatóságot hozunk létre.
Szólnom kell arról is, hogyan tervezzük a törvény végrehajtását, mikor jelennek meg a jogszabályok. A törvény elfogadását követően az a Kormány számára kötelezővé vált. Haladéktalanul megkezdjük a részletszabályok kidolgozását, melyek a törvény hatálybalépésével egyidejűleg meg is jelenhetnek. A legjelentősebbnek tartom ezek közül az árakra és a finanszírozásra vonatkozó rendelkezéseket. Így igen fontos a belépési díj mint a közcélú távközlési szolgáltató részére átengedett speciális fejlesztési pénzeszköz és a különböző szolgáltatások közötti elszámolási feltételrendszer szabályozása.
Képviselőtársaim felvetették, hogy aki hozzájárul a távközlés fejlesztéséhez, az váljék tulajdonossá is. Ez a lehetőség a távközlési törvény alapján ma is adott. A választást a kényszertársulás elrendelése helyett azonban meg kell tartanunk. Aki nem vállalja a telefontársasági tagtulajdonos szerepét, azt erre nem kényszeríthetjük. Az sem oldható meg azonban egyik napról a másikra, hogy az előfizetőktől eddig beszedett fejlesztési hozzájárulást a távközlés elveszítse, vagy a visszafizetés ellentételezéséhez sokszorosára emeljük az előfizetési és beszélgetési díjakat.
Részletszabályokban tehát olyan átmeneti időszakot tervezünk, melynek végén a megerősödött és versenyképes közcélú szolgáltatók visszajuttathatják előfizetőiknek a kölcsönvett hozzájárulást, vagy felajánlhatják a társasági részvételt távközlési vállalkozásaikban.
Tisztelt Képviselőtársaim! A pártok vezérszónokai közül többen felvetették a távközlésfejlesztés, a piaci modell, a monopólium vagy a teljes liberalizáció kérdését. Abban teljes egyetértés van közöttünk, hogy a magyarországi telefonhelyzet nem felel meg a gazdaság és lakosság által támasztott követelményeknek. Az is vitathatatlan – és ezt a számszerű eredmények is bizonyítják –, hogy az elmúlt három évben megkezdődött a távközlés dinamikus fejlődése.
A rendszerváltozás óta eltelt időszakban Világ- és Európa banki hitelekre támaszkodva, belső erőforrások racionális kihasználásával sikerült az évi állomásbekapcsolások számát megháromszorozni. Ahhoz, hogy a fejlesztés ütemét tovább növeljük, elkerülhetetlen a külföldi tőke bevonása. Ennek elmaradása esetén a már elkezdett beruházásokat is vissza kell fogni, és a kitűzött célok nem lesznek teljesíthetők. Így nem teremtődnek meg a feltételei a helyi hálózatok létesítésének és felkapcsolásának, valamint az új szolgáltatások bevezethetőségének sem.
A törvény és a hozzá kapcsolódó szabályozás biztonságot ad a befektetőknek, szolgáltatóknak és igénybe vevőknek. A fenti elképzelések megvalósításához és a vázolt nehézségek elkerüléséhez olyan törvényre van szükség, amely lehetővé teszi a közgazdaságilag megalapozott stratégiai modell kialakítását és a MATÁV privatizációját.
Így tehát a távközlés-politikában megjelenő piaci modellnek biztosítania kell a helyi távközlési szolgáltatások fejlesztését mind a városokban, mind Magyarország vidéki területein; a magánbefektetők számára a magyar távközlés fejlesztésébe történő befektetési lehetőséget, a stratégiai befektető minél előbbi bevonását és az olyan finanszírozást, mely lehetővé teszi a kevésbé nyereséges területeken is a fejlesztést; s végül a szolgáltatás és a fejlesztés folyamatosságát.
A modell vizsgálatánál és kialakításánál nem lehet figyelmen kívül hagyni a törvény, a szabályozás, a privatizáció, a tőkebevonás, a szolgáltatás biztonságának állami garanciája egymásra hatását és kölcsönkapcsolatát.
A megfelelő modell figyelembe veszi a befektetők szempontjait is, ugyanakkor teret enged az önkormányzati kezdeményezéseknek azokon a területeken, ahol az önkormányzatok kedvezőbb megoldást találva képesek felvállalni a telefonellátás gondját.
A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szolgáltatási koncessziót csak nagyon előkészítetten, megfelelően szabályozott környezetben, gazdaságilag és műszakilag megalapozottan lehet létesíteni. A modell kapcsán azt kell vizsgálnunk, hogy az ország és a távközlő hálózat fejlettségének jelenlegi szintjén melyek azok a területek, ahol a verseny, és melyek azok, ahol a monopólium nyújt jobb, eredményesebb megoldást. Ezt igazolják vissza a kis- és nagybefektetőkkel folytatott tárgyalások, illetve a különböző szakértői vélemények is. Finnországot kivéve, ahol az osztott monopóliumos szerkezet történelmi szükségszerűség miatt alakult ki, a világ többi országában a távközlés természetes monopóliumként fejlődött. Hasonló helyzet áll fenn más infrastruktúrák esetében is.
(18.10)
Ez a fejlődési modell azután változott meg a különböző országokban, miután kiépült a hálózat gerince, a távközlés alapja. Ez teremti meg a lehetőségét a versenynek, a versenyegyenlőségnek, a hálózathoz való nyílt hozzáférésnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma nemcsak az a feladatunk, hogy a modell kérdésében döntsünk. A Kormány a távközlés-politikában kívánja a piaci modellt tárgyalni és fejlesztését önöknek bemutatni. A távközlésről szóló törvényjavaslat azonban megfelelő keretet nyújt az ország számára a legmegfelelőbb modell kiválasztásához.
Remélem, hogy sikerült kitérnem a törvényjavaslat lényeges elemeit érintő módosító indítványokra és észrevételekre. Köszönöm képviselőtársaim figyelmét, jobbító szándékát, és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az elmondottak figyelembevételével szíveskedjék a javaslatokról, a módosító indítványokról szavazni és a törvényjavaslatot elfogadni. Köszönöm. (Taps.)
Határozathozatal
